Társsal az oldaladon egyedül lenni, ennél nincs nyomasztóbb...! (beszélgetős fórum)
Gondolom úgy jön össze a két dolog, hogy ha lenne egy gondoskodó férje, akkor a csemete mellett tudná folytatni az egyetemet.
Szembesült azzal a dologgal, hogy egyedül nehéz mindent megcsinálni és elérni. - Gondolom én
!
Szia! Nem könnyü a helyzeted de lehet idövel ahogy nö a kicsi, javulni fog. Sok nötöl hallom ugyanezt, de válni csak akkor válj ha már végképp nem látod értelmét együtt megoldani a gondokat. Én elváltam, de nálam komoly oka volt és nem is bántam meg. Idövel megszoktam, hogy csak magamra és hála istennek a családomra számithatok és erre igy be is álltunk. De igy sem könnyü az élet, majdnem mindent nekem kell elöteremteni arról nem beszélve, hogy fiam van, kéne egy "apaminta" szerencsére "papaminta" van de az azért nem ugyanaz. Mégis ezerszer inkább igy mint egy nem megfelelö apával. Ja, és persze a nyugodt vidám légkör amiben azóta élünk megfizethetetlen.
Hagy találjam ki, ugye te pasi vagy? :))
Pl,felelősséget vállalni a döntéseiért.
Még egyszer kérdezlek, és próbállak megérteni, mi köze van a rossz házasságodnak az állítólagos orvosi egyetem iránti vágyadhoz?
Nem gondolod, hogy ezt az állítólagos gyógyítás iránti vágyadat kár volt belekeverni ebbe a kommersz, : "haj,de de rossz a házasságom" című történetbe?
Koszonom,nos én is ezt irtam olna
. Pontosan mire gondolsz?
Koszonom mindenkinek!Felebredt a kicsi,fel kell szaladnom...
Tudod nagy igazság amit írsz, csak sajna az életben nem minden ennyire egyértelmű.
Az nagyon nehéz, hogy mindent Ő vállaljon fel. Gyerek, háztartás, pénzkeresés. Mit tud csinálni?
Mi a szarért (és most ezt nem a Te hozzászólásodra értettem!!!!) próbál az ember lánya minden nehézséget arra a fránya férfinemre fogni?
Mint rajottem mindig,csak keson vettem eszre,mert tul hamar lettem allapotos.Nem tervezett gyermek a kicsi,de akartam nagyon,elmondasa szerint o is.
Szerintem ilyen körülmények között az orvosiról már lecsúsztál, de van még jó pár olyan hivatás, ahol tudsz segíteni, gyámolítani, és a képzési idő lényegesen rövidebb.
A torodés és az,hogy szamithassak a tarsamra,ha szuksegem volna ra,hogy nyugodt szivvel ra merjem bizni a gyerekemet/gyerekunket.
A férjedet te választottad,a gyermeked is te vállaltad.A helyzeted most ez.
Akár tetszik ,akár nem.
El kellene gondolkodnod,hogy van -e most lehetőséged tanulni.
Ha nincs ,mert úgy érzed,nincs megbízható segítséged,akkor egyenlőre le kell tenned arról,hogy egyetemet végezz.
A másik problémád a férjed,aki viszont "kéznél "van,és az idődbe is belefér,hogy "szeretném szeretni" című vágyad teljesülhessen:))
Pár honappal ezelott sikerult munkat szereznem neki Irorszagban.heti 90 ezer ft-os fizetessel.3 honap utan hazajott,konyorogtem menjen vissza a gyerekunkert legalabb,de NEM.KERTEM NE ITELJEN NYOMORRA MINKET,DE...épp akkor,amikor mar mi is utana mehettunk volna,ha ugy akarjuk.itthon talaltam munkát,havi 60 ezer ft-os fizivel,1 het utan tappenz.Most masik munkat havi 80 ezerert,most 4 het utan tappenz.Kozben arverezik a hazunkat.Nekem nemreg ert veget a gyes-es idoszak,noi munka semmi,pedig mondtam a szocialis osztalyon,hogy a gyerekemert tkaritok is,de az sincs
Most az orvosi egyetem, vagy a mosogatás hiánya hibádzik a boldogságodhoz?
Mindig ilyen kis önző volt a férjed, vagy csak a csemete születése óta lett ilyen?
Érdekes, amit írsz.
Én magam is semmi másra nem vágytam, -és vágyok még a mai napig is- csak a gyógyításra. Nos, ehhez képest lehúztam idáig az építőiparban cca. 20 évet. Nem érzem ezért boldogtalannak magam, mert ennek is megvannak a szépségei.
De egyet nem értek.
Mi köze ehhez a szüleid 61 éves életkora és a szar házasságod?
Netán előre megpróbálod megmagyarázni, hogy miért is nem csinálod azt, amit szeretnél???
Ez elmondva/leirva egyszeru,de megtenni is az?Ha orvosira mennek,a kisfiam eletenek fontos pillanatairol nem csusznék le?Mint szuloi ertekezletek,szinhazi eloadasok,stb...A férjemet szeretném szeretni,de,ha nem lehet rábizni a kicsit,mert elfelejti megetetni,vagy nem viszi ki levegozni,mert o fázik,esetleg jol megrangatje,mert mashol jatszik,mint ahol neki tetszene,ha ram nem figyel,nem torodik velem,friss gyaszomban is az o dolgai a fontosabbak neki,akkor ez nem megy.
elég nehéz dolgod lehet,de elősszöris mindig te magadra gondolj,ha neked jó,akkor tovább tudsz gondolgodni,tovább tudod adni a boldogságot,elősször rendezd el a saját boldogságodat és utánna a szüleid már attól boldogabbak lesznek ha téged boldognak látnak,igy rátérhetsz az anyagi dolgokra,mert szerintem arról van szó a szüleiddel szemben,szerintem azt érzed,hogy a szüleid már elég idősek és már megérdemlik a boldogságot,de ők csak igazán akkor lesznek boldogok,ha te boldog vagy és azután jönnek az anyagiak,kemény lány vagy igy azt is meg fogod tudni oldani,le a kalappal!!!
Nem ismerem az orvosit, de úgy tudom, korhatárral vesznek fel, mert hosszú a képzés, és utána sokáig tart, mire szakorvos leszel. De ezt ne vedd kézpénznek. Viszont ha ennyire szívügyed a gyógyítás, talán érdemes lenne az alternatív formáját megpróbálnod. Mondjuk természetgyógyászat. Ott nem gond, hogy nem vagy huszonéves. Mondjuk azt nagyon sajnálom, ha pont olyan embernek nem sikerül az orvosi pálya, akitől azt hallom, hogy szíve vágya, mert gondolom az ilyen emberből lesz lelkiismeretes doki.
Ha a pénz is fontos, akkor talán érdemes lenne befejezni a jogot. Lehet nem oda húz a szíved, de keresni biztos lehet vele.
Kapcsolat és férj: Háááát erről a nem apának és férjnek való férfiről én is tudnék írni bőven
Szia! Nem lehet könnyű ilyen nyomás alatt élni :(. Mióta vagytok házasok? Konkrétan mi okoz még problémát a gyereknevelésen kívül?
Ha orvos akarsz lenni ,akkor menj orvosi egyetemre,közgáz helyett,ha nem szereted a férjed,válj el.
Nehéz kérdés..az ész azt diktálja, hogy sok az a 6 év..és akkor még csak kezdő vagy..nettó 130 ezerért..:-(
Sajnálom:-(
Mindketten influenzások vagyunk.De a kisfiam szeretett volna elmenni a nagyijához.A férjem kijelentett nem megyünk,vagyis ő nem,ő itthon marad gyogyulni.arra nem gondolt,hogy nekem a kicsivel mégnehezebb lesz egyedül.Tudi kel,hogy a kisfiam leirhatatlanul aktiv.Én is szivesen gyógyultam volna csendes magányban,de hát van egy gyerekem,hála az égnek!Mire hazajöttünk 8 óra multán,délelott ota,egy tányért nem sikerult elmosnia,stb....
Jártam levelezőn jogi egytemre,közgazdaságtant is tanultam.Most megszakadt a hallgatói jogviszonyom,mert pénzbeli tartozásom volt az iskola felé.Nem is baj.Egyiket sem én akartam igazán,legalábbis azt hiszem.Én ORVOS akarok leni!A jog a szüleim elvárása volt a közgáz meglátásom szerint a munkaerőpiacé.De én a lelkem mélyén gyógyitqni,gyámoliani akarok.Miden zsigeremben ott a vágy,hgy kéeslegyek gyógyitani,és tudom,hogy ezt több,mint jól csinálnám.De 31 éves vagyok,van egy kisgyermekem,egy nem jó házasságom,egy férjem,akire nem merem sokat bizni a kicsit.Igy hogyan????Mégis ezel fekszem,ezzel kelek,keesem a kiutat,a lehetőségét annak,hogy végre valóban ömagamként éljek.Ám az én álmaim között az is szerepel,hogy segitem anyukámékat,akik már 61 és 61 évse.Ha 6 évet még az egyetemen "vesztegetek" mikor tudom segiteni,megváltani őket a nehéz munkától,és felkinálni annak a lehetőségét,hogy már csak pihenjenek?A férjemmel továbbra sem jövünk,ki,sőt egyre inkább nem.Mostanában divatos vitatéma a gyermeknevelés kérdése.Szerintem nem kéne megrángatni és ráüvólteni,szerinte igen.Mit tegyek?????
További ajánlott fórumok: