Távkapcsolat pro és kontra (beszélgetős fórum)
Szerintetek fellehet készülni lelkileg az elvállásra?
Húúú! Ez igen!!! Jó az ilyet olvasni. Most egy új lökést kaptam! Ez nagyon, nagyon jó!!!
Mondhatni, hogy én is távkapcsolatban élek. Bár férjemmel több mint 25 éve vagyunk együtt, most mégis így hozta a sors, hogy egymástól távol vagyunk. Pontosan 1600 km-re.
Bár bevallom, ez alatt a hosszú idő alatt ez nem is először fordul elő.
Vagyis mi már gyakorlottak vagyunk ebben.
Egy biztos: nagyon -nagyon nagy türelem és megértés kell egy ilyen kapcsolathoz.
Először is közösen meg kell beszélni a dolgot, s a döntést is közösen kell meghozni.
A távkapcsolatnak van jó és van rossz oldala is.
Valamelyest jó, hogy nem kell minden pillanatban megfelelni a másiknak, s nem is unjuk meg egymást.
Rossz, hogy minden felmerülő problémát egyedül kell megoldanunk, s nem osztozhatunk a döntésünk felelőssége alatt.
Ha teljes a bizalom a másik félben, ha valóban szeretik egymást s nem csak saját magukkal foglalkoznak, akkor a távkapcsolat nem okoz problémát.
Ráadásul manapság sok könnyítő tényező van. Ma már van mobil, internet, skype.
Mi naponta beszélünk egymással, van úgy hogy órákon keresztül. Lényegében még többet is beszélgetünk, mint mikor együtt voltunk.
Ha közeledik a találkozásunk ideje /havonta max. 2-szer/ mint a tinik, úgy számoljuk a napokat. S mindketten úgy készülünk a találkozásra, mintha ez lenne az első randink.
Szóval, ha igaz a szerelem, és teljes a megértés, a bizalom, akkor nem kell félni.
Én is tartok attól, hogy mi lesz velünk! De szerelmes vagyok és tudom, hogymit is akarok. Nem lesz könnyű, de szeretnék kitartani mellette.
Ez igaz amit leírtál. Csak sokan azt felejtik el, hogy az emberek általában belekényszerülnek a távkapcsolatba, mi pl azért mert mikor megismerkedtünk más városban jártunk már egyetemre, illetve nem kapott még utána munkát ahol én és én se ott ahol ő, így tervezzük egy . város meghódítását, remélem sikerül. Nagyon nehéz. De szeretjük annyira egymást, hogy kűzdünk. Nem jószántunkból élünk távkapcsolatban, és amint tehetjük összeköltözünk, mert mindketten erre vágyunk. Addig pedig próbáljuk kihozni a legjobbat a helyzetből és nem szenvedni és siránkozni, hanem megélni külön külön azt az időt is.
Én nem nagyon hiszek benne. Távkapcsolatban hosszú távon szerintem nem lehet élni és az sem igaz (szerintem), hogy azért jobb, mert "szabadságot" ad a hétköznapokba...stb. Ha együtt élsz valakivel, akkor is megkaphatod a szabadságot, csak mindkettőtöknek úgy kell hozzáállni. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden este külön buli, vagy bármi más, hanem azt, hogy külön-külön is el lehet menni a barátokkal, barátnőkkel meginni valamit..stb. Ha ez nem működik együtt, akkor a távkapcsolat is ide vezet majd.
Nekünk abszolút jót tett és olyan szerelmesek vagyunk most is egymásba, hogy ezért érdemes élni én azt mondom. Sokáig én sem láttam a jövőt, a fényt az alagút végén, de aztán sikerült átbeszélni ki mit akar, mit vár, hogy képzeli a jövőt és ez segített. Ha szerelmesek vagytok, mégha bele is fáradtok, majd a hullámvölgy után megint jön a jó időszak, csak tegyetek érte, legyetek türelmesek. Persze nem mindig éri meg. Nekem úgy érzem ő az igazi és ő is ezt mondja, úgyhogy én várom bizakodva a jövőt.
Na ez az, amitől én is tartok. Mert nálunk is jellemző, hogy telefonon, msnen keresztül, ott is hiába van mikrofon, félreértjük egymást, és összeveszünk. Ha még messzebbre kerülünk egymástól, mint egyébként. De én már bele fáradtam, és semmit sem akarok erőltetni, nagyon fáj most a szívem. Nincs biztos jövő kép előttem.
Köszönöm, majd ha úgy van, sort kerítek rá. Egyrészt a "problémám" egy egyetem miatt alakult ki, de talán már nem is itt van a kutya elhantolva. Egyelőre az érintettel beszélném meg, várok még, hogy hogyan alakul. Illetve maximum privát levélben (nyilvánosan nem szeretném, bocsi), az viszont nekem is jól esne. :)
Én is ebben reménykedem, hogy a szerelem tovább megmarad. Lehet, hogy jót is tesz a kapcsolatnak?
Én hat éve élek távkapcsolatban, vágyunk a közös életre de még nem adta meg nekünk a sors, de dolgozunk az ügyön.:) Vannak ugyanúgy veszekedések mint az együttélésben is, de a szerelem mindenen átsegített még minket. Egyébként fiatalon szerintem hasznos (25 éves vagyok és még jó szabadnak lenni a hétköznapokon kicsit:)) de minden nap eszélünk. A szerelem nem kopik így meg olyan hamar, de a telefon miatt könnyebb félreérteni egymást és hamarabb összekapni mint élőben és így lassabban is megy a kibékülés.
Nekem nem rég vált biztossá. Szeretnéd megbeszélni valakivel? Nyugodtan írd le, nekem is jó csevegni olyanokkal, akik tapasztaltak ebben a témában.
he-he, most megyek aludni:D
Én távkapcsolónak olvastam...Nem is értettem miért kell pro és kontra...;)
Nekem most fenn áll/állt az esélye, de még mindig tartok attól, hogy mi lesz. Ez pedig napról napra rosszabbodik.
Szerintem van élet az elválás után, csak rejtély milyen módon.
Én nem élek és sosem éltem ilyen kapcsolatban, és valószínűleg nem is fogok, mert én nem hiszek benne.
Persze, tudom rengeteg ilyen működő kapcsolat van,de nekem nem menne.
Ki él távkapcsolatban? Mik a vélemények? Ki hogyan éli meg az elválást, a távollétet a szeretet személytől?
További ajánlott fórumok: