Te mennyire engednél 9 éves gyereknek 18 év feletti öldöklős, zombis, gyilkolós, verekedős filmeket, pc játékokat nézni, játszani? (beszélgetős fórum)

Szerintem szívleld meg sokak válaszát, én sem engedném meg.Az én gyerekeim is szoktak gépezni 10, 7 és 4 évesek de csak ügyességi , logikai játékokkal, nincs idő korlát mert sokkal jobban szeretnek társasozni udvaron játszani max1-1,5 órát gépezik együtt a három gyerek heti 2-3 alkalommal ha szünet van ,ha suli van akkor van, hogy hetekig nem is néznek a gép felé. ezt szokták meg mert előbb ezeket tanítottuk meg nekik a gép csak jóval később került előtérbe. Ha van idejük inkább együtt játszanak.

zebracsikó 26-os hozzászólásával nagyon is egyet értek.

Tényleg csak kényelmi szempontokat szolgál ha viszont nem akarok a gyerekeimmel időt tölteni akkor nem is vállalok gyereket.

Durvának tűnik az igazság és fájhat is elsőre de ez van, ezt meg kell beszélned a férjeddel.

Egyébként annál jobb nincs is amikor a gyerek elmeséli az élményeit mit játszott a barátaival vagy amikor kihívnak az udvarra, hogy az apjuk garázsából előszedett cuccokból milyen várat vagy autót építettek. Így szocializálódnak jól. Ezektől gazdagszik a fantáziájuk, nem attól, hogy "nézd kibeleztem két ellenséget"

a hétévesem véletlen egyszer egy Garfield-os játékot talált és elkezdett vele játszani. Egy szellem kastélyban játszódik este nem mert elaludni mert félt a denevérektől ami a játékban volt éjszaka meg sikítozott álmában azóta kéri, hogy nézzem meg ijesztős-e a játék, mindig is ellenőriztem, hogy nekik való-e de még így is belefuthat olyanba ami neki rossz:(

A gyerekek csak egy ideig lelkesednek bizonyos mesékért, és hamar kinövik. Felesleges letiltani, megtiltani, maguktól elfelejtik, igen gyorsan.

Azt látom, hogy itt kevesen vannak, akik még emlékeznek arra milyen is gyereknek lenni.

A mai világban természetes, hogy a fiatalok, és már a kisebbek is a számítógép világában nőnek fel.

Azok az idők elmúltak, amiket mi felnőttek megéltünk, ezt tudomásul kell venni.

Mindhárom fiamnak saját gépe van. Igyekszem, hogy bizonyos időt ne haladjon meg a két kisebbnél amit a gép előtt töltenek. Ezt más elfoglaltsággal megoldhatom, és erre ők is vevők.

Az a gyerek tölt hosszú órákat a gép előtt akivel nem foglalkoznak eleget.

Szerintem ezen felesleges összeveszni a férjeddel. Nekem furcsa, ez a "hányi tudnék" szöveg, amikor a férjed gyerekeiről beszélsz.

Sziasztok.

Nem olvastam a hozzászólásokat,de már maga a kérdést sem értem,mert a válasz szerintem egyértelmű nem szinte mindenkitől.

A nagylányomnak van olyan osztálytársa,aki ilyen játékokat játszik.Meg is látszik a gyereken,egy agresszív kisfiú,mindenkit bánt,nyílván tanulja a jó kis játékokból,amit engednek a szülők játszani.Döbbenet.

"(...)A kisgyerek pedig zseniális belső képkészítő, mesehallgatás vagy játék közben fantáziaképeket készít. Ugyanakkor nagy a képéhsége, mert az ember képekben dolgozza fel a szorongásait, a félelmeit és a világról szerzett ismereteit, egy kisgyereknek pedig rengeteg a feldolgozni valója. De mivel nem tud különbséget tenni külső és belső kép között, ezért lenyűgözi a tévé vagy bármely képernyő. Rátapad, nem tud elszakadni tőle, ugyanakkor rágja a körmét, tekeri a haját. A külső kép azonban blokkolja a belső képkészítést, a pszichikus feldolgozást. Nem beszélve arról, hogy leülteti a gyereket, holott a gyerek mozgás közben tud igazán jól feldolgozni. Tehát a képernyő előtt se testileg, se lelkileg nem mozog.(...) Az is lényeges, hogy a képernyőt nézve az agy elektromos hullámszerkezete is megváltozik, hasonló lesz az alváséhoz vagy a meditációban is mérhető hullámszerkezethez. Csakhogy azokban le vagyunk zárva a külvilág felé, s így „énazonos” tartalmak dolgozódnak fel. A képernyő viszont „énidegen” tartalmak hihetetlen tömegét árasztja a védtelenül maradt központi idegrendszerbe. A televízió és a képernyő tehát, minél kisebb a gyerek, annál totálisabb rombolást végez. Az óvodák arról számolnak be, hogy a gyerekek már nem tudnak játszani és nem tudnak mesét hallgatni. Ennek a hátterében ott van az áttelevíziózott, átvideózott órák száma.

(...)…számítógépes játékot nem vennék neki. A legtöbb ilyen játékban le kell lőni valakiket valami labirintusban, s ez variálódik ezerféle módon. Van világteremtő játék is, de én kevés gyereket láttam, aki azzal játszana. És ez nem jó. Nem csak azért, amit a szörnyű erfurti példa mutat, ahol egy gyerek, aki éveken át játszott ilyen játékokat szenvedélyesen, bement az iskolába, és labirintusként bolyongva az iskolaépületben célzott fejlövésekkel, amilyeneket bizonyos játékokban le kell adni, lelőtt néhány tanárt és megsebesített néhány gyereket. Nem állítom, hogy minden gyerek ide jut. A jó állapotú gyerek az agresszív filmet és a különböző médiumokat kibírja, nem lesz tőlük különösebben agresszív. Kevéssé árt neki, nem fog annyira beleesni. A baj azzal a gyerekkel van, akinek rosszabb az állapota, aki érzelmileg elhanyagolt, amúgy is fojtottan agresszív, kirobbanással fenyeget. Egy amerikai vizsgálatból kiderül, hogy azok a gyerekek, akik kilenc éves korukban különösen sok agresszív mozit néztek tévében, videón, 19 éves korukra a legagresszívebb csoportba tartoznak. De nem azért, mert sok ilyesmit néztek, hanem fordítva: azért néztek sok ilyesmit, mert nem törődött velük senki, mert személyes kapcsolataikban nem tanulták meg – nem tanulhatták meg – a belső feszültségek feldolgozásának személyiségépítő módszereit. Fontos tudnunk azt is, hogy a valóságban látott agresszió csekélyebb mértékben, a filmen látott nagyobb mértékben, és a rajzfilmen látott a legnagyobb mértékben növeli a gyerekek agressziós szintjét." (Vekerdy)

"Ha egy gyermek estig a gép előtt ül, egyfolytában csetel, öldöklőset játszik, agresszív filmeket néz, ahelyett, hogy sportolna, tanulna, biciklizne vagy beszélgetne és játszana társaival, az igen káros. A szakértő szerint az a baj, hogy a gyerekek nem is tudják felfogni, feldolgozni ezeket a gyakran túlszexualizált, szörnyen agresszív filmeket, játékokat, hiszen életkorilag nem elég érettek hozzá. És mivel általában egyedül találkoznak mindezzel, nem is tudják megbeszélni a felnőttekkel, hogy mit láttak, mit éreztek. A feszültségüket oldaná, jót tenne, ha a szüleikkel együtt megbeszélnék a látottakat. A gyerekekben óriási szorongás keletkezik, ha ösztön-felszabadító, az indulatokat szabályozatlanul kiélő képekkel találkoznak. A gyakorlat azt mutatja, hogy az erőteljes és felzaklató élmények hatásaként pszichés tünetképződés is elindulhat. Kóros mértékű szorongás, gátlásosság vagy pedig ennek ellenkezőjeként durvaság és agresszivitás jelenik meg a gyermekek viselkedésében. Alvásproblémákat, illetve a már kialakult szobatisztaságban történő visszaesést is okozhat. Ha pedig az emberi kapcsolatok helyébe a gépekkel és a játékokkal töltött számolatlan idő lép, akkor deviancia is kialakulhat." (Vozár Anna klinikai gyermek-szakpszichológus)

És egy személyes élmény az idézetek után: 12 éves koromban kikönyörögtem, hadd nézzem meg az Alfa Holdbázis (emlékszik rá valaki?) aktuális epizódját. Napokig alig aludtam utána.

Az biztos, h több "összetevő" kell ahhoz, h vkiből az öldöklést hozza ki. Nekem nem engedték, h ilyen filmeket nézzek.

Viszont, ha már ilyen korán engedik az ehhez hasonló filmeket/játékokat, és tényleg nincs meg a kiegyensúlyozott háttér a gyerkőc mellett, az agresszivitást szülhet.