Új város, új barátok.............. (beszélgetős fórum)
A férjem született szlovén, angolul beszélünk. Ne is mondd a munkát, itt is gyárak zártak be, én is csak reménykedek, hogy majd találok valamit...
Nem mondom, hogy jól érzem itt magam, egész nap egyedül vagyok, férj melózik, hétvégén lelátogatjuk a családot és ennyi. Gondolom ha lenne munkám, akkor jobb lenne.
Igen :) Ha nem is barátokat, de jó valakivel beszélgetni aki hasonló cipőben van mint én!
Esetleg te is?
Szerintem ha jól érzitek magatokat ott akkor felesleges vissza költözni nem? Én szívesen elköltöznék Mo-ról, csak még pár évet várni kell!
A férjed régóta kint él? És hol ismerkedtetek meg, vagy ő nem Szlovén csak ott élt?
Szlovéniába költöztem, a férjem itt élt előtte is. Nehéz volt, mert otthon be kellett zárnom a kozmetikám, amit 5 évig csináltam :((( Úgy értve bánom, hogy mindent otthagytam, ami és aki fontos volt, de itt a férjem, jó munkahellyel, szebb és élhetőbb országban, kisebb munkanélküliséggel.
Szeretnénk M.o-ra költözni, de ahhoz nyerni kellene a lottón, vagy valami jövedelmező vállalkozásba fogni...
Huu akkor én nem panaszkodom:)
Nehéz a nyelv, vagy melyik országba költöztetek? Nem volt nehéz döntés? Itt hagyni mindenkit és mindent! Én először 210km-rel arrébb költöztem, mostmár "csak" 100km. De így sem tudunk sűrűn találkozni! Meg amikor haza megyek akkor is szüleimmel vagyok és persze az öcsikémmel, mert nem nagyon hagyja, hogy elmenjek otthonról :) Szóval akkor sincs sok időm a barátokra!
Amúgy nem bántad meg?
Nem vagy indiszkrét de erre majd holnap válaszolok, mert ez kicsit hosszabb és pasim már nyaggat, hogy menjek az ágyba :)
Szép jó éjszakát!
szerintem megbeszélheted a pároddal, hogy szeretne e egyáltalán gyereket mert te igen, igaz nem most csak pár év múlva, nyugtasd meg őt és magadat is
milyen gondok vannak még?ha nem vagyok indiszkrét
igen 18 voltam
holnap lesz pont 5 éve hogy megismerkedtünk és nagyon hamar össze is költöztünk
a szüleim nem igazán örültek neki, de a mai napig is rendszeresen látogatjuk őket, tudják, hogy jó kezekben vagyok, és szeretik a férjem
a te szüleid mit szóltak?
Igen ezért írtam azt, hogy lehet én aggodalmaskodok! Igazából én sem értem mért! Az még 6 év.... Lehet addigra nem is leszünk együtt, vagy ahogy írtad ő is akarja majd.....
De amúgy vannak még itt problémák, úgyhogy ki tudja még mi lesz!
Te 18 éves korodban költöztél el? Rögtön összeköltöztetek a férjeddel? Szüleid mit szóltak? Velük tartod a kapcsolatot?
hár igen, ilyenek a férfiak, az enyém sem szeretne ha nem lenne már ilyen közel a 40-hez, ezt ő meg is mondta
de hátha a párod meggondolja magát, hidd el csak azért gondolja így mert még fiatal
Igazából jól megvagyunk, de nem a legjobb!!! Sajnos nem úgy viselkedik mint egy 24 éves! Egyke nagyon el lett kényeztetve!!
2 éve együtt vagyunk, de nem is tervez! Lehet én pánikolok és korai erről beszélni, de én szeretnék olyan 23-25 között férjhez menni és 25-28 között babát! Ő viszont nem akar házasodni, illetve gyereket sem szeretne, de ha még is akkor is ilyen 40 körül!! Szerinted?
és mit tanulsz most?
egyébként én is levelezős vok
a férjemmel jól vagyunk, imádom és ha lehet napról napra jobban szeretem, mikor be akartak neki mutatni, de mondták, hogy hány éves nagyon tiltakoztam, de most olyan jó, nagyon fiatalos, és nem azért mondom de simán letagadhat 10 évet,a géneknek köszönhetően
te jól kijössz a pároddal?
Nálam meg az is probléma pl, hogy levelezőre járok, úgy meg elég nehéz barátokat/ismerősöket szerezni :S
Nálam csak 5 évvel idősebb barátom, de szerintem én érettebben gondolkozom mint ő :)
Az is lehet a te esetedben... És a férjeddel jól megvagytok? Először nem volt furcsa a 15 év? De gondolom (mivel összejöttél vele) az érettebb emberekkel érteted meg magad nem? Mert írtad, hogy a rokonaival is jóba vagy, és ők is idősebbek!
Néha én is úgy érzem, hogy nem tudom megértetni magam a velem egykorúakkal. Lehet, hogy én vagyok túl érett, de mindig is érettebb voltam a társaimnál.... Oké, hogy talán én vagyok előrébb, hogy már élettársam van, háztartást vezetek.... De így hozta az élet és nem bánom! Csak mikor haza megyek és a barátnőim azon veszekednek a barátaikkal, hogy mért mész haza......Néha olyan gyerekesnek érzem és rájövök, hogy talán nem hozzájuk tartozom már.....
most egyetemre járok, de most érettségiztem és ott sem találtam barátokat, ismerősöket igen de barátokat nem.
én régebben nagyon szerettem emberek között lenni de mostmár ahogy lehet kerülöm őket, olyan vok már mint egy remete
a férjemnek vannak barátai , őket annyira nem ismerem, a férjem 15 évvel idősebb mint én és lehet hogy azért nem vagyok oda a barátaiárt, viszont vannak uncsitesói akik szntén vele egykorúak és szeretem őket meg a feleségüket, lehet hogy a velem egykorúakkal nem tudok kapcsolatot létesíteni?
Én is így vagyok vele. Nekem is volt/van egy barátnőm már 9 éve a legjobb barátnőm, de messze van. Illetve suliban is ott voltak/vannak a barátnők, barátok és most olyan furcsa "egyedül" lenni!! Szeretem a társaságot, szeretek beszélgetni, de azt is észre vettem, hogy mióta elköltöztem, egyre nehezebben beszélgetek emberekkel! Suliban nekem volt szinte a legnagyobb szám, én voltam a középpontban és most meg pláne furcsa így! :(
Milyen suliba jársz? 5 év alatt nem is próbáltál barátkozni? Férjed ismerősei/barátai? Velük nem vagy jóba?
Igen azért furcsa így. Ott vannak a barátaim, rokonaim, de így tényleg nem nagyon lehet tartani a kapcsolatot! Én is örülök, hogy itt van nővérem, csak dolgozik, meg nem mindig lehet vele beszélgetni, elég hangulatember sajna :S
Meg azért csak vágyik az ember barátokra, társaságra!