Tényleg ennyire fontos a baba neme? (beszélgetős fórum)

Szerintem az élet úgy lenne igazságos,hogy ha valakinek van már egy fia,akkor utána tudja meg hogy milyen egy lány.Ez lenne a legszebb dolog.

A szülőfalumban volt olyan házaspár akiknél mindig fiú lett csak,és ők addig csinálták a gyereket míg azt hiszem az utolsó a 10. lány lett. :-)) Azért ez durva,hogy ennyi gyereket összehoznak,hátha valamelyik lány lesz.De végül megkapták. :-)

nem teljesen idevág, de engem ez a műsor akkor nagyon megérintett, 48. percnél voltak olyan mondatok, hogy öt beszélgetőből HÁROM felnőtt ember 10 évet az életéből egy gyermekért feláldozott volna (nem Kisfiúért, vagy Kislányért, egy GYERMEKÉRT)

[link]

Karácsony előtt kiírtam egy szavazást a témában:

Ha egy gyermeked lehetne csak, de választhatnál.. (név nélkül)

Mivel titkosított, nagy eséllyel őszinték a válaszok.. :)

A nagy többségnek mindegy lenne csak egészséges legyen, aztán többen akarnának egészséges lányt, mint egészséges fiút.. és vannak akik nem, hogy a nemét nem akarnák befolyásolni, de beteg kisbabát

is bevállalnának.

Én a pozitív tesztem előtt egy héttel álomban üzentet kaptam egy Kisfiútól, hogy vízöntő lesz. Így amikor pozitívat teszteltem teljesen úgy gondoltam, hogy kisfiam lesz, aztán kiderült, hogy Kislányom! Én is így voltam vele, de ez csak néhány napig tartott.

És azóta utánaolvastam, hogy általában a megérzések és az álmok pont az ellentétes nemű babát jelzik előre, tehát aki Kislánnyal álmodik, annak Kisfia lesz és fordítva...

Mindenesetre már az is megdöbbentő volt, hogy az álmomban mondta a férjemnek utalva a gyerekünkre, hogy ne csodálkozz vízöntő! azóta is a fülemben van ez a mondat, és tényleg vízöntő lett a Kislányunk, bár az orvosok sem hittek abban, hogy kihúzza bent addig, de én biztos voltam Benne!:)

Sosem értettem azokat, akit annyira nagyon csakis lányt vagy fiút akarnak. Én sosem fiút vagy lányt akartam, hanem GYEREKET, és mikor terhes voltam, mindig úgy gondoltam, hogy a neme másodlagos, az csak egy plusz információ arról a babáról, aki egy ideje a hasamban van és akit szeretek, és ugyanúgy fogom szeretni, ha megtudom majd a nemét. Nekem csak egyetlen dolog volt a fontos, hogy egészséges legyen, és szerintem másoknak is ezen kéne izgulni, nem a nemén.

Azt megértem persze, ha valaki jobban szeretne fiút vagy lányt, főleg ha már van egy vagy több és egy másik neműt is szeretne, de mikor valaki kizárólag ezt vagy azt akar és hallani sem akar a másikról, vagy napokig bőg, mikor kiderül, hogy nem fiút vagy lányt vár, na ezt már nem tudom megérteni.

Nekem első pillanattól kezdve az a megérzésem volt, hogy kislányt hordok a szívem alatt.

Első babaként teljesen mindegy volt a neme, de akkor is lányt éreztem. Valahogy úgy voltam vele, nem lehet másképp. Négy ultrahangon is kislánynak mondták, majd kiderült, hogy kisfiú. :)

Azt hittem leesek a székről meglepettségemben, de furcsa mód, pár nap elteltével azzal korholtam magam, hogy hogy is érezhettem lányt. Egyértelműnek kellett volna lennie, hogy fiam lesz.

Azóta annyira hozzá szoktam a gondolathoz, és a kék dolgokhoz, hogy kistesónak is mindenképp kisfiút szeretnénk! :)

De voltaképp teljesen mindegy a neme.

Szerintem rég rossz, ha valaki gyereket/családot szeretne és ez "élet-halál" kérdés nála...

Egyetlen esetben fogadható el a gyermek nemének"megválasztása",ha tudottan örökletes betegséget hordoznak a szülők.Van olyaqn betegség amit csak lány,és van olyan amit csak fiú hordoz.

Kína:köztudott, hogy úgy akarják a túlnépesedést "megakadályozni",hogy egy párnak csak egy gyermeket engedélyeznek,Ha ennél több születik súlyos büntetést kell fizetni,de vannak helyek ahol börtön jár a 2.3.gyerekért. :( Talán ezért szeretnék ha az az egy fiú legyen.

Nem tudom megérteni,de az más ország,más mentalitás.

Ez is igaz, mert az anyakönyvvezető megkérdezi már házasságkötés után (amikor kiállítják a kivonatot), hogy a leendő gyerek majd kinek a nevét fogja viselni? Az apáét, az anyáét, mindkettőjükét? tehát számos lehetőséggel lehet élni.

De a szüleim falujában ez még mindig nagy szó, ha egy nő először fiút szül!!! volt olyan rokonunk, akik végigidegeskedte a terhességét, mert rettegett attól, hogy lánygyermeket fog szülni, a férje kerek-perec kijelentette, hogy csak fiú jöhet szóba! Undorító!!!

:( Hát igen.. Én mondjuk a vágyat megértem, nincs azzal baj.. de amint kiderül a baba neme, azt el kell fogadni és szeretni onnantól teljes szívvel.

Talán úgy fogalmaznám meg, hogy "kisfiút/kislányt szeretnénk" illetve "szeretnénk kisfiút/kislányt" -közt van némi különbség..

Lehet, hogy már betiltották, de tényleg így volt...:(

Azt hiszem egy orvos ismerősöm mondta, hogy itt Magyarországon sem igazán szeretik még a 12. hetinél mondani, hogy a tévedés nagy százaléka, vagy emiatt? itt meg egyébként is nagyon-nagyon kevés gyerek születik így is!!!

Tetszett az írásod, és egyetértek veled. Nagyon sajnálom azokat, akinek az a fontos, hogy milyen nemű a gyerek. És egyben csodálom is őket, mert én csak azért imádkoztam, hogy egészséges legyen a gyerekem, én ritka parás kismama voltam. :) Elképezelni sem tudom, milyen lehet, hogy valakinek az a legnagyobb baja, hogy fiú vagy lány növekszik benne. Szerencsére egészséges kisfiam születet. Csak ez számít.

Felsős tanárként többször volt bajom a fiúkkal, mint a lányokkal, úgyhogy én beijedtem picit, mikor mondták, hogy fiam lesz, de tudom, hogy nem véletlenül kaptam őt a sorstól. És persze 10 lányért sem adnám oda :D

Egyébként ezen a "legyen aki tovább viszi a nevet" dolgon sokszor elgondolkoztam, ugyanis van azért benne egy kis hiba (azon kívül, hogy manapság már tényleg nem számít semmit). Először is, a lányt is az apja nevén hívják, gondolom, tehát igenis továbbvitte már a család nevét. Másodszor, azért mert fia van valakinek nem biztos, hogy neki is lesz gyereke, akinek továbbadja a család nevét. Harmadszor pedig adódhat úgy is, hogy a kislány is továbbadja a nevet,ahogy az pl. egy barátnőm esetében történt. Apuka lelépett, a gyerek természetesen az anyja családi nevét kapta így, hiszen a barátnőm hallani sem akart róla, hogy az "apa" nevét kapja a gyereke. Szóval attól, hogy valakinek fia vagy lánya születik az nem garancia semmire ilyen téren.

Ha viszont szeretik azt a kis csöppöt azért, aki, akkor az azért elég jó garancia egy kis boldogságra. Azt hiszem.

en ismerek egy csaladot ahol 6 fiut hoztak ossze, mert nagyon lanyt akartak. 6 gyerek es mind fiu :D szerintem hetedik mar nem lesz.

kicsit off: ugy tudom kinaban szerencsere mar betiltottak UH vizsgalaton a gyerek nemenek kozleset, pont amiatt hogy a lanyokat elvetetik, most meg mar sokkal tobb fiu van ott mint lany. persze gondolom ott is mindenki megveheto...

Sajnos, bár a téma tényleg nagyon szomorú, de rengeteg igazságot leírtál. Én is tudnék ezzel kapcsolatban sok-sok példát sorolni a környezetemből.

DE! elég Czeiczel professzor úrnak a "véleményét", és "tapasztalatait" elolvasni. A második gyermeket nagyon sok pár kifejezetten már irányítottan szeretné, közel 100%-os biztonsággal a nemre vonatkozóan, orvosi támogatással "összehozni".

És elég a megdöbbentő kínai, eltussolt híreket meghallgatni, mennyi lány embriót, magzatot találnak meg itt-ott (nagy szeméttelepeken, folyópartokon), ott kötelezően elvárják a szülők az orvostól, hogy a 12 hetes uh-on megmondják a baba nemét, ha nem látszik akkor egyértelműen a kis fütyi, hát jelentős százalékban véget vetnek a terhességnek. Komoly társadalmi kockázat elé néz ezzel Kína, hogy a faji egyensúlyba így belenyúlnak!!!