Túl akarom élni életem szerelme elvesztését (beszélgetős fórum)
Szerintem két lehetőséged van.
1.Megmaradsz a férjed mellett,ellátod a házastársi kötelezettségeid,neveled a gyermekeid,és nekik élsz,jó anya és jó feleségként.
2.Magad mögött hagyod a múltat,elválsz a férjedtől,és ha sikerült elfelejteni az elmúlt 11 év szenvedéseit,akkor majd nyithatsz egy új kapcsolatba,s reménykedsz,hogy nem esel bele megint ugyanabba a hibába...
A 11éves kapcsolat valószínűleg egy jó nagy határozatlanság volt mindkettőtök részéről,ezért sem működött.Egyikőtök sem tudta a másik mellett elkötelezni magát.E nélkül pedig nem megy...
Túl kell lépni...
El akarom engedni azt a nagy szerelmet,ami tizenegy éve fogva tart.
Elengedni a Férfit akit rajongásig szerettem!
Elengedni a párhuzamos kapcsolatom(mert most jöhetnek az elítélő szavak,kettős életet éltem)
Gyengeségből nem tudtam kilépni egy kapcsolatból amiből sose kaptam semmit!Körömszakadtáig küzdöttem érte.
Az újrakezdés nehéz,főleg,hogy folyton magamba keresem a hibát!
11 éve szerettem bele,házas voltam,de fiatal,ő pedig ellenállhatatlan!
11 évig vártam arra,hogy szeressen!Talán szeretett talán sosem.(...)
Szakítások,újrakezdések jellemeznék az elmúlt évtízedet!
Testi szerelem ha hiszitek ha nem csak 9 év után lett köztünk, iszonyatosan küzdöttem a vágyaim
ellen,és ellene.
Folyton gyötört lelkiismeret,de még is csináltam és vártam és akartam,hibát hibára halmoztam.
Aztán bekövetkezett egy másfél éves mosoly szünet az életünkbe,neki kapcsolata lett,és úgy állított félre mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne"családos nő vagy mit vársz"?
Az elmúlt másfél év alatt nem volt nap,hogy ne gondoltam volna rá!Több száz napig nem láttam,nem beszéltem vele,és nem ment ki a fejemből,nem múlt egy picit se :(
Hiszem,hogy neki is voltak érzései,de a fal ami körülötte volt megbonthatatlan!
Újrakezdtük,én álarcban,egy erős nő álarcában,ami gyorsan lehullott:(
Tiszta vízet öntöttem a pohárba,tudtára adtam érzéseimet,és legmélyebb titkaimat.
Majd szakítottam,kértem ne keressen,engedjen boldognak lenni azon az oldalon ahova tartozom,
De hívott,keresett,és minden úgy ment tovább ahogy volt.
Próbáltam elnyomni a fájdalmat,hogy nagyon kevés az amit ad, törődésre vágyom,és szenvedélyre,figyelemre,és kedvességre,választ az üzeneteimre amit írok neki.
(Ő nem itt él 2 havonta jön haza)
Tegnap ismételten válasz nélkül maradtam,és elfogott a keserűség,kértem hagyjuk elfáradtam.
A válasza csupán annyi volt:dolgozik,és tényleg hagyjuk ő sem erre vágyik.(és pont részemről részéről vége)
Próbálok felállni,kimászni a gödörből ami annyira mély már.
De nem megy,pokolként élek meg minden napot.
Hibás lennék?Rosszul szerettem?
Nem tudom,de azt sem milyen ember az olyan aki ismeri a másik minden érzését fájdalmát,mégis tovább játszik?