Tényleg ennyire fontos a baba neme? (beszélgetős fórum)

igen, de pontosan emiatt van negatív értelme a feminista/feminizmus szavaknak, meg nincs ám rendesen definiálva, és a legtöbben egyformaságra való törekvést értenek ezalatt... én épp ezért nem is vallom feministának, de ettől még természetesen ha lenéznek, azt nem szeretem, és pl a matekot ugyanannyira nőinek tartom, mint férfinak :D a házimunkában meg természetesen én is a felosztás híve vagyok, de azt is gondolom, hogy vannak benne olyan területek, amik inkább mégis női dolgok...

pl számomra mondjuk a szemét levitele, vagy a rendrakás az nemtelen, a mosás az inkább női, vagy a gyerek pelenkázása is inkább női, ugyanúgy,ahogy egy elromlott gép megszerelése inkább férfi, pedig az is lehet háztartási... de természetesen egyik sem kizárólagos, mindenki megcsinálhat mindent, amihez ért, amit bevállal stb...

Az egyenlőség nem egyformaság. A nem senkit nem determinál. Én olyan se akarok lenni, mint más nő, nemhogy mint egy férfi :D

A házimunka nem női munka, de értékes. Megegyezés kérdése, ki mit végez el belőle.

Különbségek mindig lesznek, de ne legyen megszabva senkinek az útja a neme miatt.

Nagylányommal anno közölték, a matek nem lányoknak való. Na, ez volt az első alkalom, hogy a gyerek előtt lehülyéztem a tanárt.

szerintem ez értelmezés kérdése...

ha egyenjogúságról van szó, akkor nem szitokszó, de ha egyenlőségről, akkor szerintem sem éppen pozitív... nem akarok ugyanolyan lenni mint egy férfi... szeretném, ha léteznének még különbségek a nemek közt, és elismernék a házimunkát és a gyereknevelést is, mint NŐI munka, ami ugyanolyan értékű, mint a férfi munkák...... ettől még az egyenjogúság az fontos, hogy a lehetősége a nőknek is meglegyen dolgozni, azt, amit ők szeretnének...

csak szerintem ez ki van csavarva ez az egész feminizmus... ugyanannyit ér a két nem, de másban jók, nem kéne összekeverni azzal, hogy akkor csinálják is ugyanazt feltétlenül...

Nem tudom, mitől jobb, ha fiú az első. :) Nálunk a családban így van és nekem is egyértelmű volt, hogy elsőre fiam lesz. De nem az lett. :) Másodikra gondoltunk akkor még egy lányt, aztán fiú lett. :) Bárhogy lett volna, a szeretetünket nem befolyásolta volna.

Egyébként egy székely mondás szerint: okos ember először lányt csinál, hogy legyen, ki a fiúra vigyáz. :)

Nagyon elgondolkodtato cikk. Kb 15 perccel ezelott olvastam egy masik cikket, hogy hogyan is van ez a dolog. Indiaban. Hogy csecsemok, kisgyerekek, tinedzserek es fiatal felnottek "tunnek el", halnak meg, egnek el elve, eroszakolnak meg es vernek halalra csak azert mert lanyok... szazezrek. evente. Indiaban minden 5. percben meghal egy lany. csak azert mert lany. hogyha kicsivel tobb lenne bennem segitenk. valahogy. akarhogy.

arab orszagban elek. "masodrendu"-nek vagyok titulalva. harcolok ellene es kuzdok a jogaimert. nap, mint nap. nem vagyok feminista, de engem senki ne nezzen le, vagy tartson kevesebbnek mert X kromoszomat kaptam sok-sok evvel ezelott...

Nagyon nagyon igaz, amit írtál! :) és persze :( is. Saját példám miatt!

Apámnak az első házasságából született egy lánya, s nem volt kérdés, hogy én csak fiú lehetek. Hát nem lettem. Apám igazán sosem szeretett... Csak mert lánynak születtem. A 3. házasságában van egy nevelt fia, ő az Isten.

Amikor kiderült, hogy gyerekünk lesz, a férjem is és én is igazándiból lányra vágytunk. Én viszont legbelül éreztem, fiam lesz. És igazam is lett. Imádjuk őt! :) És nem azért mert fiú, hanem mert a mi gyerekünk.

És azért egy kis csavar a sztoriban. :) Sokan kérdezik, lesz e tesó. Hát egyelőre úgy áll, hogy nem. Bár őszintén szólva legbelül igenis vágyom egy lányra. És ezt megmagyarázni nem lehet! :) Nyilván nem szeretném egyiküket sem jobban, de valahogy mégis vágyom, hogy kislányom legyen. :)

Nem olvastam a hsz-okat... tetszett a cikk nagyon.. és nagyon sajnálatos ez, hogy tényleg ilyen sokan így állnak hozzá.. én is tapasztaltam.. mondjuk én olyat is láttam, akinél meg "csakis lány lehetett", de mondjuk ennél az ismerősömnél mázli volt, tényleg lány lett.. de belegondolni is szörnyű, mi lett volna, ha mégsem..

az én kislányom véletlen jött össze.. amikor már tudtam, hogy terhes vagyok, akkor úgy éreztem, hogy lányt szeretnék... de aztán amikor 16 hetesen azt mondták egy uh-on, hogy fiú, akkor kb egy óra alatt megbarátkoztam ezzel a gondolattal, és imádtam úgy is :)... más kérdés, hogy a következő uh-on már lány volt, aztán maradt is az :D

most ha lenne egyszer második, azt mondanám fiút szeretnék, hogy legyen ilyen is olyan is, de biztosan tudom, hogy ha lány lenne, akkor ugyanúgy imádnám!!!

tényleg ezt nem értem, hogy OK, hogy vannak az embernek esetleg vágyai, de amikor ott a tény, és az ő gyereke, akkor hogyhogy nincs benne az anyai ösztön? hogy az övé, és akkor szereti, imádja, védi, elfogadja stb stb stb???

persze ez költői kérdés... tudom, hogy baromi sok helyen, nagy problémák vannak ezzel a dologgal.. nemcsak a nemek tekintetében...:(

Nagyon sok igazságot írtál le, tetszik a cikked.

Mikor én születtem még nem volt Uh és mindenki azt mondta anyukámnak, hogy tuti fia lesz. Úgyis érezte ő is, ezért elég kellemetlen meglaepetés lehettem. Ja nem mellesleg 8 év után jöttem össze, úgy hogy mindkettőjüket műteni kellett, hogy megfoganhassak és még így sem volt mindegy a nemem.

Én ezt sokáig nem tudtam csak gyerek fejjel nem értettem anyukám miért szereti jobban az öcsémet, mint engem?? És ezt nem csak képzeltem mert bárki láthatja, aki ismeri. pl a férjem is. Ez van már hozzászoktam, de gyerekként sokat szenvedtem emiatt és sosem volt anya-lánya kapcsolat köztünk...

Férjem szeretett volna 2 fiú után egy kislányt. Azt mondta, próbáljuk meg, hátha, utolsóként.

Aztán kaptunk egy égedelem, gyönyörű fiút. Dehogy bánkódtunk.- Örülünk, hogy 40 felett is van élet:)

Szerintem nem durva. Annak az első 9-nek is meg kellett születnie. Ez volt az ára. :) Ha lány lett volna, megállnak 2-nél. És akkor 8 másik baba nem élhetne.

Amúgy meg tanítás, ezt nem mi döntjük el, nem kívánságműsor. :)

Remélem jó tanítás volt ez a szülőknek.

Amúgy nem is értem, hogy miért akarnak ennyire belenyúlni valamibe a szülők, ami magasabb szinteken rendeltetett. :)

És a legdurvább, hogy már a fogantatás pillanatában eldől a gyermek neme, szóval már onnantól felesleges imádkozni a baba favorizált neméért.

(Bár én azt vallom, hogy még a fogantatás előtt eldől... bár ez már ezotéria. :))

Én Szilveszter professzor előadásán voltam. Azt mondta, hogy a szülők hibája, hogy felvonulás van az Andrássy úton, na meg hogy annyi olyan gyerek van, akire ha ránézünk, el sem lehet dönteni, hogy mi a neme. Mert azzal, hogy egy másik nemű gyereket várnak, és a magzat tudatalattija is raktároz, életük folyamán megpróbálnak megfelelni a velük szembeni elvárásoknak. A fiúk próbálnak lányosak lenni, a lányok fiúsak.

Én gyerekként azt gondoltam, hogy lányos anya leszek. :D Amikor megfogant a fiam, akkor azt mondtam, hogy mindegy, csak egészséges legyen. Ha lesz majd következő gyermekünk, akkor is ez lesz az elvem. :)

A kínaiak azért szeretnének elsősorban fiút, mert ott nincs nyugdíjrendszer, a gyerekek gondoskodnak a szüleikről, és úgy gondolják, erre a fiúk alkalmasabbak. Az egygyerekes családokban viszont nehéz a szülők, nagyszülők gondját viselni, miközben a gyereknek magát is el kell tartania. (A nyugdíjrendszert most alakítják ki, mert tudják, hogy a jelenlegi állapot nem fenntartható.) Kínában a lányokat nem mindig vetik el, viszont a nem kívántakat kint hagyják az utcán, intézetbe kerülnek, ahonnan majd örökbeadják külföldre. Ők meg próbálkozhatnak újra, hátha fiú lesz. Indiában is az lett a szokás, hogy ha az ultrahang lányt mutat, elvetetik a babát. Ott nincs egygyerekes politika, szegénység viszont igen. Egyszer láttam erről egy dokumentumfilmet, döbbenetes volt.

Nagyapám akart mindig fiút, nekem örült, de amikor a húgom született, a családi legenda szerint öt napra levonult a pincébe és nem jött elő... Utána a harmadik unokája is lány lett, de nagyon szeret mindannyiunkat. (De azért már régen mondta, hogy szeretne fiú dédunokát, hogy továbbvigye a családi nevet... Pedig a sajátomat nem adom a gyerekemnek.) Dédanyám is a fiúunokáit, illetve dédunokáit részesítette előnyben, pedig mindig panaszkodott, hogy sosem született lánya. Apám szeretett minket, sosem érzékeltette, hogy jobb lett volna, ha fia születik, egyszer mondta, amikor a húgommal édesnayánk foteljének két karfájára ültünk, hogy jó lenne egy fiú, hogy hozzá is üljön valaki, de ennyi. Egy barátnőm viszont egyszer azt mondta valakiről, hogy "volt egy gyereke meg egy lánya". Azon kiakadtam, mert egy lány nem gyerek? Persze a szülei falun nőttek fel, és nem kis hatásuk van rá.

Ha majd lesz gyerekem, elsősorban kislányt szeretnék, de ha fiam lesz, ugyanúgy fogom szeretni. Azt pedig sosem fogom megérteni, hogyan lehet egy gyereket a neme miatt szeretni vagy nem szeretni. Ez már rég nem a középkor, amikor egy család megélhetése elsősorban a férfitól függött. Ha bárki azt mondaná, hogy szüljek fiút, mert az többet ér, biztosan megmondanám neki a véleményem.