Ti mit tennétek hasonló helyzetben? (beszélgetős fórum)

Szia! Bár - elmondása szerint - a legkomolyabbak a szándékai egy nővel (arra várok, hogy azt mondja, hogy velem, de arra várhatok), épp tegnap említette, hogy bocs, de ő még nem törli magát a társkeresőről sem, mert azért még szeretne szétnézni, hogy "milyen a felhozatal". Hát igen.

Én rögtön felfüggesztettem (azóta már töröltem is) az adatlapomat, de ebből is kitűnik, hogy nem vagyunk teljesen egyformák. Ami persze nem baj, csak amikor azt érzi egy nő, hogy csak azért kell egy férfinak, mert annak kevés a jövedelme, legyen, aki főz és mos rá, legyen ingyenszex, plusz még jó pénzt is hozzon a házhoz, meg egyébként is "szar neki egyedül", akkor elgondolkodik. Eddig ő volt a legértékelhetőbb, de hogy másfelé is kacsintgat, az nem igazán szimpatikus. Megfogalmaztam neki a meglátásaimat, hogy legyen szíves, gondolja át, szüksége van-e még a társkeresőre, mire ő: biztosak már csak akkor lehetünk, ha közösen leéltünk pár évet, és úgy döntünk, hogy együtt maradunk, aztán jöhet szóba a gyerkőc.

De kérdem én, lehet egy ilyen nyers emberrel egyáltalán valamit kezdeni? Mert nem úgy tűnik, hogy neki az érzelmek számítanának...

Köszönöm a hozzászólásodat, nagyon örültem! :-)

Jó, hogy vannak ilyen sztorik is. Az a gondom vele, hogy bár teljesen és sziklaszilárd elképzelései vannak, és lehet vele komoly dolgokról is beszélni, de valahol nagyon gyerek még. Sajnos nagyon rossz a szüleivel a kapcsolata, különösen az anyjával, ezért is vagyok szörnyen tanácstalan, hogy mitévő legyek. Nálam ez nem igazán járja, hogy valakinél ott aludni, meg ilyenek.

Még sosem voltam szerelmes, azt hiszem, mert nem tudok hinni egy férfinak sem. :-( Ezzel a fiúval kapcsolatban is mindig megvolt az az érzésem, hogy valami nem stimmel, valami nem OK, túl szép, hogy igaz legyen.

Mikor nála voltam múlt héten, telepítettem pár dolgot a gépére, és közben megnézte az e-mailjeit. Kérdeztem, nem gond, ha megtudom a jelszavad? Mire ő: hát persze hogy nem, neki nincsenek titkai. Azóta pár napja benézelődök az e-mailjeibe (fel nem bontom, csak hogy milyeneket kap)... Lehet, hogy ez most rendkívül csúnyán hangzik, de szerintem meg az a furcsa, hogy soha nincs beérkezett levele, sem levélszemétje. Mindent töröl.

Ma írt neki egy nő, akivel egy iskolába jártak (nem tudtam megállni, hogy ne bontsam fel), "Na?" Tárggyal, és abból a két sorból kiderült azt hiszem, minden:

"Na, írjál már, mi volt tegnap?

Élménybeszámolót kérek!"

Hogy mi volt tegnap? Kicsit összevitatkoztunk teljesen egyszerű dolgokon, kész tények elé állított, és a legnagyobb baj (szerintem, mivel én nem szoktam ilyen hamar), hogy megvoltak az első intim óráink. Nem részletezem.

Én úgy voltam vele, hogy talán ő lesz az a fiú, akire vártam eddig, de most nem tudom, mi van...

Na? :-)))

Köszi, elolvasom!

Bár egy kicsit mostanában nem mennek jól a dolgok közöttünk.

:-(

Szia!

Nekem aztán nem sürgős összeköltözni, mert kicsit sem vonz a próbaházasság gondolata. Azt mondta, hogy ha együttélünk pár hónapot és megy, akkor megy, ha nem megy, akkor nem megy. Csak hát szerintem ahhoz szerelem is kellene, és az egyikünk részéről sincs még... Attól félek, hogy azt találja mondani, hogy akkor hagyjuk az egészet.

Üdvözöllek!

Örültem a hozzászólásodnak. A helyzet az, hogy végül is ő is tetszik nekem, csak ez nem tetszik benne, hogy éljünk együtt pár hónapot és ha megy, megy, ha nem megy, nem megy. És akkor én mit csináljak???

Menjek vissza a kisvárosba és mit mondjak, ha kérdeznek az emberek? Hát, ugye használt a srác egy ideig, amit nem talált jobbat? 20 évesen még engem sem verne földbe, csak tudod amikor már évek alatt nem találsz egy magadnak valót, felmerül a kérdés, nem-e benned van a hiba? Persze, mindenkiben van, de én miért mindig a b*nkó palikat fogom ki?

Érdekes hozzáállásai vannak a dolgokhoz. Múltkor már mondta, hogy fél, hogy nagyon bele fogja élni magát, aztán koppan egy hatalmasat, meg szeret, meg mennyire jó lenne, ha összejönnénk, miért akkor most mit csinálunk, nem éppen összejövünk? Szóval sok a kérdés bennem.

Tegnap este telefonban meg már azt említette, hogy én! ne éljem bele magam, és ezek után még elvárná, hogy kedves legyek hozzá, és lessem minden szavát? Az a gond, hogy elég karakán vagyok, megmondom a frankót bárkinek, és vállalom a következményeket, de a korom miatt már nemigen ugrálhatok, el kell fogadnom, aki van, nem tehetek mást. Más nő is tűr évekig, én sem vagyok több, mint más.

Csak nekem a boldogság a legfontosabb, és ha nem vagyok boldog, azt ki is szoktam mutatni...

Szép napot mindenkinek!

Hú, kicsit elmaradtam. Nem kicsit, nagyon. Őszintén szólva úgy besűrűsödtek az események, hogy nem is igazán tudom, hol kezdjem.

Már elégszer találkoztunk ahhoz, hogy tudjam, nem lennék rossz páros. Csak a hozzáállása nem tetszik még bizonyos dolgokhoz, de úgy gondolom, ez még változhat.

Szia!

Már elmondtam neki a meglátásaimat. Borzasztóan örült,hogy nem tartom magamban, ha valami bánt, de ugyanakkor azt is elmondta, hogy mondhat egy férfi bármit, úgyis a tettei beszélnek.

Hát igen!

Nem vagyok szerelmes, már hogy lennék. Nekem nem fontos a szerelem. Mindenkinek más fontos az életében.

Nekem az a fontos, hogy családom legyen (akár eljegyzés v esküvő nélkül is), legyen egy megbízható, megértő társam és gyerekeim.

Benne az tetszik, hogy ő is így gondolkodik.

Tegnap is találkoztunk, és ő már sokkal oldottabb volt, és látom rajta, hogy iszonyúan szeretné, ha együtt maradnánk, ill. együtt terveznénk az életünket. Pontosan fogalmaz mindenről, tudja mit akar. Legalább egyikünk tudja! :-)))

Mindenesetre ő az a fajta férfi, akit a mai nők már nem igazán értékelnek, mert elmondása szerint balféknek tartják.

Ő egy egyszerű gyerek, aki vett egy saját házat, van saját (már kissé lestrapált) autója, méhészkedik, 13 éve egy munkahelye van, és nem azért dolgozik, hogy egyedül éljen, ill. csak ő részesüljön belőle.

:-(

Ha jól belegondolok, nekem még soha nem volt olyan, hogy szikra az első pillanatban. Tulajdonképpen mindig ill. legtöbbször úgy voltam, hogy minél többet találkozok valakivel, annál jobban tudom, hogy nem kell.

Szia!

Nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült neked a pártalálás! Abban én is egyetértek, hogy amíg nincs eljegyzés, nem lehet szó összeköltözésről.

Igen, értem a dilemmádat, de szerintem egy rossz házasságban élni sem érdemes, és akkor válás esetén megint megvan az esélyed, hogy szájukra vegyenek az emberek.

És miben maradtatok az úriemberrel? Mi a következő lépés?

Hát ezzel nem nagyon értek egyet.

A sunyi dolgokat sokan nem szeretjük. Én jobban szeretem ha tudom mire számíthatok, én is elmondtam a férjem, ő is nekem. És ez így tiszta.

Az érzelmekkel egyet értek. Sosem költöznék olyannal össze, akit nem szeretek, csak azért, hogy ne legyek egyedül, illetve, hogy megismerjük egymást.

Szép napot neked is!

Mi lenne, ha ezt a szép kerek ismertetőt (mert tényleg az) előadnád neki?:) Szóból ért az ember.