Te segítesz, ha egy utcán fekvő embert látsz? (beszélgetős fórum)
Egyszer mi is már majdnem otthon voltunk kocsival, mikor a kereszteződésben egy nő összerogyott. Férjem megállt, én odamentem hozzá, kérdeztem jól van- e mit, tudok segiteni. Felállítottam, de bűzlött az alkoholtól. Kérdeztem hívjak-e mentőt, de nagyon nem akarta, azt mondta, már innen hazamegy. Na meg azt, hogy van, amikor az ember "elbotlik", rossz napja van, és muszáj inni egy kicsit. Egy kiskutyát sétáltatott, sztem a kutya hazavitte.
De örülök, hogy megálltunk, biztosan nem tudtam volna jól aludni, azzal a tudattal, hogy valakinek szüksége volt rá, én mégsem segítettem neki. JÓ érzés segíteni, és máskor is megteszem, ha látom, hogy kellek.
Kb. 3 évvel ezelőtt hazafelé menet utolértem, majd lehagytam gyalogosan egy nőt. Utánam szólt, hogy segítsek neki hazajutni. Kérdeztem, hogy hol lakik, de nem válaszolt. Ekkor mondtam neki, hogy belenézek a táskájába és megkeresem a személyijét. Ne ijedjen meg, nem kirabolni akarom. Erre már nem került sor, mert összerogyott. Tartottam, amíg óvatosan le nem ültettem a járdára és nekitámasztottam a kerítésnek.
Meglepetésemre azonnal megállt két autó és kiszálltak a sofőrök. Odajöttek és kérdezték, hogy segíthetnek-e? Hívtak mentőt, közben pulzust néztek. Az egyikük velem maradt, amíg a mentő kijött. Nem forgalmas környéken történt a dolog, de jólesett, hogy akadt segítőkész ember. Nem tudom, mi van a hölggyel, elvitte a mentő. Csak remélni tudom, hogy egészségesen él és jól van.
Ha az utcán fekvő embert látok, odamegyek, s szólok hozzá, megkérdezem, hogy rosszúl van?
Igaz, ez még csak egyszer fordult elő, hogy ilyennek találkoztam, de akkor nyár volt, s az illető feltudott kelni a földről, azt mondta elszédült. De ha télen ittas emberrel találkoznék, aki a földön fekszik, annak is segítenék, /rendőrség, egészségház/ csak egy telefon, s talán egy ember életét menti meg az ember ilyenkor.
Igen segítek! Bár utóbb részeg emberhez mentem oda, az utcán feküdt, nagyon meleg volt. Becsöngettem ahova mondta, erre kijött a felesége, és a részeg szitkozódott ahogy a száján kifért.
Régebben én is segítségre szorultam volna. Beleájultam egy öreg néni nyakába, vele volt egy nagyon sánta bácsika. Hiába integettek egy közelben parkoló nőnek hogy jöjjön segíteni, nem jött csak ott ült és nézte ahogy a nénike elvonszol a fűig. A rossz lábú bácsika elbicegett hogy mentőt hívjon, találkozott két rendőrrel és ők jöttek és intézkedtek. Begörcsölt mindenem meg sem tudtam mozdulni. stb.
A nő akinek integetett a néni, odajött kíváncsiskodni, és kérdőre vonták az öregek miért nem jött segíteni. Az mondta félt. Csak nem tudom mitől.
Az én gyerekem is beteg,nekem ki a picsa adakozik?
ezek után valószínűleg senki.
Persze,természetesen.
Volt már rá példa többször is!
te ilyen adakozó vagy???
teszem fel,ha te lennél ilyen helyzetbe vagy itt bárki,segítséget kérnél,,kapnál-e???
nem hiszem!
mindenki segítsen magán ahogy tud!
abból kiindulva,hogy járnak az utcán,meg házalnak a beteg gyerekeknek gyüjtenek pénzt,adakozzak!
Az én gyerekem is beteg,nekem ki a picsa adakozik?
Ez az én véleményem,ha tudnék sem segítenék senkinek,családon kívül!
Tavaly télen mentünk Siófokra, az egyik településen, a fő úton egy öreg bácsi fetrengett az úton, nem messze az otthonától... Az előttünk lévők mind kikerülték, mi visszafordultunk, felsegítettük és haza kísértük.
A bácsi részeg volt, de most akkor hagyjam ott? És, ha valaki nem veszi észre és áthajt rajta?
Még hozzátennék a hozzászolásaitok mellé, mert olvastam egy- két megjegyzést itt.
Gondoljatok bele mikor lesz egy emberböl hajléktalan, igen akkor, ha addig csuszott, mert ivót, vagy kidobta a felesége mert nem volt jó ember apa vagy férj. Lehet hogy még mindig iszik mert alkoholista maradt, de már nem olyan sokat iszik, mert nincs pénze miböl. De van az a verzió amikor a lakás maffia, vagy az örökösei szeretnék a lakását mielöbb megkaparintani. Nagyon sok sorsu ember kerül az utcára nap mind nap. Ha elmegyünk melletük, mi is olyanoká válunk mint azok, akik, miatt ezek az emberek ilyen helyzetbe kerültek, vagy olyanoká, mint ez az ember valamikor volt. Én hiszem, hogy az az ember aki éveken keresztül a minuszokban is élei le az életét az már áteset a maga büntetésén. Mi ne büntessük tovább azzal a közönnyel ami manapság olyan elterjedt. Ha nem érzzel magadban annyi eröt, hogy segits akkor marad az adakozás. Most karácsony elött, sajnos csak ilyenkor jut esszükbe az embereknek adakozni, adakozzatok Ti is vagy ha nincs miböl ott van az 1% adó amit ugysem kap vissza senki és az állambácsi elnyeli ezt is elöbb-utobb. Èn az adom 1%-át felajánlom a hajléktalanoknak. Tegyetek Ti is valami jót!
Üdvözlettel: Livia : )
Ez igaz?
Csodállak!
Igen annyira, hogy egy hajléktalant még haza is vittem. Megetettem megfürdeten, rádtam valami tiszta ruhát pénzt adtam neki. De amikkor el kellet engednem a kezét, mert Ö nem hozzám tartozott, Ö az "utcához tartozott", amit én semmiképpen nem akartam megérteni, azt az érzést nem kivánom senkinek. Olyan rohadtul éreztem magam, mert nekem volt hol lennem, neki meg csak az utca maradt. Mind amikor egy állatot befogadsz a következö napon kirakod mert tul büdös meg piszkos és be is piszkit. A lelkem egyikfele boldog volt a másik pedig sirt, mert az élet ilyen igazságtalan másokkal. Ha meglehetett vola tenni inkább cseréltem volna vele, én mentem volna az utcára helyette. De Ö nem akarta kihasználni a helyzetét és maga tette meg az elsölépést, mert nem akart nekem fájdalmat okozni.
Többször is találkoztunk az utcán és ha volt pénzem mindig adtam neki. A fülleimbe még mindig vissza cseng az a mondata Köszönöm "Angyalka" Már ezért az egyetlen szóért megérte megtenni nem azért, mert én erre vágytam volna, csak azért mert egy pillanatra megérezhetem azt az örömet a mit egy igazi Angyal érezhet amikor valakinek segiteni tudd. : ) sok ehhez hasonló jó érzét kivánok mindenkinek Livia
megjegyzem, véleményem szerint, ha mindez egy faluban történik, már valakinek a házában feküdtem volna egy pohár víz és gondoskodás mellett...
A nagyváros elemberteleníti az embereket...
Kismamaként, látható pocakkal ájultam el egy nagyváros főutcáján egy kánikulai napon. Senki nem jött oda..sosem felejtem el a magamhoztérést. Csak kábultan tudtam felülni, nyilván azt gondolták rólam, hogy részeg vagyok.
Azóta odamegyek bárkihez, akinek láthatóan segítségre van szüksége. Ne élje át más is azt, amit én...