Túlsúlyos kismamik/vagy leendő kismamik segítsünk egymásnak... (beszélgetős fórum)

Nem mindig jó, néha kifejezetten terhes tud lenni, de alkalmazkodni kell, tolerálni kell az ő hülyeségeit és ha feldühít sem szabad egyből visszaszólni...

Mint mindenkinek, neki is vannak rigolyái.. De ezzel együtt gyakorlatilag Mi maradtunk neki, senki más...

Azt sajnálom, hogy nincs egy megbízható ember a közelben, akire néha 1-2 órára rábíznátok a babát.

Én tudom, anyósra ebben is bármikor számíthatok, és ez nem kis megnyugvás...

Igazából tőlem nem kérte senki, én azonban így éreztem korrektnek...

De ha esetleg nekem is lett volna szerepem/pénzem a házunk ilyenné válásában, akkor lehet, másképp gondolkodok.. Oké, az alap volt meg, egyébként a nagyja bútorokat, evőeszközt, díszeket, minden apróságot közösen vettünk meg, de mivel én költöztem ide, nem lett volna pofám ahhoz, hogy bármi a nevemre kerüljön, amiért anyósék hosszú éveket küszködtek, hiszen ezt a házat gyakorlatilag 8 éven keresztül ők építették... Após(Isten nyugosztalja) nagyon jó munkát végzett(képzett kőműves volt), mai napig olyan, mintha most épült volna.. :)

Nálunk ez úgy van(lehet,hogy sajnos,de lehet,hogy nem),de a férjem jó párszor kihangsúlyozza,hogy ez az ő háza.Nálunk nem volt vagyonnyilatkozat.

Én még az anyósomból azt is kinézem,hogy ne adj isten meghalna a férjem megpróbálna kitenni a házból a gyerekkel együtt!!

Nekem 10 éve korom óta beteg anyukám-kiírom nyiltan,de bolond.Eddig csak a mi

szánalmunknak,és sajnálatunknak köszönheti,hogy nem adtuk szoc.otthonba.Apukám segít,én mint írtam korábban nagyon örülök neki,és hálás is vagyok neki örök életemben.A férjemmel mi örülünk,hogy adták a házat az anyjáék,mert olyan amilyen,de a miénk,és nincsen hitel rajta,és nem albérlet.De mint már korábban írtam nem minden a pénz segítség.Ha meg olyan hullák vagyunk,mert nem tudjuk senkire ráhagyni a gyereket egy kis időre.

Így van, minden kis dologért hálás vagyok, amiben segítenek, örülök mindennek.

És nekem többet jelent, hogy biztonságos, normális házba születik a gyerekem, mint az, hogy anyóssal néha összezördülök...

Ezért kell kompromisszum...

Én alkalmazkodok és segítek, ahol csak tudok, de ő sem mondja sosem, hogy ez az ő háza...

Sőt... Én írattam vagyonnyilatkozatot ügyvéddel, amiben leírattam, hogy minden ingóság és az ingatlan is a házasságkötés után is az ő nevén maradjon, az én lelkiismeretem így tiszta...Anyós meg kiakadt, mert szerinte azzal, hogy gyermeket szülök a fiának, ugyanannyi jogom van a házra, mint a páromnak...

Nem, nem voltak szülők... :)

Anyám otp-nek hitt mindig engem, csak húzott le pénzzel, most ott tartunk, hogy nem hiszem, hogy szólok neki, ha megszületik a gyerek... Apám meghalt, mikor én 3 éves voltam, ergo ÉN rokonságom kilőve...

Párom szülei: Apja idén májusban halt meg, nem kevésbe került temetés, stb...

Az anyja takarítónőként dolgozik,most vállalt másodállást is... Igen, segít, amiben tud, de nincs szülői háttér...

Szóval ez kilőve, ezt most rosszul gondolod... :)

Nézd, én nem bántani akarlak Téged, meg semmi ilyesmi, de nem értem, mi baj van azzal, ha a család besegít, hiszen ti is kaptatok egy házat és van némi segítségetek is... Tehát szerintem az nem téma, hogy kinek van segítsége, meg kinek nincs...

Előbb írtam,hogy egyáltalán nem bántuk meg a baba születését.

Én 2008 tavaszán amikor összejöttem most már férjemmel akkor még itt laktak anyósom,apósom,sőt még a sógorom is!Volt egy lakásuk még egy(ahol laknak most,csak azt nem tudták eladni),és ha az isten meg is ver amit írok most,de nagyon örülök,hogy elmentek innen.Így lett ez a férjem nevén ez a ház,amibe visszamentek,meg a sógoromé.Így mind a 2 gyereküknek adtak 1-1 házat.

Szerintem 1részt jobb a szülőktől különélés,de mégse...

Nálunk csak nekem kellett venni gyűrűt,a páromnak az apja odaadta a sajátját.Gondolom nálatok mind a 2 oldalról ott voltak a szülők?Na nálunk az anyósék NEM VOLTAK KÉPESEK ELJÖNNI A KISEBB FIUK ESKÜVŐJÉRE!!!!!!!!!!!!!!!Szép család mi???

Értem, amit írsz, de ezek szerint Ti sem voltatok egy percig sem jobb helyzetben , mint kacsa, amikor bevállaltátok a gyereket... Hiszen azt írod, hogy a házatokat nem lehet háznak nevezni, meg hogy nagyon szegények vagytok.

A gyereket mégis bevállaltátok.

És megbántátok?

Nekem is most volt az esküvőm októberben, 15 ezerbe került a 2 gyűrű, ami ezüst(bár mi mindenképpen ezüstöt akartunk), tehát mi sem sok pénzből házasodtunk össze...

A lakással meg úgy vagyok, hogy bár sokszor kiborulok anyós miatt, nagyon jó ez így nekünk, hiszen van egy gyönyörű különálló lakásunk saját amerikai konyha, fürdőszoba, minden meg van :)

És nem kell albérletet fizetni.

Néha meg kell alkudni, vagy kompromisszumot kell kötni :)

Én erre írtam, hogy nincs úgy, ahogy gondolod! Szóval ki lehet törni, csak tanulni és dolgozni kell sokat.

Én két évig úgy éltem, hogy napi 12 órát dolgoztam, suliba jártam, és háztartást vezettem. De megérte!

Mi ezért is vártunk a gyerekkel, hogy legalább a számunkra alapvető dolgokat tudjuk neki biztosítani, neki ne kelljen nélkülözni.

S őszintén szólva, ha ezt a szintet nem értük volna el, akkor inkább nem lett volna baba, de ne kelljen neki soha azt mondani, hogy ezt vagy azt nem tudom megvenni neki...

Bocsi,de elírtam-az életem első 31 évét...Siettem az írással...

Nem válaszoltatok-rajta vagytok a Face-n,vagy at iwiw-en?

Nekünk is volt így,hogy alig volt 1 kis darab kenyerünk enni.Meg karácsonykor is egyszer szinte ennivaló se volt szinte,nem még ajándékra.

Mi örültünk,hogy 1 fizetésből 4 hónapos terhesen örülünk,hogy kitudtuk hozni az esküvőnket...Sajna,de nekem nem volt pénzünk olyan gyönyörű ruhára,mint ami neked volt például.Örültem ha egy nadrág,meg a blúzomba elmehettem..:-(Én is 1,5 szobás lakásban éltem életem első 35 évét.A párom meg még rosszabb körülmények között nőtt fel,mint én

Nekünk egy 2 szobás lakásunk van, persze ahogy már írtam, nem kis hitellel terhelve. De csak így tudtuk megoldani.

Az autó kérdés is most lesz megoldva, mert kutyával, gyerekkel csak a kombi a megoldás, így most várjuk anyósom támogatását. :) A mostanival is el tudok szaladgálni, de nagyon kicsi, úgyhogy nagyobb kell.

Nekünk ezek fontosak voltak, hogy meg legyenek, mert így érezzük magunkat és a gyereket is biztonságban.

Én szeptemberben elkezdem a sulit, hogy ha visszamegyek dolgozni, akkor jobb munkát tudjak keresni, majd folytatom a tanulást, hogy saját céget tudjak csinálni. Akkor már igazán biztonságban érezném magunkat.

Nekünk is lenne elvárásaink,álmaink,de egyszerűen nem tudunk lépni..Nekem is van a bankomnál felhalmozva sajnos kb 200000 ft.-nyi hitelem,nyögjük.Egyszerűen nem tudjuk visszafizetni...

Gabi:Én örültem,hogy elmentek az anyósék,nem még hogy felhúzzunk 1 szintet az ő házuk felé

Hát nekünk ez a házra még a ház jelzőt se tudnánk rámondani,olyan gyatra...Kihagyták belőle az alapot...

A férjemet,mint írtam hol fel veszik,hol leadják x idő után..Mert így kap a munkahelye támogatást érte.

Én ha akarnék se tudnék,mert nem tudom kire hagyni a gyereket,meg mellette tanulni......Tisztára bűvészmutatvány lenne..