Tapasztalt kutyások, most segítsetek! (beszélgetés)

Néha szoktam nézni,(a nem is tudom melyik csatornán,segítsetek ki:D),azt a műsort,amiben egy hölgy ,pont az ilyen kezelhetetlen kutyusoknak,és gazdáiknak segít,hogy megváltozzanak,bizonyos módszerekkel.

Az örökös ugatásra például az volt a módszere,hogy ha ugatott a kutya,akkor kapásból visszavitték a házba.Pár perc múlva újra kimehetett,de ha ugatott megint visszavezették,és ez így ment sokáig,amíg a kutya meg nem tanulta,hogy ha a felső teraszon akar nézegetni,akkor bizony be kell fognia a száját.

Bevethetnéd te is,ha sétálni viszed,és ugatni kezd,egyszerűen hazaviszed.Egy határozott szóval,ráparancsolsz,hogy "ne ugass!",és határozottan sarkon fordulsz és haza mész vele.

Pár perc múlva újra kimész vele,és ha megint randalírozik,újra ráparancsolsz "ne ugass!",és fordulás haza.....persze türelem kell hozzá,de talán meg fogja tanulni,ha sétálni akar,akkor rendesen kell viselkednie.

Na baszki azért mi az hogy "nem hagynám magam fürdetni??"

Ez egy kutya!!!!!!! És vannak bizonyos szabályok, amiket be kellene tartani. És eddig minden kutyámnál sikerült. Házörző? na hagyjuk. Van kert, igen, de egyvalamit csinál, ha kiengedjük:

behordja a leveleket, a virágokat és a kavicsokat a lakásba, és szétrágja.

Nem tűr macskát a közelében?

Na azért ez nem így működik...

ja, még valami eszembe jutott. a kutyasulis azt mondta, hogy csak velem "rivalizál" a kutya. ez amúgy igaz, a páromnak sokkal inkább szót fogad, pedig ő van kevesebbet itthon, és elsősorban én voltam mindig is a gazdi. a barátnőmmel szintén, akit alig lát.

Létezik ilyen, hogy csak engem "nem bír" a saját kutyám?

következetesen a helyére van zavarva, ha rosszat csinál, és egyikünk sem következetlen...

Ez nálunk nem jött be :(

De megnéztük, honnan hozzuk :( Pont emiatt...A szülei teljesen normális, szép kutyusok voltak. Már a tenyésztővel is beszéltünk azóta, megnézte, eljött. Azt mondta, ilyen kutyája még nem volt :(

Megkérdezte, kifizesse-e az altatást, mert mégiscsak tőle vettem, nem rontja a hírét egy kutya miatt. De nemet mondtam... Nem tudom úgy tekinteni, hogy jó, ok, elaltatjuk, ez van...Ez egy élőlény...

Szia! Ne altasd el, semmiképpen. Kicsit ideggyengének tűnik a kutyus, az én Bolognesem is az. :) Nem bántás az ideggyenge szó... Piténél úgymond a lelki terror jött be, amikor rosszat csinál (nálunk a szobatisztasággal semmi baj nincs, viszont a morgással annál inkább) a büntetés jön be. Volt, hogy a szekrénybe zártuk be, mert morgott, megverni nem lett volna értelme, meg nem is lett volna szívem. Ha rossz, akkor megy büntetésbe. Tudja is, mert amint egy kicsi hang is kijön a torkán mondjuk neki, hogy vigyázz, mert mész a büntetésbe, elhallgat. Azonban nagyon önfejű és még mindig előfordul a morgás, ami normál körülmények közt saját gazdára nem megengedhető...

Próbáld meg következetesen büntetni és nem megesni rajta a szívednek, hátha használ. Anno én is kértem segítséget Pitével kapcsolatban, arra jutottak, hogy ilyen a kutya, el kell fogadni, hogy nem alkalmas a nyúzásra és tiszteletben kell tartani, hogy ő ilyen. Imádom egyébként.

Szerintem semmiképpen ne ajándékozd el, főleg ne olyan helyre ahol gyerek van. GOndolj bele kajál a kutya a gyerek pl. egy picit hozzáér és megkapja? Szerintem simán előfordulhat.

Hát nehéz dolog.

Lehet,h szívtelen leszek, de ha kutyasulisok sem tudnak vele mit kezdeni, akkor lehet,h a kutyának is jobb lenne ha elaltatnátok.

szia! sajnos előfordulhat, hogy idegrendszeri problémája van a kutyusodnak, amit pl. okozhat a túltenyésztés.. :( találkoztam már hasonló esettel, de ott pluszban nagyon agresszív is volt a kutyus, a gazdája heti szinten járt a sebészetre..:(

hát nem vagy könnyű helyzetben az biztos..:(

Na igen. Elajándékozom, és visszahozzák, netán olyan helyre kerül, ahol nem lesz ennyire türelmes a gazdi, és ronggyá verik a kutyát, akkor mi lesz??

Nem hittem hogy ennyi baj lehet bármilyen élőlénnyel, pláne egy kutyával...

Szia!

Nekünk is van kutyánk, és mi bizony kölyök korában megneveltük! Azaz megvertük!

Szerintem egy állat abból ért igazán. Persze nem kell állandóan ütni, se agyonverni, de összetekert újságpapírral simán meg lehet "legyinteni".

Így tényleg a fejetekre nő...

Van egy yorkim. Májusban lesz 2 éves. Egészen kicsi korától kezdve problémásabb volt, de sosem bántottuk. Egyre durvább dolgokat csinál, konkrétan ha valaki jön hozzánk, aki neki nem tetszik, néz bele az arcomba, és odapisil valahova egy laza mozdulattal. A cicaalmot kirámolja kb. 1 hete napi szinten. Séták alatt hisztizik, ugat, minden kutyának nekimegy. Már fizettünk miatta magán kutyasuli-órákat, mert megkértek, hogy ne vigyem csoportba, mert lehetetlen dolgozni tőle. Torkaszakadtából és csillapíthatatlanul ugat minden kutyát, és minden idegent. Ha valaki jön hozzánk, az ajtóhoz rohan, éles fejhangon vakkog, és nem engedi be az illetőt, amíg el nem szedjük az ajtó elől a kutyát. Nem lehet más állathoz (van 2 cica is) nyúlni a jelenlétében, mert féltékenységi hisztit vág le.

Egyszerűen nem tudom már mit tegyek. A két kutyasulis közül az egyik azt mondja, teljesen antiszociális a kutya (DE MITŐL??!!!) és mondta, hogy neki ez a 2. kutya a 12 éves pályafutása alatt, akivel nem tud mit kezdeni.

A másik hasonlókat mondott, csak nem ilyen szépen fogalmazva...

Ivartalaníttatni akartam, nemrég voltunk állatorvosnál, ahol kiderült, hogy felesleges a műtét, mert a kutyának nem szálltak le a heréi, és csökevényesek is. Szinte nincs is tesztoszteron a kutyában, ergo nem lehet, hogy emiatt kezelhetetlen.

Hogy ennek mennyi köze van a viselkedéséhez, nem tudom. De voltak már más kutyáim is, soha egyik sem volt neveletlen. Már ezerszer leültünk kutyaértő ismerősökkel átrágni, hogy hol rontottuk el, és mindig oda lyukadtunk ki, hogy egyszerűen nem találjuk az okot. Szeretjük, sétáltatjuk, játszunk vele, és nem verjük...

Ma odáig fajult a dolog, hogy elszakadt az összes cérnám, amikor újfent a hófehér fürdőszobaszőnyeget moshattam ki, mert odapisilt (kemény 3 cseppet, tehát nem azért, mert nem bírta ki)

hogy most kapott tőlem a kutya. Elvertem.

Nem bírom tovább cérnával.

Mit csináljak? Elaltatni, ahogy javasolták már páran, nincs szívem. Elajándékozni meg nem tudom, mert senkinek nem kellene ennyire kezelhetetlen kutya. Én ellenben nem tudok már vele tovább szenvedni. Egyszerűen kivagyok idegileg, hogy nekem kell a kutyához alkalmazkodni, olyan szinten, hogy ezt meg ezt meg ezt nem csinálhatom, mert a kutyám nem bírja :S

Áldatlan állapot. Arról nem beszélve, hogy 1-2 éven belül babát szeretnénk. És csak romlana a helyzet.

Szerintetek mit tegyek?

(a hülye vagy és elb@sztad a kutyádat kezdetűek nem érdekelnek, mert eléggé rágom magam, hogy mit rontottam el)