Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Anyósom megsértődik ha megszólalok, mert nem jól fogja a kislányomat. Ti mit tennétek hasonló helyzetben? fórum

Anyósom megsértődik ha megszólalok, mert nem jól fogja a kislányomat. Ti mit tennétek hasonló helyzetben? (beszélgetős fórum)


1 2
2015. jún. 13. 04:06
te gyerekedrol van szo,szoval ha megharagszik nem aggodj!majd rajon kesobb,hogy jot akartal es nem bantani ot!
2015. jún. 5. 11:32
Hát igen,ezeket a csatákat szinte mindenki megvívja,főleg az első gyereknél. Mi is sokat szenvedtünk,semmi nem volt jó amit mi csináltunk a férjemmel,anyós mindent jobban tudott,hatalmas volt a feszültség köztünk a gyerek kb.2 éves koráig. Azóta látja,hogy a gyermek jól fejlődik,okos,aranyos,és már megszűntek a harcok. Érdekes, a második gyereknél el sem kezdődtek! DE nálunk a férjem mindig mellém állt,ez fontos volt.
2015. jún. 5. 10:58

Szerintem pároddal is beszélj, hogy álljon melléd, mert ebből is lehetnek még problémák.


Alapjában nekem jó a kapcsolatom az anyósommal, bár vannak súrlódások, amire rátesz egy lapáttal, hogy a kedvesem szintén konfliktuskerülő, anyuka pedig "irányításmániás".


Csak egy példa: Kisfiam lázas volt, odakint szép meleg, napos idő, de szeles.

Anyós el akarta vinni sétálni. Mondtam neki, hogy nem kéne, mert éjszaka lázas volt, délelőtt pedig még hőemelkedése volt.

Nekem el kellett mennem otthonról, gyerek az apjával (ő is hallotta a párbeszédet, bár nem volt közvetlen mellettünk).

Erre mikor hazaértem se gyerek, se anyós. Elmentek sétálni apuka beleegyezésével, jelszó "most nincs láza a gyereknek"...


Nem tette ki se a gyerek apja, se a nagyanyja az ablakba, amit kaptak, pláne hogy utána fél éjszaka én küzdöttem a majd' 40 fokos lázas, beteg gyerekkel...

42. kataLilla (válaszként erre: 41. - 0c7adf8ee7)
2015. jún. 5. 10:11
Hát igen, bizony ő is volt. A párom mesélte, hogy nagyon nem volt jóba az anyósáékkal, hmm...mondjuk ezen nem is csodálkozok. Ha jobban belegondolok ő senkivel sincs jóba. Az a baj, hogy ő akar mindenkit irányítani, de erre nem mindenki vevő. Esküvőnkkor szépen utasította anyukámat, hogy mi a dolga, anyukám meg diplomatikusan közölte, hogy ő nem így gondolta. Na azóta utálja anyámat is. Hát igen. Nehéz eset...
41. 0c7adf8ee7 (válaszként erre: 40. - KataLilla)
2015. jún. 5. 10:04

Netalán emlékeztetni arra, hogy ô is volt fiatal meny.

Ilyen vagy hasonló tapasztalatom nincs.

Az enyém annyit nem mondott, hogy bakk... se jót, se rosszat.

2015. jún. 5. 07:34
Megpróbálom megbeszélni vele a dolgokat és elmondani neki mik az elvárásaim a gyerekemmel kapcsolatban és hogy ne vegye sértésnek ha szólok valamiért, nem annak szánom. És ha valami nem tetszik neki mondja a szemembe és beszéljük meg. Ha eredménytelen is legalább kimondom neki a véleményem és nem magamba fojtom. Nem akarok vele harcolni mert ez egy soha véget nem érő vita.
39. Bichi (válaszként erre: 37. - Igazság hol vagy?)
2015. jún. 4. 15:55
8 hónapos gyerekről van szó, nem egy 1-2 hónaposról. Neki már nem lesz ettől baja. Ráadásul ha már eleve nem jön ki az ember az anyóssal, akkor az ellenszenv a gyerek születésével fokozódik, mert anyukát kirázza a hideg tőle, hogy a "nem szeretem" valaki egyáltalán hozzányúl a babájához. Én ugyanígy voltam. Fel kell tudni dolgozni, hogy előbb-utóbb rá is fogjuk bízni, hisz nem tehetjük meg, hogy nem, hacsak nem extrém probléma van vele (iszik,drogozik,hajléktalan)... Már nem emlékszem ki írta, de ez tényleg a 2 nő harca :(
38. kriszta773 (válaszként erre: 29. - KataLilla)
2015. jún. 4. 15:49
ne csak rászólj, beszélj vele egyszer őszintén. hogy lehet, bántásnak érzi, amit időnként mondasz, de félted a gyereket, biztos ő is így volt anyaként. nemcsak a gyerekkel vagy férjjel kapcsolatos dolgokban kell törekedni valami kompromisszumra, ha egyébként ketten jól kijönnétek, máris sokkal kevesebb súrlódás lenne
37. igazság hol vagy? (válaszként erre: 35. - 388b941089)
2015. jún. 4. 15:41
Lehet utána olvasni,a gyengébbek kedvéért.
36. Bomogács (válaszként erre: 35. - 388b941089)
2015. jún. 4. 14:28
Ha a kisbaba anyukája úgy látja,hogy nem tesz jót a babának,akkor ehhez ragaszkodjon.Biztos nem fog belerokkanni a kisded,de nem megvalósíthatatlan kérés, hogy csak "félülő"helyzetbe vegye a kezébe a nagymama.
35. 388b941089 (válaszként erre: 34. - 388b941089)
2015. jún. 4. 14:18
Természetesen ki kell támasztani a hátukat, a gyengébbek kedvéért. :)
34. 388b941089 (válaszként erre: 1. - KataLilla)
2015. jún. 4. 14:11
Ez egy hülye berögződés h addig nem lehet ültetni, ameddig fel nem tud ülni magától. Semmi baja nem lesz a gerincének.
33. Bomogács (válaszként erre: 29. - KataLilla)
2015. jún. 4. 13:57

Ezeket a csatákat én is megvívtam.Akik megfelelő érzelmi intelligenciával bírnak pl.anyósom tudomásul vették, én vagyok az anya, ő pedig a nagymama./Hisz én sem úsztam meg:miért nem "főzöm" az instant tápszert ,miért nem XXX márkájú mosóporral mosok/A férjem közbe lépett, és mellém állt./Ezért nagyon hálás vagyok Neki, pedig vmiben mi ketten nem értettünk egyet, de mindig mellettem állt, az én pártomat fogta!/Most helyén vannak a dolgok, ismét harmónikus a kapcsolatom anyósommal.

Édesanyámnak elég volt csak azt mondani:ne jöjjön reggel negyed 7-re "segíteni",és ne textil pelenkába tegye a koraszülött iker babáimat hanem Libero-ba.A lányaim ekkor 8 hetesek voltak, azóta felénk se néz./Most 15 hónaposak/.Tehát itt nincs meg az érzelmi intelligencia.

Mégsem bánom hogy így alakult, a kislányaim érdekeit én kell képviseljem ,még ilyen áron is.

Én azt kérem a sorstól,merjenek szólni nekem a gyerekeim és a majdani vejem,ha nem jól fogom az unokám,/és bármi egyebet is, mégha az 1xrosszul is esik/és trenírozom magam, hogy elfogadjam nem csak1 féleképp lehet "jól csinálni"vmit.

32. Érdekes73 (válaszként erre: 29. - KataLilla)
2015. jún. 4. 13:13
Van akit röpke 30-40 év után se fogad el az anyósa szóval szerintem kár pedáloznod ha eddig nem kedvelt meg ezután se fog . Ami tényleg fontos azért kiállsz és kész.
31. Érdekes73 (válaszként erre: 11. - KataLilla)
2015. jún. 4. 13:06
Ha nem bízol benne akkor ne is hagyjad soha kettesbe a gyerekkel így a probléma megoldva.
30. zebracsikó (válaszként erre: 12. - KataLilla)
2015. jún. 4. 12:54

a kézmosáshoz csak annyit:


ahogy belép az ajtón, csak annyit kell mondani:


"Csókolom, ANyuka/Erzsi néni, tessék csak nyugodtan menni kezet mosni, most tettem ki tiszta törülközőt!"

29. kataLilla (válaszként erre: 28. - 0c7adf8ee7)
2015. jún. 4. 11:39
Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Mikor még nem volt gyerek akkor is ilyen volt. Nem érdekelt. De most más van. Hidd el van nekem jobb dolgom is mint az anyóssal kötelet húzogatni. És sokkal jobb volna ha egyet értenénk, volt sok-sok próbálkozásom, hogy béke legyen. De sajnos ő nem így akarja. Ó hozzászokott, hogy mindig minden úgy van ahogy ő akarja. de most itt vagyok én és a lányom. És bizony vannak esetek mikor szembe kell vele fordulnom (amit én szívesen kihagynék az életemből), ezt nem tudja hova tenni. Nála egyáltalán nem létezik a kompromisszum. Volt, hogy 5 hétig nem volt hajlandó meglátogatni minket annyira megsértődött valamin.
2015. jún. 4. 11:31

Az ilyen viták igazából nem is a gyermekrôl szólnak, hanem két nô kötélhúzásából.

Egy adott véleménykülönbség csak ürügy, indok... kinek lesz igaza, ki az "erôsebb".

27. kataLilla (válaszként erre: 23. - Bichi)
2015. jún. 4. 11:13

Tudom, hogy nem akar rosszat. Régen volt ami volt, de most máshogy van és így kell csinálni mert a most élünk. Az én nagyanyám is meg akarta etetni mézes puszedlivel a babát aki még csak pépeset eszik. Nem engedtem mégsem sértődött meg érte.

Pedig már 92 éves.

26. kataLilla (válaszként erre: 24. - 0c7adf8ee7)
2015. jún. 4. 11:08
Igen felnevelte, de ott van az apósom is. Akire viszont rá merném bízni a babát. Mert ahogy bánik vele, ahogy fogja, beszél hozzá bizalmat kelt bennem. Benne megbízom. Hát lehet lazábban kellene felfognom, de nem tudom mert féltem a gyerekem. Anyósban nem bízom okot adott és folyamatosan ad is rá. De gondolom idővel változik majd a helyzet és én is. Mindenesetre nem hagyhatom, hogy azt tegyen a gyerekemmel amit akar, mert meg kell tanulnia, hogy bármennyire nem tetszik neki én vagyok az unokája anyja, és ha én azt mondom nem ültetheti a még ülni nem tudó babát akkor nem ülteti. És nem kell felháborodni mert rá merek szólni.
25. trapiti (válaszként erre: 23. - Bichi)
2015. jún. 4. 10:43

"mégis az összes gyerek egészségesen felnőtt, aki meg nem, az nem ezért" - hát ezzel azért vitatkoznék. Egyrészt egy csomó gyerek nem nőtt fel egészségesen akiket erőszakkal ültettek-álltattak-járattak, és pl. ezért sem. Attól hogy 30 éve ő hülyeséget csinált, nem kell neki engedni most sem. Ugyanez vonatkozik szerintem pl. a bagós nagyszülőkre (mondom ezt úgy hogy amikor a lányom kicsi volt az én anyukám is dohányzott még, mint ahogyan a mi gyerekkorunkban is - azóta leszokott). Attól hogy 30 éve simán cigiztek a lakásban, még nem fogom megengedni hogy ugyanezt tegye az unokával (amúgy nem is csinálta, addigra kijárt a lakásból) akár az anyósomról, akár az anyámról van szó. Ennyi erővel pálinkás kenyeret is adhat neki mert az meg 150 éve volt szokás, aztán a dédnagypapa is milyen szép nagy marha ember lett... Attól mert valami régen úgy volt, még nem biztos hogy most is úgy jó. És igen, ha 30 év múlva többet fogunk tudni arról hogy mit rontottunk el most, akkor azt nem fogom az unokámmal megtenni.


Nyilván vannak kevésbé fontos dolgok, pl. nem tragédia ha a 4 éves néha kap egy nyalókát, de vannak dolgok amiket be kell tartani. Minél kisebb egy gyerek, annál több ilyen dolog van.


Más a nevelés, mást lehet a nagymamánál mint otthon, ez természetes. Én is lazultam ahogy a gyerek nagyobb lett és el tudta mondani, hogy mik történnek vele a nagymamánál és egy csomó dologért nem szóltam, hanem mérlegeltem mi elég súlyos ahhoz hogy közbelépjek.


Pl. anyósoméknál az volt a szokás hogy az ebéd elején a másik unokának tálaltak, és nem is kellett megvárnia a többieket, azonnal elkezdett enni. Mire a felnőttek szájukhoz emelték a leveseskanalat, a gyerek végzett és követelte a másodikat. A felnőttek meg ugrottak, és végül akkor ették meg a hideg levest amikor a gyerek végzett mindennel (mondjuk 5 évesen, az enyém akkor 4 volt) Nálunk ez nem így volt, kitálalom az ennivalót és egyszerre kezdünk enni, aki hamarabb végez kivárja a többieket, és együtt kezdjük a másodikat. Anyósom nem hagyta, egy darabig veszekedett velem, miért nem engedem a gyereket enni stb. A végén feladtam, elhatároztam hogy nem szólok, én ettem a magamét, anyós meg ugrált a két gyereknek. Nem telt el sok vasárnapi ebéd így, ő maga szólt rá a gyerekekre, hogy lehetne várni... ;) Szerintem ez bizonyos esetekben jó taktika, ha hiába magyarázod hagyd, rájön magától is :)

2015. jún. 4. 10:21

Nem érdemes ilyen apróságokból hatalmas problémát csinálni.

Hidd el, pl. melletted is le fog esni a baba... és még ezeregy-s-más!

Azért a fiát is csak-csak jól felnevelte, ha hozzá mentél feleségül.

Lezserebben fogd fel a helyzetet!

Persze, ha édesanyád teszi, akkor az mindig más!

23. Bichi (válaszként erre: 18. - KataLilla)
2015. jún. 4. 10:03

Hidd el, hogy anyósod nem akar rosszat a picinek, mondom én ezt úgy, hogy a nem kedveltem, nagyon enyhe szó a volt anyósomra, azóta már nincs velünk.

Ő másképp szocializálódott, az ő idejében nem mondta senki, hogy ne ültesse a gyereket, mégis az összes gyerek egészségesen felnőtt, aki meg nem, az nem ezért. A mostani világban túlzott óvatoskodással élünk a gyerekek felé. Ez pont olyan, mint a cumifertőtlenítés. Nagyanyáink csak felkapták, aztán visszadugták a gyerek szájába, most ezen mindenki felháborodik.

Én is azt hittem magamról, hogy nem merem majd rábízni a gyereket, de jobb belátásra bírtam, mert a gyerek nagyon szeretett vele lenni, és hiába volt borzalmas anyós, jó nagymama volt. És erről nem te, hanem a gyerek fog dönteni.

Addig meg kitartást, és legyél elnézőbb, mert ilyen esetekben sokszor az ember már bolhából csinál elefántot :)

22. túrógombócka (válaszként erre: 21. - 4c1a787e8f)
2015. jún. 4. 09:46

mélyen egyetértek.


amúgy meg tetszik/nem tetszik, ő a nagymama és bizony sokszor jól jön majd a segítsége. nem akar rosszat, nem gonosz, nem ostoba, stb. egyezkedni kell vele, kedvesen, udvariasan, és éreztetni, h nagyon is sokat számít a családban.

2015. jún. 4. 09:38

Alapvetően egyetértek itt a hozzászólókkal, nyilván ma már egyértelműen tudott dolgokat nem kell hagyni.


De.


Azért akkor is igaz, hogy ők már felneveltek gyereket.

Meg egyszer gondoljatok azért abba is bele, hogy akár 20 év múlva - ami nem olyan nagy idő - egy fiatal kis csaj majd azt mondja nektek, hogy a gyereket fejjel lefele kell lógatni, és úgy felkötni, mert 2022-ben a united nemtomminél ezt tudományosan bebizonyították.. És ti nem csinálhattok semmit ez ellen, biza lógatni kell az unokát, ha látni akarjátok.. (Direkt mondtam szélsőséges hülyeséget) Pedig tudván tudjátok, hogy ti 20 éve a legjobbat adtátok a gyereketeknek, és lám milyen jól felnőtt..


Részemről ezt úgy csináltam, hogy a tej nemadáshoz ragaszkodtam. Ezt szerencsére megértették. De már kicsi kortól el tudtam engedni a gyereket, tudomásul vettem, hogyha máshol volt, mások voltak a szabályok és a lehetőségek. A gyerek meg megtanult disztingválni. A későbbi gyerekeimen ennek hiánya látszik is, akik már sokkal kevesebbet nagymamáztak. Nincs is olyan kapcsolatuk a nagymamával. Pedig anyósom is bagós, meg sok hibája van. De a mai napig azt gondolom, hogy jól tettem, hogy a nem tökéletes nevelés ellenére engedtem a gyereket. Persze, ez nyilván egy szintig igaz, mert nagyon gáz, vagy leépült emberre nem bíznám rá.


Ez utóbbi gondolatokat csak csemegézni szántam, hogy ne mindenki ugyanazt fújja..


Minden éremnek van másik oldala is.


A férj támogatása viszont tényleg nagyon hiányzik, hogy a fő dolgok a helyére legyenek téve.


Olyan az anyósnevelés, mint a gyereknevelés. A fő dolgokat meg kell követelni, de a kicsikben meg jó engedni.

2015. jún. 4. 09:33
Köszi! Ez lesz. A gyerekem a legfontosabb.
19. trapiti (válaszként erre: 18. - KataLilla)
2015. jún. 4. 09:18
Elmész te is vele :) Azt nem mondhatja hogy te ne menj a saját gyerekeddel. Nálunk évekig ez volt. Később kényszerből oda kellett engednem, csináltak is egy-két hajmeresztő dolgot, pl. autókázás gyerekülés nélkül... akkor nem tette zsebre amit kapott. Ha a férjed konfliktuskerülő, kénytelen leszel te felvállalni, de neked elsősorban nem az a dolgod hogy behódolj anyósnak hanem hogy épségben felneveld a gyerekedet.
2015. jún. 4. 09:12
Félek mi lesz később. Mikor majd el akarják vinni ide-oda ha már nagyobb lesz. Én biztos, hogy nem engedem ha marad ez a "szint". És akkor majd megy itthon a balhézás, hogy szegény anyuka. Pedig párom is tudja jól milyen az anyja és miket mondott, de akkor mért?! Én azt nem akarom, hogy baj legyen a gyerekkel, hogy valami történjen vele mert engedtem a lelki zsarolásnak.
17. trapiti (válaszként erre: 15. - KataLilla)
2015. jún. 4. 09:09
Az én anyósom dettó ugyanez. Ne hagyd magad, nem kell veszekedni vele, de mindig legyél a közelében és csinálj úgy mindent ahogyan te jónak látod. Legyél szemben nagyon kedves, valójában pedig nagyon határozott és kitartó, abba nem tud belekötni.
16. kataLilla (válaszként erre: 14. - 3d787b167a)
2015. jún. 4. 09:04
Az. :(((
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2022, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook