Te segítesz, ha egy utcán fekvő embert látsz? (beszélgetős fórum)
17 éves voltam amikor a barátnőimmel nevetgélve álltunk a buszmegállóban. Tél volt és nagy locs-pocs. Egyszercsak éreztem, hogy zsibbadni kezd a fejem, a kezem, minden elsőtétült és a következő pillanatban már csak arra emlékszem, hogy fekszem a földön és a lányok élesztgetnek. Felálltam, majd két perc múlva megismétlődött a dolog. A buszmegálló tele volt. Senki nem tett még csak egy lépést sem felénk, hogy felajánlja a segítségét.
Később az orvosi vizsgálatok kimutatták, hogy nagyfokú vashiányos vérszegénységben szenvedek, ez okozta az ájulást.
Ki tudja, hogy a közömbös utazóközönség mire gondolt?
Ez az eset egy életre mély nyomott hagyott bennem. Soha nem megyek el olyan ember mellett aki segítségre szorul, még akkor sem, ha pl. egy hajléktalanról, koldusról van szó.
Múltkor mentünk az utcán, és előttünk rohant egy néni. Hirtelen, egy nagy csattanással elesett. Nagyon megijedtem. de ahogy fölsegítettük, odaadtuk a kalapját, már is rohant tovább.
Másik eset, hogy mentem az utcán, és láttam, hogy a templomkertnél egy lány összegörnyedve áll, odamentem hozzá, mondta, hogy épp vért adni volt, és rosszullett. Leültettem egy padra, beszélgettünk, szerencsére nem volt komolyabb baja. Természetesen kelleme jönnie, hogy segítek a másik emberen.
Nagy szegyen, hogy manapsag nem mindenki igy gondolkozik mit peldaul cseteica, es a tobbiek is akik beirtak ide, hogy termeszetesen segitenek ha valaki ugy nez ki hogy raszorul a segitsegre.
Szomoru, hogy ilyen kerdest egyaltalan fel kell tennunk.:-(
Tíz éve anyukám elesett kerépárral, természetesen felpakolva, mint egy málhás szamár. Nem bírt fel állni, mivel olyan szerencsétlenül esett, hogy a caming bicikli közepe (ahol össze lehet csukni) valahogy szét törte a térdét. Egy óra eltelt mire valaki megállt segíteni, hívta a mentőket. Addig nem tudom, hány autó elment mellette. Rögtön vitték a Szolnoki baleseti sebészetre, "vasalták, drótozák, csavarozták" a térdét. Három hónapig csak járókerettel közlekedhetet. Gondoljátok el a harmadik emeleten lakik, se a boltba, se nagyon kimozdulni otthonról nem bírt. Hál istennek ma már úgy kocog, hogy ember legyen a talpán aki lépést tart vele (hetvenen túl van).
Akkor nap a párommal mentünk az utcán és láttuk, hogy egy öreg bácsi előttünk esett le a bicikliről rögtön mentünk segíteni, hogy mi történt. A többi járó-kelő megszólt, mit akarunk a "vén hülye" tök részeg. Kiderült, hogy cukros a bácsi, és előtte nem régen veszítte el a feleségét. Azután nem sokkal találkoztunk vele és megismert bennünket, nem győzött hálálkodni. Jani bácsi az idén nyolcvanöt éves, azóta is tartjuk vele és a családjával a kapcsolatot.
Szerintem valahol valaki kiegyenlíti a számlát.
Igen!: többször is előfordult már.
Sajnos volt olyan is, hogy az "illető" majdnem nekem esett (alkoholos befolyásoltsága miatt) és a körülöttünk lévők keltek a védelmemre.
Mindezek ellenére legközelebb is segítenék, ha úgy látnám szükségesnek.
persze.
bár egyszer már megjártam, mert nekiállt velem kajabálni, hogy hagyjam őt békén aludni...ittas volt.
jó, ilyen is van, de honnan tudná az ember, hogy nem éppen segítségre szorul???
Az az igazság, hogy nem vagyok biztos benne, hogy megállnék. Bár a múltkor egy kisgyerekes anyuka integett a megállóban este, neki megálltam. Végülis az volt, hogy beteg volt a gyerek és orvohoz igyekeztek volna, de a busz régóta nem jött, az anyuka aggódott... Megjegyzem, elég magas láza lehetett a gyereknek, mert ahogy aludt, olyan piros volt a kis arca...
Amúgy az egyik barátnőm anyukáját is kirabolták már úgy, hogy megállt segíteni. Én is féle sokszor.
Örülök, hogy Ti is szoktatok segíteni másoknak.
A rossz tapasztalatok (megrendezett baleset) elég rémisztőek, szerencsére, nekem még nem volt ilyenben részem.
Minden esetben segítek, hiszen egészségügyi dolgozó vagyok, ráadásul még lelkem is van....
Már volt rá példa, hogy egy balesetes férfi életét sikerült megmentenem a gyors elsősegély-nyújtással.
Igen segitek minden esetben,mert nem tudhatom kinek mi a baja,hátha rajtam mulik az élete.
Sajnos a cukorbetegek ha rosszul lesznek olyan aceton szag árad belőlük mindha részegek lennének peddig nem csak betegek.
Mindkét eddig hallott eset igaz, és sok sok példa van rá.
Autósok esetén meg különösen.
Anya körzeti nővér, és sokái rendeltek, ezért késő este indult haza. A 2 város között meglátott egy autót az árokba csúszva és egy integető embert..megállt, hátha tud segíteni...leszívták a benzint a kocsijából és elvettél a táskáját. Jó, hogy komolyabb baja nem lett.
De ugyanez fordítva is igaz. Mert pár hete én is láttam egy iylen autót. Nem mertem megállni, peig még benne is ült egy fickó. De hazafelé már a párommal jöttünk, és így bátrabb voltam én is. Tényleg segíteni kellett neki. Nem volt komoly sérülése, de a kocsit kivonszoltuk és kölcsönadtam a telefonomat, hogy felhívja egy barátját, aki érte jött.
De ettől függetlenül és félek..főleg egyedül. Ezért lehet, hogy fekvő ember mellett sem állnék meg, csak ha többen avyünk, vagy nappal van. De azért biztos hatalmas lelkiismeretfurdalásom lenne.
Sajna nem minden ember ilyen.
Anno apukám is összeesett az utcán, körbeállták, de nem segített neki senki. Meg is halt. :((
Azóta, ha vmi ilyet látok, akárki is az illető, segítek neki, ki tudja,h. miért fekszik az utcán?!
Nyáron én is jártam úgy, hogy egy rosszabb kinézetű, ápolatlan férfit láttam megtántorogni, aztán elvágódni.
Messzebb álltunk, de odasiettünk, szerencsére, mert epilepsziás rohama volt.
De volt amikor a piától nem tudott valaki felállni, ahhoz is odametem, megkérdeztem mi a baj, de látszott, hogy tökrészeg, így továbbálltam.
Bár az alábbi történet nem jellemző,de ez is megeshet!
Korosabb férfi fekszik az úton. Illető odamegy és segítséget akar nyújtani. Hátulról hirtelen valaki lefogja,az úton fekvő férfi felpattan,elveszik a táskáját az értékeit jól megverik és továbbállnak.Pár utcával odébb ismét eljátszák.
Mi van velünk emberekkel? Nos az ilyen embernek nem nevezhető valamik bizalmatlanná tettek minket. És félünk.Megmondom őszintén ritka az az eset amikor én megállok és megkérdezem mi a gond.
Az elmúlt két hétben két eset is történt velem.
Az elsőnél az autóból láttam egy embert, aki a buszmegállóban feküdt és próbált felállni. A megállóban többen is álltak, de csak nézték, kikerülték. Mivel nem tudtam megállni, így felhívtam a mentőket, tudnak-e segíteni. Olyan számonkérő hangon beszélt velem a nő a telefonban, hogy szinte már én éreztem magam kellemetlenül. Azt mondta, hogy állampolgári kötelességem lett volna megállni. Kérdeztem tőle, hogy a mellette álló embereknek nem lett volna kötelességük segíteni? Én legalább felhívtam a mentőket és segítséget hívtam.
A másik eset tegnap történt velem. Éppen a gyerekért mentem az oviba (apukám vitt el, mert téligumi cserére vittem az autót). Fekszik egy férfi az úton. Az előttük haladó autók lassítás nélkül elmentek mellette. Szóltam apunak, hogy álljunk félre, megnézem mi a helyzet. A bácsi elesett és nagyon vérzett a feje. Közben többen is elmentek mellettünk, senki nem állt meg. Gyorsan hívtam a mentőket, akik igérték, hogy azonnal indulnak. Egy másik hölgy elszaladt a gyógyszertárba, ahonnan kihívták az ügyeletes orvost és vizet hoztak a bácsinak. Közben megállt egy biciklis, aki segített felállítani a bácsit. Amikor kijött az ügyeletes orvos, azt mondta, jól tettük, hogy hívtuk a mentőket, mert össze kell ölteni a bácsi homlokát. Ezzel beült az autójába és elment. Közben odaért a bácsi felesége, így én már nem vártam meg a mentőket.
Hát mi van velünk, emberekkel? Miért gondoljuk, hogy mindenki részeg, aki a földön fekszik? És ha ittas? Akkor nem kell segíteni ha megsérült?