Túl sokat gondolkodunk, "filózunk", vagy csak rosszul csináljuk? (beszélgetés)

Még azt kifelejtettem az 1., indító hsz-ből - hogy a témát még bővítsem:) -, hogy kitől tanulunk meg gondolkodni?

Attól akitől viselkedni?

Vagy az csak "úgy van" mindenkinek?

Ha fel is készülsz a legrosszabbra,akkor kellemes csalódás is érhet!

De ha görcsösen erre készülsz,akkor elsülhet rosszul is,mivel az agyadba annyira beépítetted,hogy bevonzod!Vigyázz ezzel!

Szerintem a gondolkodás befolyásol mindemt.

És van "önromboló","önsorsrontó" gondolkodás is.Biztos mindenki volt már úgy hogy tele volt a hócipője mindennel,mindenkivel,nem érdekelte senki és semmi.Ilyenkor kifelé is ezt sugározzuk,ami nem mondható pozitívnak.

Igen vannak építő cselekedetek,gondolatok...mikor úgy érzed ma minden sikerül.(és úgy is lesz)

Szerintem az a kulcsa az egésznek hogy bízz önmagadban és mindig legyél pozitív.

Ha rossz napom van,akkor az élet apró szépségeire figyelek.Süt a nap,egy szép virág,egy pillanatkép..bármi ami pozitív energiát sugároz.

És fontos:hogy mosolyogni kell.

Ha reggel mosolyogsz a sok morcos ember között,a mosoly valahogy átragad rájuk és viszonozzák;)

Bocs,hosszúra sikeredett.

Azon, látod nem kell gondolkodni, hogy hogyan lazíts, a neten minden ilyen módszer le van írva.

Próbálj ki néhányat, ha egyik sem megy, akkor keress olyan csoportot, ahol megtanulhatod.

Ha igazán szeretnéd, megtalálod az utat.

Én ilyen vagyok,rengeteget gondolkozok,mit hogyan, merre kéne..?!Van olyan téma amin kevésbé és van amin nagyon tudok lovagolni.

Nem tudom magam leállítani,csak ha alszok.

És sajnos van egy olyan dolog,amire ha nem gondolnék annyit akkor talán nem lenne ilyen jelentős mértékbe része az életemnek,de másik oldalról pedig,ha enm gondolkoznék rajta annyit,akkor lehet soha nem találnám meg a megoldást.:-)

Én is azok közé tartozom,akinek állandóan jár az agya.Mindig mindenen.Elég fárasztó:-)

Igen ,lazítani kellene de én sem tudom hogyan.Mindig minden apróságon órákat tudok rágódni,és előre azon agyalni mi lesz hetek múlva...Nagyon nem jó...

Nagyon sok mindent érint ez a téma,és elég kényes is.

Szerintem a mentális betegségek egyik alapja ez,amiről írtál...

Valakinek ezek a spekulációk azok,amelyek azt az elfoglaltságot nyújtják,amivel szinten tartja saját magát,és így nem lesz rossz hangulata:)

De egyébként értem mire gondolsz.És szerintem igaz az,hogy aki túl sokat rágódik valamin,az bele tud őrülni...sőt,nagyonis!

Rossz az,ha valaki nem tud kikerülni az állandó pesszimizmusából,és ezáltal csak lesüllyed,ha nincs aki visszahozza a valóságba és helyretegye. De ez szerintem általában azokra igaz, akik nagyon magányosan élik le az életüket,vagy évek óta egyedül vannak.

Gyakran mondják, hogy az, aki sokat spekulál, agyal, vadul keresi az élet értelmét, vagy önmagát akarja megérteni, stb., az a végén már abba hülyül bele.

Van ebben valami!!

Vannak önromboló, önsorsrontó tevékenységek és vannak pozitív, építő, előrevivő cselekedetek, szokások. Hogy melyik melyik, azzal mindenki tisztában van. (Jó, majdnem mindenki.)

Vajon a gondolkodásban, gondolkodásmódban, gondolkodási szokásokban is megtalálható ez a kettősség?

Attól tartok, igen, csak ez esetben egyrészt sokkal nehezebb meghatározni, hogy mi az építő és mi a romboló, másrészt legtöbbször változtatni is nehezebb rajta.

Szóval árthat-e az, ha valaki túl sokat spekulál (bármin is), vagy csak akkor árt, ha rossz technikával, "rossz irányba" gondolkodik?

És lehet-e egyáltalán rosszul gondolkodni?

Tudom, költői a kérdés, de néha a költői kérdésekről is érdemes beszélgetni.

Azt hiszem, nincs olyan ember, akit ez a téma nem érintene...