Ti maradnátok ebben a kapcsolatban? (beszélgetős fórum)

Én is úgy gondolom, hogy ilyen fiatalon kár vesződni egy ilyen kapcsolattal. Jó az értékrended, hogy meg akarod menteni, ami menthető, nem pedig egyből kidobni. Viszont ezzel még bőven ráérsz, ha már házas leszel. Most még nem az a dolgod, hogy nagy kompromisszumokat és áldozatokat hozz, hanem az, hogy élvezd az életet.

16 és fél évesen lépett ebbe a kapcsolatba. Engedd el, első szerelemnek jó volt, de kár az időt vesztegetni.

Egy kamasz szerelem, ami részéről elmúlt. Ellébecol melletted, míg nem talál jobbat, számára érdekesebbet, aztán megpattan vélhetően. Ez az a kor, amikor biztos nem szarakodnék egy ilyen fiúval. Nem egy házasság, ahol már tétje van, hogy türelemmel kivársz-e, itt ennek semmi értelme, főleg, hogy borítékolom, hogy a nagy szerelem részéről nem fog visszatérni...

Nagyon fiatalok vagytok még. Kár lenne elköteleződni, lehorgonyozni az első kapcsolatnál. Szép időt megértetek együtt, de van úgy, hogy váltani kell.

Tudom jól, de konkrétan nem is beszélgetünk sokszor, úgy érzem bármit mondok csak hallgat , de nem figyel.. társaságban sem vagyunk sokat együtt..ez előtt kinnt volt 3 hetet angliában és 4x beszéltünk telefonon és úgy is csak 5-10 percet , de lehet csak én reagálom túl.. :)

Beszélned kellene vele. Ezt így mondd el neki, amit ide leírtál. Hogy szereted, és tudod hogy nehéz időszaka van, de úgy érzed elhanyagol, ezért és ezért. Ennyi. Én nem értek egyet a második hozzászólással, 20-30 éves házasságban sem kellene hogy magányosnak és elhanyagoltnak érezd magad, nem hogy 2 év után... És nem, nem nagy kérés hogy 2 hetente programot szervezzetek, még ha nincs is a toppon lelkileg, talán neki is jól jöhet hogy kimozdultok, csináltok valamit időnként.

Lassan két és fél éve vagyok együtt a barátommal. 21 éves vagyok ő pedig 19. Nagy szerelemmel kezdődött ,mivel előtte barátok voltunk már 4 éve. Sok problémán átmentünk együtt, sok szép emlék és pillanat. Viszont mostanában úgy érzem elhanyagol, én mindig fektetek időt a kapcsolatunkba és szeretnék vele minőségi időt tölteni, viszont nála ezt kevésbé érzem. Ha elhívom valahova, akkor fáradt mindig ,meg kifogásokat keres. Elmondtam neki ,hogy ez zavar engem, és azt a választ kaptam ,hogy kimerült fizikailag és szellemileg is suli, edzések miatt, meg hogy nincs sok ideje, de próbál változtatni és ezért nem akarja hogy tönkre menjen a kapcsolatunk.Nincsen most lelkileg sem annyira jól, de én próbálom segíteni őt és mellette állni. Tudom ,hogy szeret, de nem törődik velem. Kb. Egy hónapja van ez így, próbáltam várni és beszélni vele, de magányosnak érzem magamat jelenleg mellette, nagyon szeretem, de mégis meddig várjak? Én hagyok neki időt és segítem amiben tudom,de tényleg nagy kérés az hogy egy héten egyszer vagy kéthetente elmenjünk valahová,moziba vagy ilyesmi? Hétvégén nem egyszer volt rá példa hogy a bulit választotta és áttette a programunkat. Amivel nincsen baj néha néha ,de rendszeresen nekem fura..Vagy nagy kérés ,hogy néha ő is gondoljon rám ilyen apróságokkal? Egy héten 1-2 x találkozunk, mostanában egy napot alszunk együtt. Ha vele vagyok sokszor telefonozik, de néha meg nagyon jól el tudunk lenni.Tudom ha valaki nincs jól lelkileg, akkor nehezebb szeretetet adni… de néha már nem tudom, hogy én várok el ennyire keveset, vagy csak időt kéne még adjak neki?