Sajnos a távolság elviselése nagyon nehéz, ha két ember igazán szereti egymást. De ha egymásnak vagyunk teremtve akkor jöhet bármi ,úgy is együtt maradunk.
az előző kapcsolatom nekem is távkapcsolat volt, és nem a távolság miatt lett vége. nem bánom, hogy együtt voltunk, örülök neki, szép emlékeink vannak, de az biztos, hogy többet nem kezdek bele távkapcsolatba
2 ev tavkapcsolat (890km), összeköltözes majd hazassag, es 6 ev utan valas...de ha visszamehetnek az idöben ugyan igy csinalnam, mert bar nehez, ha valakit igazan szeretünk tudunk varni es küzdeni erte.
...Es megint tavkapcsolatban vagyok. Igaz csak 190 km...
Mi 8 éve vagyunk együtt.Sajnos még most is távkapcsolatban élünk (jelenleg kamionozik),de úgy néz ki,hogy nyáron végre összeköltözünk. :)
Nekem is mindenki azt mondogatta,hogy távkapcsolatba ne kezdjek bele,meg amúgy is fiatal vagyok meg stb...de én nem hagytam magam és szerintem a 8 év minket igazol.
Mi 6 évig éltünk távkapcsban,szinte gyerekek voltunk,amikor megismerkedtünk,de mára tudjuk,hogy megérte.:) Meg volt a rossz időszak minden téren,de mégis együtt maradtunk.Sokan megkérdezik,hogy "Most jöttetek össze?" olyankor csak elmosolygunk.Pedig nem,6 éve vagyunk együtt,mégis úgy érezzük,hogy napról napra egyre jobban szeretjük egymást.Sokan mondják hogy felesleges távkapcsba belekezdeni,de sztem meg érdemes.Ha nem lettem volna kitartó,akkor hagytam volna elmenni az Igazit.
Előfordulhat, hogy ha távol laksz a szerelmedtől, akkor az életed semmi másból nem áll, mint annak az időnek a hajszolásából, ami két randi közt telik el. Én így vagyok ezzel. Igyekszem jól elfoglalni magamat, hogy hamar elrepüljön az a hat hét, ami rendszerint eltelik a két találkozásunk között. S amikor végre együtt vagyunk, megállítanám az időt, de nem lehet, mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább, ahogy Koncz Zsuzsa is énekli.