Találkozásunk az MRSA-val (beszélgetős fórum)

Tegnap voltunk a háziorvosnál, bemutatni egyrészt a zárójelentésemet, gyógyszert feliratni és a párom reklamálni, hogy december eleje óta nem keveredik ki a köhögésből. Kapott beutalót a tüdőgyógyászatra. Ekkor megkérdezte, hogy mi van mégis a mintáival, megjött-e már az eredmény. Nem, nem jött még meg.

Ma úgy döntött, ő maga kérdez utána. Felhívta - többszöri továbbkapcsolás után - az illetékest, aki elmondta, hogy ez a minta negatív lett, de hogy ez nem így működik és igazából el sem fogadhatták volna, hogy ő vette a mintát magának, mert a mintát egyébként is intézményi körülmények között kellett volna venni, az arra illetékesnek.

A párom elmesélte a kálváriáját, ez a főorvosasszony megértőnek bizonyult, de nem tudta garantálni, hogy a kollégája, aki náluk ezekkel a dolgokkal foglalkozik, egyenlőre kiveszi a számítógépből a páromat megbélyegző piros jelet...

Most annyit ígért, hogy az eredményt kipostázzák a háziorvosnak (a városban az egyetlen háziorvos, akinek nincs internetkapcsolata) egy ismertető kíséretében.

Majd a jövő hét elején bemegy a párom a háziorvoshoz valami igazolás-féléért arra az esetre, ha addigra nem venné ki senki a piros megkülönböztetést a számítógépből, amikorra neki a tüdőgyógyászatra kell mennie.

Párom tegnap adta le a kontrollra a vett mintáit.

Spec. nagy izgalommal várom, hogy mi lesz az eredménye.

Én most feküdtem egy hetet a kardiológián, egyáltalán nem akartak megvizsgálni ilyen tekintetben... Hál' Istennek.

akkor vannak sorstársak sajnos....

apukám érszűkületes volt, kísérleti gyógyszert kapott, hiába próbálkoztak a végsőkig nem használt a szer annyira, hogy begyógyuljon a lábán az a seb ami egy másik kórház miatt keletkezett (olyan hírtelen kapta meg az infúziót, hogy szinte kipukkant az ujja) Először ott kapta el a fertőzést, onnan hazaküldték gyógyulni. Állapota rosszabbodott (vérmérgezéses tünetekkel ment ugyanebben a kórházban műtére MRSA-val együtt) de amputáció helyett ércserét hajtottak végre némi csonkolással. Örültünk is meg nem is mert fizikálisan már nehezen viselte, de boldogok voltunk, hogy megmentették a lábát. Rá egy hétre újabb műtét mert eldugult a műér (újra MRSA, elkülönítés, kezelés, vissza a kórtelermbe) ezután már a műtéti heg sem gyógyult rendesen (újra MRSA, újra stb...és a harmadik műtét) Műeret eltávolították, orvos szabadságra ment, megkérte, hogy várja meg a folytatással addig járjon 2 naponta az ambulanciára kötözésre (60 km-re otthonról). A második kötözéskor a kórház parkolójában (ez utólag derült ki)elzáródott egy ér az agyában és gyakorlatilag leállt a beszédközpont. Mindebből olyan orvosok semmit nem vettek észre akik 2 hónapja napi szinten találkoztak vele. Ekkor már nem volt MRSA fertőzött, talán az volt csak a szerencséje... Másnap elvittük a helyi kórházba, ott az érsebész orvos már haza sem engedte (mondván, hogy nem szállítható hogy futkoshattunk vele Pestre) Beektették a neurológiára, hogy az agyi elzáródást helyrehozzák. Én mentem el a "régi" kórházba az érfestés eredményért (nem akarták újra alávetni és kellett az amputációhoz), az orvos (nem a kezelő, de ismerte) nagyon készséges volt és látszott az őszinte aggodalom és a megdöbbenés (jelzem, ő látta utoljára) Elmondhatjuk, hogy az amputációtól számolhatjuk a második születésnapját (mert a nagy jóindulatra sajnos majdnem ráment), azóta meg a harmadikat mert az végén a műtétek száma (6 májustól novemberig) még egy tüdőembóliát előidézett amikor szintén perceken múlt az élete. De a szepszist, is számolhatjuk? Akkor 4. szülinap kevesebb mint 1 év alatt.

Bocsi, hogy ezt mind-mind leírtam, nem akartalak fárasztani vele, láttál Te már épp elég hasonló sztorit.

De azt még hozzáteszem, hogy egy orvosra, eü dolgozóra sem haragszunk. Szokták mondani, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Vele tényleg törődtek, jót akartak. De amikor azt mondta, hogy elég, és vágják le a lábát akkor komolyabban kellett volna venni...

Minket is megrázott, nem is kicsit. Arról nem beszélve, hogy a párom akkor, amikor nem maradt ott a kórházba, megtudta az egyik szobatársától (ahol eredetileg feküdt volna), hogy neki is találtak ilyet, de az ő dr-nője nem csinált belőle ügyet, nem tette az elkülönítőbe. A párommal meg úgy bántak, mint egy leprással... Nem az a gondunk ezzel, hogy nem cselekedett az ő kezelőorvosa helyesen, hanem az, hogy a másik betegnek a cukron kívül más baja nem volt. Az én párom 56 éves, 16 éve lerokkantosították (okokkal), az idén 76 %-kal le is véglegesítették. Az ilyen dolgokat LELKILEG is fel kell dolgozni... Ha ott maradt volna a két elkülönített idős, és magatehetetlen beteg mellett, az nem csak mentálisan ártott volna.

Mert a későbbiekben a fertőző osztály főorvosnője elmondta a páromnak, hogy - azt hiszem az idén - lesz egy ilyen rendelet, hogy mindenhol, minden beteget meg kell majd nézni és a háziorvosok el lesznek látva ilyen kémcsövekkel is, amit említettem, de pár ft-ért megvásárolható is lesz a eü. segédeszközöket árusító helyeken, ha valaki maga szeretné a vizsgálatot megcsináltatni. Igaz, az már térítésköteles vizsgálat.

Bocsi, ezt nem mind neked szántam, csak közben jutottak eszembe ezek a dolgok:)

tényleg nem úgy szántam, csak előjöttek az emlékek :-) :-(

amúgy én mindig pártolni szoktam az eü dolgozókat (senkim sem dolgozik a szakmában), pedig találkoztam már sokféle hozzáállással

nem hangzik bíztatóan... :-(

apukámat megrázta, annak ellenére, hogy volt épp elég baja (sajnos pont az MRSA tette lehetetlenné, hogy megmentsék a lábát, de nem ezzel kerek a történet csak hozzátettem)

minket is pont ilyenek nyomasztottak amikor apukám először kapta el. Pont velük laktunk még és 7 hónpos volt a kislányom.

Ha neked nem volt olyan betegséged ami nyilt sebbel járt akkor nem valószínű, hogy te már hamarabb fertőzött voltál. De én nem vagyok ebben okos sajnos.... Mi megnézettük a kislányt akkor (kaptunk beutalót a gégészetre a gyerekorvostól, ott levették a kenetet, de mindjárt mondta az orvos, hogy ne aggódjunk nem hiszi, hogy baj lenne)

Nem vagyok azért megnyugodva, egyáltalán. Most az izgat, hogy engem hétfőn, vagy valamelyik nap, megnéznek-e MRSA-ra... Igaz, akkor rögtön ki is derül, hogy elkaptam-e a páromtól. Ámbár, mivel mindegyőnk eleget volt kórházban, az se kizárt, hogy ő kapta el tőlem... A hideg kiráz, ha arra gondolok, hogy ki tudja, pl. én mióta hordozhatom is akár ezt a vírust, aztán itt voltam az ikrekkel onnantól, hogy hazajöttek a kórházból, másfél évig. Én aludtam velük, és volt, hogy ha nyűgös volt valamelyikük, odavettem magamhoz...:(

Tudjátok mire gondolok: köldökcsonk...:(

Az ekső találkozásom az MRSA-val úgy történt, hogy sebészetről kaptunk egy beteget(nem gyógyuló műtéti sebbel). Hat ágyas kórteremben feküdt. Ápolgattuk..majd egy vagy két hét után jött a telefon, hogy MRSA tenyészett ki a hasi sebéből!:-(

Iszonyatosan "boldogok" voltunk!:-(

Sajnálom a nagymamádat, de szép kort ért meg, hál' Istennek...

Szerencse, hogy nem fészkelte be magát hozzátok ez a "micsoda".

Sziasztok!

Bocsi, fél napomat a kardiológián töltöttem, nem is voltam itt, mióta feltette Hoxa a cikket.

Nem hogy nem tájékoztattak bennünket, a háziorvoshoz utaltak, aki "hülyébb" volt a dologhoz nálunknál is. Azt a folyékony szappant vetette meg velünk, amit ők is használnak azzal, hogy a párom a hónalját (ott találták meg a kis "édest") azzal mossa... Kérdésemre, hogy ez a baci olyan-e, hogy csak a hónaljban van és a test többi részén nem, nem is válaszolt. Semmi más gyógyszert nem kaptunk. Amikor két hétre rá a szemészetre kellett mennie, már ott is tudták (benne volt a sz.gépben), hogy ilyen gondjai vannak. A szemész főorvos asszony elküldte a fertőző osztályra, ahol a fertőzős főorvos asszony jól meghallgatta, aztán adott neki 3 kémcsövet, hogy újabb két hét múlva három egymás után következő napon vegyen mintát magától és vigye a háziorvosnak, aki majd elküldi a KÖJÁL-ba... Meg kell, hogy mondjam, a háziorvostól már előre ódzkodunk, tökre meg lesz sértődve, hogy más ad neki munkát...

És mi lesz, ha most sem lesz negatív?

Meg azt írja valamelyőtök, hogy testnedvekkel... Nos, a páromról van szó, néha egészen közel kerülünk egymáshoz... Ugye, értitek? Ott is előfordulhat apró sérülés... Jó, nem parázok.

Annyira.

Én pl. hétfőn megyek kórházba. A kardiológiai eredményeim rosszak lettek. Mi van, ha ott megvizsgálnak és rajtam is lesz ez az izé?

Köszönöm a biztatásokat, a kedves szavakat, a jótanácsokat.

Szia!

Sajnos én sem a google-ból ismertem meg.

Apukámat többször is újrafertőzték kikezelés után. Emiatt nem sikerült egy ércsere a lábában és végül levágták. Kezelhető, annyira nem fertőző, hogy mobilhasználattal terjedne (nyilt seb is kell hozzá) Későbbiekben nem kezelték elkülöníte sosem. De ez hosszú történet.

De mindig ugyanabban az intézményben fertőződött meg. És első alkalommal annyit tettek vele, hogy kezébe nyomták a gyógyszert és hazaküldték. De ez megint csak hosszú történet.

Mi is elég rosszul éltük meg, de túl vagyunk rajta.

Rozália! Minden jót a továbbiakra!