Távkapcsolatban nagyobb szabadságot akar, pedig nemsokára összeköltözünk. Hogy viselkedjek? (beszélgetés)

Szerintem ne legyél kiborulva, mert nem valószínű, hogy van min. Azt írod, hogy amikor csak tudtok találkoztok, és úgy csinálja ahogyan neked a jó. Illetve várja, tervezi a költözést. Kár féltékenykedni. Biztosan nehéz a távkapcsolat, de már mindjárt együtt lesztek, és átrendeződnek a dolgok.

Én a helyedben nagyon erősen visszavennék az írogatásból, és ez igaz lenne az összeköltözés utáni időkre is, amikor nem vagytok együtt. Várd meg, amíg ő jelentkezik.

Jézusmária! Meg is őrülnék, ha valaki félóránként írkálna nekem!

Kész zaklatás! Ne is csodálkozz, ha ellenőrizve érzi magát. Szörnyű lehet.

Igazán rendes. Én órák múlva írnék csak. :)

Szerintem nincs baj, csak sok vagy picit.

Mellettem nincs neki senki. Mindenkit ismerek.

Dehogy adtam.

Még az is elöfordulhat,hogy nem csak Te vagy neki az eggyetlen!? Ismersz valakit a családjából,tudod,hogy hol él ,hol lakik,utca ház szám?-estleg valakit a környezetéböl,barátok, rokonok ,kapcsolatok? Azért 6 év nagy idö,föleg ha most derül ki,hogy valójában nem is ismered a fazont...

Remélem nem adtál neki kölcsönt,hogy abból a közös jövötöket építhesse....

Ha nincs igazam,akkor elnézést de köztetek túl sok a fura dolog.

Azt, hogy szereti.

A fogyatékos lányom szokott emiatt visszahívó SMS-eket, küldeni, míg le nem tiltottam a számát az SMS-értesítésből.

Most heti egyszer felhívom.

De ő értelmi fogyatékos.

Én tökre megértem őt, hogy nem akar 30 percenként telefont nyomkodni. Ha jobban belegondolok semmilyen komolyabb elfoglaltsága nem tud lenni még otthon sem, mert jelentkezni kell. Egy filmet se tud megnézni így. És mi az amit fél óránként lehet írni üzenetben egyébként?

A távkapcsolat bazi nehéz dolog lehet, de ha 6 éve így bírjátok, és tényleg komolyan tervezi az összeköltözést, meg várja, akkor szerintem ezen nem kell annyira aggódni. Rengeteg nő van, talált volna közelebb is magának már, ha nem lennél neki fontos. :)

Tényleg kicsit vegyél vissza, főleg, hogy összeköltözés előtt álltok.

Megőrülnék a félóránkénti kötelező beszélgetésektől.

Mindig válaszol egyébként?

Nem! Írod, hogy az első kapcsolatod, sok tapasztalatod nem lehet.

Nem azzal szereted, hogy félóránként tudnod kell róla, különben összeomlasz.

Azzal és úgy kell tudnod szeretni, hogy egymás támaszai legyetek a felnőtt életben.

Szívesen!

Nem azért, mintha nem szeretne! Ugye érted?

És ha otthon van?

Eddig bírta, most reménykedik, hogy az összeköltözés után kicsit be tudod fogni a fecsegődet, már bocs.

Bárki az agyamra menne, ha kötelezően fél-egy óránként akarna beszélni velem.

Nem azért, mert nehezemre esik, hanem hogy kicsit csönd is legyen néha.

Miért törsz össze attól, hogy ezt egyáltalán csak most teszi, és finoman teszi szóvá?