Túlképzelem a családalapítás kérdését? (beszélgetős fórum)

Ez rám biztos igaz:D

De mindenkire nem hinném. Nem hiszem, hogy annyi ember lenne, akiben van valami különleges plussz!

Helyén kell lennie a mércének (ha nem vagy atomfizikus, akkor ne várd el, hogy nekik jöjjél be), és igen! a kompromisszum készség. Ez nagyon fontos! Csak azt várd el mástól, amire te is képes vagy!

Nekem férj akkor jött, amikor elfogadtam, hogy kész, én örökké egyedül maradok, és kutyákat fogok tenyészteni, és úgy leszek boldog, és teszek minden más elvárásra. Férjem csúnya, és nálam 7 évvel idősebb, és mégis így tökéletes az egész, senkire el nem cserélném, még akkor sem, ha a mi kapcsolatunknak is megvannak a maga gyenge pontjai.

Azt gondolom, ha férjjel pár évvel korábban találkoztam volna, és pár évvel korábban ismer meg, lehet nem lett volna a férjem. De akkor ismert meg, amikor már úgymond megdolgoztam azért, hogy megérdemeljek egy jó kapcsolatot. A megdolgoztam azt jelenti, hogy elfogadóbb lettem, és egyedül is tudtam boldog lenni, nem éreztem attól fél embernek magam, hogy nincs párom. Ez az én filozófiám. Aztán van egy barátnőm, aki kb. uebben az időszakban kb. mindent kiejtett a kezéből, azt mondta h. ő nem tanul, ő nem költözik ki otthonról, ő nem csinál semmit, mert neki ahhoz, hogy ezeket meg tudja csinálni, kell egy pár. Rengeteget sírt, és akármit javasolt neki az ember, hogy mit kezdjen magával, mindenre az volt a kifogás, hogy tudná ő azt csinálni, ha lenne valakije. Azt hinnéd az a történet vége, hogy ő nem dolgozott meg érte, csak picsogott, és így nem is lett senkije, de nem. Lett valakije, és már jó sok éve együtt vannak, és úgy tűnik ez már így is marad.

Ez is lehet a módszer... de ha engem kérdezel, azzal, ha előbb megpróbálod önmagadat saját magad boldogságforrásává tenni, azzal veszíteni nem veszíthetsz. Aztán hátha épp ezzel a boldogsággal bevonzod az igazit.

A nagypofájú rám is igaz!

Plusz:Bunkó vagyok.

De így szeret! :D

Ő az ellentétem,csendes és visszahúzódó.

Így szeretem! :D

Semmi plusz;)

Én pl. egy nagypofájú dagadt nő vagyok:D

Ne hidd hogy így van.

Évekig nem volt senkim miután elváltunk, csak én és a lányom.

Reménytelennek tartottam hogy nekem valaha lesz valakim.

Aztán lett, lassan 3 éve van, baba reméljük mihamarabb összejön. Eljegyzett, esküvőt tervezzük.

Kompromisszum, türelem. Egyetértek az előttem írókkal. Sokszor szétmehettünk volna már ha ez nem így van, plusz legutóbb tegnap este, aztán mégis megoldódott minden. Mindenkinek tudnia kell a másik felé türelemmel, lemondással,kiegyezéssel lenni ha sokszor ezen múlik a béke.

Plusz?

Mégis milyen plusz?

Ugyanmár!Majd neked is eljön a nagy Ő!!

Hány éves vagy?

Jársz társaságba?

Hol laksz? Vidék, város?

Munkahely?

Suli?

Barátok, barátnők, haverok?

Én kompromisszumra kész vagyok, mégsincs pasim..

Sokszor az jut eszembe, hogy valami különleges plusszal rendelkezik az akinek van.

Ez így igaz,ehhez nagy-nagy szerencse kell és még annál is több türelem.

Ha szeretsz valakit azt a hibáival együtt szereted,de 15 év után már idegesíteni is tud egy-egy hiba. :D

Kompromisszum hegyek,és minden megoldható.

Szerintem csodálatos és jó dolog lehet mikor megtalálod azt az embert akire azt mondod "őt akarom gyerekem apjának" ő meg hogy tőlem szeretne gyereket. És ehhez nagy-nagy szerencse kell hogy megtaláljátok egymást.

Meg úgy az egész párkapcsolati dolgokhoz.