Tudsz altatóverseket? Kérlek írj. (tudásbázis kérdés)

Két kicsi kecske baktat a hegyre,

Friss hegyi gyepre fel.

Az egyik jobbról jön, a másik balról jön.

Két kicsi kecske, táncos a kedve,

S így mekeg egyre meeeeee

De jó lesz majd a reggeli zöld mező.

Hej hó, hállári hoppla hó….

Zöld rét füvében volna jó

Így szólsz ha jártál arra már

Fenn a hegy tetején, hol selymes pázsit vár!

Két kicsi kecske friss patakocska partjait éri el.

A víz oly gyorsan fut, a habja csakúgy zúg.

Széles a medre, két kicsi kecske, ugrani egy sem mer,

De ott egy palló, ott vezet át az út.

Hej hó, hállári hoppla hó….

Zöld rét füvében volna jó

Így szólsz ha jártál arra már

Fenn a hegy tetején, hol selymes pázsit vár

Két kicsi kecske szembe sietve máris a pallón jár

De csak középig ér, mert sajnos szűk a tér

S két kicsi kecske, nagy fene kedve állanak szemben már.

Itt egymás mellet két gida el nem fér.

Egy kicsi kecske vissza ha menne baj sose lenne ám,

De egyikben sincs ész, csak farkas szemet néz.

Két kicsi kecske szarvait szegve ölre is megy most lám,

Míg mind a kettő vízbe potyog és kész.

Hej hó, hállári hoppla hó….

Zöld rét füvében volna jó .

A két kis kecske tudja már,

Hogy ha nincs aki enged,végül bajjal jár

Meeeeeeeeeeee

Nekem Zelk Zoltán a kedvenc mese-költőm, legyen itt tőle most ez:

Erdőben-berdőben

Alszik a szél, föl se kelt,

olyan kedve van ma,

a vihar is lehevert,

a szél öreganyja.

Alszik az egész család,

nem fut a szellő sem-

mitől csörren hát az ág,

levél mitől zörren?

Nem egyébtől, két madár

röpül éppen erre,

az egyik a hársra száll,

a másik a cserre.

Jó a hárs is, a cser is

a fáradt madárnak,

azon is meg ezen is

pihenőt találnak.

Éppen arra jártam én,

fák alatt megállva,

hallgatóztam, vártam én:

fütyül-e madárka?

Megértettem a szavuk,

ha "csúrr" volt, ha "csírr" volt-

tanúm reá a kakukk,

szóról szóra így volt:

-Honnét, szomszéd?

-Ahol voltam, onnét!

-Mit evett?

-Eleget!

-Mi jót?

-Hernyót!

-Hány volt?

-Egy volt!

-És még?

-Kukacot!

-Mennyit?

-Hatot!

-Hát még?

-Legyet!

-Hányat?

-Hetet!

-Mást még?

-Pondrót!

-Sok volt?

-Nyolc volt!

-Jó volt?

-Jó volt!

Hallgattam volna tovább

ezt a párbeszédet,

de hirtelen akkorát

fújt a szél: fölébredt!

A vihar is vele kelt,

s huga is a szellő-

ezer levél útra kelt,

szinte szállt az erdő!

Az égen egy felleg állt,

dézsa a kezében,

s mint aki csak erre várt,

ránk öntötte éppen!

Megáztak a madarak,

megázott a szél is,

szedhettem a lábamat,

bőrig áztam én is!

:-)))))

Nálunk a férjem kedvence volt, és ma is szereti.

Gyóni Géza

Ha a robotban kimerülve

Párnámra hajtom bús fejem,

Lelkemre mintha galamb ülne,

Te édes képed megjelen.

A fényes álmok a tiéid

Azokat mind neked adom -

Álmodja bár a lelkem végig

Selyempárnán vagy kőpadon.

És álmodom selyemhajaddal,

Karod szeliden átölel...

De virrad. Ujra itt a hajnal.

Varázsos kép, búcsúzni kell!

Elűzlek, mint a nap az égről

A fényes hajnalcsillagot -

Habár a fájdalom terhétől

Napestig összeroskadok.

Domán Tamás - Álomváró

Fáradt fejét álomra hajtsa Kati,

édesanyja féltőn óvja esti dalban.

Gomb szemével kedvesen nézi a maci,

mint rejti el kisbarátját puha paplan.

S ha a lámpafény gyertyalángként lobban,

színes álomruhákat sző reá az éj.

Valahol távol, egy apró bogár koppan,

táncolna, mint mesebeli tündérfazék.

S ha szellő fújja talpa alá, járja,

vele táncol a csillag, az erdő, a rét.

Harangvirág, tücsök, mind csak ropja bátran,

a békakórust, ahogy dúdol, mondd hallod –e még?

De körben a falakon a képek, mind – mind

az órára néznek álmos hegyeikkel.

Ők is, mint te Katim szenderegnek kicsit,

egyik a másikkal álmodik, másik az egyikkel.

www.domantamas.fw.hu

Török Gábor:Mondóka

Pá baba pá,

susognak a fák.

Zizzenek a levelek,

Pannácskának űzzenek.

Pá baba pá,

ici, pici lány.

Tündéreknek

királynője,

szüleidnek

szeme fénye,

pá baba pá,

ici, pici lány.

Weöres Sándor: Szunnyadj kisbaba

Szunnyadj kisbaba,

őriz halk szoba,

Zsongó éjszaka,

csillagfény.

Nagy a menny

ablaka,

süt a hold éjszaka,

Letekint egymaga:

"Aludjál,

kisbaba!"

Hold jár egymaga,

rád hull fátyola,

álmodj, kisbaba,

tündérkém.

Győri Vilmos: Mese

Mesebeli kis királyhoz

Betévedt egy kis leány,

Hogy az éppen ozsonnázott

Tulipános udvarán.

"Úgy-e szép itt, úgy-e jó itt?

Nézz csak ide, meg oda,

Bársony itt a gyepes udvar,

Drágakő a palota.

Nézd, a libám ezüst tollú

Aranyszőrű a cicám:

Úgye itt maradsz minálunk

Örökre, te kis leány?"

"Köszönöm a meghívását,

De el nem fogadhatom,

Szalmatetős kicsi kunyhó

Az a ház, hol én lakom."

"A mi libánk közönséges,

S nem aranyos a cicánk:

De ott van a két testvérem

S édes apánk meg anyánk."

"Ha ölelnek, ha csókolnak,

S fejem rájok hajthatom:

Szalmatetős kicsi kunyhót

A világért nem adom.”

Móra Ferenc :Sétálni megy Panka…

Sétálni megy Panka a búzamezőbe,

Pillangós papucsba, hófehér kötőbe.

Dalolgatva ballag, egyes-egymagába -

Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája!

Simulj puha pázsit, lába alá lágyan,

Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!

Légy a legyezője, te lapu levele!

Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele!

Búzavirág-szeme mosolyog reátok:

Nevessetek vissza rá, búzavirágok!

Kakukkfű az útját jószágoddal hintsd be,

Bújj el lába elül, szúrós királydinnye!

Ha a dülőúton szegényke kifáradt,

Szagos fodormenta, te vess neki ágyat!

Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel,

Szelíd széki fűvek, csillagfejetekkel!

S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa,

Te vigyázz reája, csöndes legyen álma!

Őri István

Altató

Tiszta Hold, csendes Szél

éj sötétje táncra kél

tündér szárnyán itt terem...

Aludj, aludj, Gyermekem...

Fényes Hold, kedves Szél

halld hát kicsim, mit mesél:

"Túl hegyeken, túl tengeren

birodalmát tündéreknek, ott lelem..."

Aludj, aludj, Életem...

Gyémánt Hold, könnyű Szél

ülj hátára és ne félj

szálljunk együtt messze, el...

Aludj, aludj, Kedvesem...

Csendes álmod, ó, be jó

vigyázzon rád Hold Anyó!

Kicsi szemed csukva már

selyem-lelked messze jár...

Piros ajkon álom kél...

röpítsd messze, pajkos Szél!

lássa mind, mit látni kell,

Tündérország oly közel...

Szállj, szállj, messze szállj

siess, Gyöngyöm, meg ne állj

szerelemre, boldogságra

új hazádban rátalálj...

Aludj, aludj, Gyermekem...

Aludj, aludj, Mindenem...

Aludj, aludj, Kedvesem...

Aludj, aludj, Életem...

Éjszaka

Csillagos éjszaka fénye

Holdruha ráncain csillan.

Fellegek ménese lépdel,

Hold szeme mérgesen villan.

Csillagos éjszaka árnya

Pajkosan táncol az égen,

Játszik a Hold sugarával,

Ráül a Föld peremére.

Csillagos éjszaka fénye

Elveszik függönyöd árnyán.

Két szemed égi sötétje

Álomra koppan a párnán.

Alszik a kedves, puha párnák bársony tengerében s rólam álmodik minden éjjel.

Aludj csak kedves, s hunyd le szemednek csillagát, tündérek szőnek majd az álomból, gyönyörü éjszakát.

Lehunyja a nap is szeme világát s elalszanak a fák, földre hajolnak búsan a lombkoronák, fűre fekszenek a virágok, legyen szép minden álmod.

S ha majdan tündéreknek világában járok hozok néked egy szál virágot amely szebb mint a legszebb álmod, amint ébredezel ott leszek, tündér lopta csókot adok neked.

/ismeretlen/

B. Huszta Irén: Álmodj velem

Olyan szép ez az álom

Ne ébredj fel!

Hagyj kicsit álmodni! Most

Ne ébressz fel!

Könnyű angyalszárnyakon

Repülök én,

Körülölelsz, s megszűnik

Idő és tér.

Érzem veled egy vagyok,

Mint te velem

Fényedben feloldódom

Könnyű leszek,

Eltűnik minden fájdalom,

Minden remény,

Minden vágy kielégül, míg

Miénk a fény.

Pilleszárnyú kis álom,

Ne hagyj ma el!

Jó lenne beléd halnom -

Ne engedj el!

Életem halál, az álmom

A tiszta lét

Egysége, melyben izzik, mint

Alkonyi ég

Nyárvégi napnyugtakor -

Isten fénye

És nem hasonlítható

Szeretése.

Fogd kezem, s hagyd érezni,

Ne kelljen még

Az egyedül-létbe halnom

Egy kéz elég!

Domán Tamás

Altató

Játszik a csend most álmot kerget,

szél mesél egy altatót,

halkan koppan, s néha roppan

nyűgös fákon, ágakon.

Összebújnak, nem is szólnak

fészkükben a madárkák,

holdfény csillan, lassan moccan,

csak összehúzza kabátját.

Bújj el te is kicsi gyermek,

anyuka most vigyáz rád,

őrzi álmod, s biztos látod

álomország varázsát.

Messze földön arany erdő,

kristály tavak, s állatok

dombtetőn mint királyfi állsz

a napsugárka rád ragyog.

Kisvirágon pille könnyű

táncos kedvű lepke jár,

vele szárnyalsz rétek felett

ezer csoda móka vár.

Hunyd le szemed kicsi gyermek,

anyuka is fárad már,

együtt leszünk egész éjjel

semmi rémség nem talál.

Aludj kicsi angyalom,

Altatómat dúdolom

Elbúcsúzott már a nap,

Rózsaszín az alkonyat.

Álomporos-dobozom,

Szépen, csendben kinyitom.

Ráhintek a pilládra,

Gyöngy gurul a párnádra.

Halkan szól a kis madár,

Mikor ablakodra száll.

Altatója halk zene,

Csukva pici kis szeme.

Mosolyog a pici száj,

Álmok mezejében jár.

Felé száll egy kis tündér,

Könnyű, szép álmot ígér.

Aludj kicsi angyalom,

Altatómat dúdolom.

Ha felébredsz, itt leszek,

Megfogom a kis kezed.

/ismeretlen/

Altató-dal… Tenéked

Aludj csak szépen… szép legyen álmod

És ha boldogan felnevetsz,

Megérzem, hogy arról álmodtál,

Akit a legjobban szeretsz.

Aludj csak szépen… aludj leányka,

Aludj, amíg én ébren vagyok…

Csókol a Hold ezüstsugárja

És néznek rád a csillagok.

Aludj csak szépen… aludj csak Kedves,

Álmodj csak rólam szépeket

S vigyázok én az álmaidra,

- ki mindenkinél jobban szeret. -

Arannyal szövöm álmaid szárnyát

S hullatok gyémánt-könnyeket…

Aludj, Kedves… kívánok szépen

Csendes jóéjszakát Neked.

/ismeretlen/

Weöres Sándor

A tündér

Bóbita, Bóbita táncol,

Körben az angyalok ülnek,

Béka-hadak fuvoláznak,

Sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,

Szárnyat igéz a malacra,

Ráül, igér neki csókot,

Röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,

Hajnali köd-fal a vára,

Termeiben sok a vendég,

Törpe-király fia-lánya.

Bóbita, Bóbita álmos,

Elpihen őszi levélen,

Két csiga őrzi az álmát,

Szunnyad az ág sűrűjében

Mihai Eminescu: Sok-sok álmos kismadárka

Sok-sok álmos kismadárka

Keresi már fészke odvát,

Búvik lombok sátorába -

Ó, nyugodj hát!

Valahol forrás neszez még,

Míg az erdő csendje zordon;

Kerti virág csukja kelyhét -

Isten óvjon!

Lám a hattyú vízre szállott,

Sás tövén, hogy elpihenjen -

Angyal őrizze meg álmod.

Szép szerelmem!

Bűvös fény szitál az éjre,

Fönt a hold már járja útját...

Álom minden, csupa béke -

Ó, aludj hát!

Horváth P. Pál:

Télapó

Pilinkélnek kósza pelyhek,

betakarnak rétet berket,

mindent beföd puha hó,

készülõdhet Télapó.

Csengettyûs szán vígan csusszan,

hat rénszarvas nagyot szusszan,

s fölröppen, mint víg rigó,

útnak indul Télapó

Ez nagyon szép és találó mert lassan ágyba kell bújnúnk, kívánok minden kedves versírómnak nyugodalmas, békés éjszakát.

Kis manókat álomporral,

Vagy ölelést, forró csókkal ??!

Nekem a kismanócska jutott,

Kedvesem már elszundított.

jó éjt

Ezt most találtam,nagyon kedves ez is.

"Valahol, távol nagyon-nagyon messze,

Hol a csillagfények születnek meg este,

Létezik egy egészen aprócska kis ország.

Az a hely, ahol az álmainkat írják.

A szép álmokat kis zsákocskába varrják,

S aztán a kis manók mind-mind széjjelhordják.

Viszik a világ mindegyik részére,

S ráhintik az alvók lehunyt szemére.

Egy álommanó majd hozzád is elér.

Zsákját leteszi, s beledugja kezét.

Belemarkol a finom tündérporba,

Hogy a csillámokat a szemedbe szórja.

Aprócska kismanó, vajon hol lehet?

Nem látod őt, de hallod, ahogy nevet.

Óvatosan a homlokodon lépked,

Simogatja arcod. Ugye Te is érzed?

Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,

S az álomport róla szemeidbe szórja.

Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,

És füledbe súgja: Álmodj nagyon szépet!"

(Thalis Silvenier)

De ez is nagyon aranyos

Móricz Zsigmond: Iciri-piciri.

Ajaj, hol volt, hol nem...

volt egyszer egy iciri-piciri

házacska, ott lakott egy

iciri-piciri kis macska.

Volt annak két iciri-piciri kisökre,

Rákaptak egy iciri-piciri kistökre.

Csizmát húz az

iciri-piciri kis macska,

hová lett az

iciri-piciri barmocska?

Bejárja az iciri-piciri

kis erdõt,

s nem leli az

iciri-piciri tekergõt.

Bejárja az iciri-piciri

kaszálót,

s nem látja az iciri-piciri

kószálót.

Rátalál az iciri -

piciri kis tökre,

bánatában iciri-picirit

meglökte.

Felfordult az iciri-

piciri tököcske,

benne a két iciri-

piciri ökröcske.

Megörült két iciri-

piciri ökrének.

Vége van az iciri-

piciri mesének.

Hát ez szuper.A kislányomnak fel is olvastam.

Köszönjük neked.

Csukás István: Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli

tölgy tövében volt egy ház.

Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Sün Demeter,

Sün Tihamér

s a legkisebb:

Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak

Szűk lett nékik az a ház,

S előfordult ilyenkor,

Hogy kívül rekedt Sün Balázs

Furakodott, nyomakodott

Morgott, perelt dühöngve

Semmit se ért, mit tehetett,

Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő

Éjre éj és napra nap

Egyre többször fordult elő,

hogy a házból a legkisebb kimaradt

„Ebből elég! Torkig vagyok!”

kiáltott fel Sün Balázs

„Sokan vagyunk,

s kicsi nékünk ez a ház”

„Éppen ezért én elmegyek

Szerbusz néktek hat testvér

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott

Fogta magát, elindult

Lába nyomán

Porzott a vén gyalogút

Így baktatott, így poroszkált

Szomszéd tölgyig meg sem állt

Ottan aztán sürgött, forgott,

Árkot ásott, falat emelt,

Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,

És mire a nap leszállt,

Épített egy kalyibát

„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!

Nem tolnak ki

a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett

Kényelmeset,

belé feküdt s hortyogott

hogy csörögtek

s remegtek az ablakok

Éjféltájban vihar támadt

Hajlítgatta a vén fákat

Fújt a szél nagy zajjal ám

S arra ébredt, hogy zörögnek

A kalyiba ajtaján

„Ki az? – szólt ki fogvacogva -

Ki kopogtat éjnek idején?”

„Mi vagyunk az – szóltak kintről

Mi vagyunk a hat testvér

Sün Aladár,

Sün Piroska,

Sün Adorján,

Sün Dorottya,

Demeter és Tihamér!”

„Elvitte a szél a házunk,

engedjél be,

ázunk-fázunk idekinn,

csurom víz a kabát rajtunk

és az ing”

„Jól van, jól van

- szólt Sün Balázs –

Jövök már”

S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan

Tele lett a kalyiba

Kérdezte is Sün Tihamér:

„Mondd csak testvér,

nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak

S arra ébredt Sün Balázs:

Újra kicsi lett a ház!

Mert az éjjel ide-oda lökődve

Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –

Mit tehetnék? Megnövök!

S akkor talán nem lesz ágyam,

Nem lesz párnám a küszöb!”

Sziasztok, nagyon szépek az altatóversek, loptam is egy párat!:)

Én is írok egy rövidet:

Aranyos altató

Aranykertben aranyfa,

aranymókus altatta.

Aranybaba szundikál,

aranyszúnyog muzsikál.

Cinicini kisbaba,

édesanya csillaga.