Szuper munkát kaptam, de a gyerekem oviba megy... (beszélgetős fórum)
Jó munkát ! Idővel minden rendeződni fog, bizzál ebben !
Nincs mit. :) Szívesen segítek, ha tudok. :)
Nektek is minden jót, és jó egészséget! :)
ÜDV.: Gabi
Nagyon köszönöm, hogy újra írtál, sokat jelent. Itt a tavasz végre, bízom benne, hogy a betegségek is ritkulnak majd! Minden jót nektek!Üdv:Timi
Szia!
Ennek szívből örülök. :)
Hidd el, minden a helyére kerül, és rendben lesznek a dolgok!
Üdv. Gabi
Túl vagyunk az első napon!!! Bár mind így sikerülne!!!
Ez így van. Az első ovis évben 12kg-ot fogytam az állandó idegeskedéstől. (hozzáteszem volt miből fogynom, na de ilyen áron?).Tényleg saját magamat kell "átprogramoznom", hátha tényleg segít.
én is paráztam de azzal csak kikészülök és mégjobban megtalálnak a negativ dolgok...vagyis az ért "kellemetlenségeket" nehezebb feldolgozni megoldaniha már eleve stresszben vagy.....nem könnyű de bele lehet jönni...ettöl függetlenül ha hirtelen munkát kapnék most azthiszem beparáznék hogy fogom megoldani egyedül két gyerekkel:)
Igen, ez az idézet is nagyon találó. Talán tényleg így kellene felfogni, lesz, ami lesz alapon. Egy ismerősöm szokta mondani, "hiába parázol, aminek jönnie kell, jönni is fog". Igaza van.
Amikor megtehettem már úgymond én is feladtam azt a munkahelyet,és nem volt egyszerü eset mikor hivtak hogy lázas a gyerek ott volt a rengeteg meló,sok esetben határidős és más városban dolgoztam mint laktam szóval ingáztam,busszal.
Nem vagyok ,voltam optimista de muszáj volt nem gondolni a rosszra csak ép mindig meglépni amit kellett ép aktuálisan,nekem is van idézetem amit valószinü nem pontosan irok de sokat van eszemben"minden napnak elég a maga baja,a holnapi nap majd gondoskodik magárol"
Szóval fel a fejjel és sikerülni fog,lényeg hogy van egy gyönyörű gyereked,neki ovihelye neked meg munkád!
Holnap lesz a nagy nap, kezdjük a munkát, illetve az ovit..
Hát igen... a kisfian dec.-ben lesz 5 éves.
Teljesen megértem a problémád, én is nagyon elvoltam keseredve, de muszály reménykedni, hogy jobb lesz.... hál istennek jobb lett... sokkal jobb..:)
Szívesen írtam. :)
Akkor a mi gyerekeink majdnem egyidősek(kislányom aug-ban lesz ötéves), úgyhogy akkor "sorstársak" vagyunk valahol, ha valaki, te biztosan érted, miről beszélek, főleg, ha olvastad a mi ovikezdésünket.Köszi, hogy írtál.
Az én kisfiam 4 éves. November óta van munkahelyem, bevallom nagyon nagy szerencsém volt, mert októberben nyílt nálunk egy logisztikai központ, és oda felvettek, ráadásul az én munkakörömben... de az előző évet megszenvedtem... :S se munka, és a kicsi hetente beteg volt, szóval még dolgozni sem tudtam volna... mostmár erősödött szegénykém.. :)
Szóval tudom, mikor valaki ebben a helyzetben van.
Igen, igazad van. Optimistábbnak kell lennem és hagynom, hogy minden menjen a maga útján. De mint már írtam, az első ovis évre ráment az akkori munkahelyem.Valószínüleg ettől van most bennem ez a nagy félsz. De legyőzöm, megpróbálom. És köszönöm!
Én másfél évesen muszájbol adtam be közösségbe.Iszonyatosan kemény időszak volt mindkettőnknek azthiszem és nehezen oldottuk meg a bonyodalmakat pl betegség de valahogy mindig kialakult...ha előre azon aggódok mindig mi lesz majd ha beteg akkor beleőrültem volna a legelején ezért nem mertem gondolkodni csak csináltam amit kellett és mindig kialakult.Sok sikert neked,nektek és ne izgulj:))
Igen, lehet, hogy én is ilyen "túl para" anya vagyok, talán ezért nem megy nekem sem a keménység.De én nem is szeretnék igazán az lenni.Igen, nem vagyunk egyformák, ettől vagyunk emberek.
Igazán nincs mit, de hidd el, akik itt írtak neked, mindenki csak biztatni tud. Ha esetleg valaki hangjából negatívságot érzetél ki, az csakis azért lehet, mert nem vagyunk egyformák, én irigylem az olyanokat, akik tudnak kemények lenni és úgy is kezelik a helyzeteket. Sajnos nekem még sokat kell e téren tanulni:)
Hidd el, neked is menni fog, csak ne aggódj!!
El sem hiszem, hogy ilyen aranyos emberek vannak itt!Nagyon köszönöm a bíztatást.Tudom, hogy vannak sokkal rosszabb helyzetben levő emberek,én meg itt rinyálok, de az első évünk borzalmas volt az oviban, az akkori munkahelyem rá is ment. Idén már sokkal jobb, bízom a tavaszban és nagyon köszönöm mégegyszer. Az idézet pedig gyönyörű.
Köszi hogy írtál.Azt hiszem, ez az amire vágytam egy kicsit.Bíztatásra olyan anyukáktól, akik ilyen helyzeteken esetleg már túl vannak.
próbálj meg úgybeilleszkedni a melóhelyen,hogy hiányozz ha nem vagy ott:)
Hidd el, nagyon örülök, tudom mit jelent munkanélkülinek lenni. De biztos éreztetek már ilyet, ha esetleg túl vagytok ezen a korszakon, kíváncsi voltam, ki hogy élte meg, ezért indítottam a topicot és egy kis bíztatásért talán...
Bár nálunk lennének nagymamik....mi tök egyedül vágunk neki a nagy menetnek, ráadásul úgy, hogy teljesen egyedül leszek itthon a gyerekkel..
Tavasz van már.A nagy rusnya járványok lasssan lecsengenek a közösségekben,ne izgulj,sugározd azt hogy nem lesz semmi baja ,és ne azon aggodj ,hogy mi lesz ha igen.Tudod van egy mondás:A hídon akkor kell átmenni ,ha odaértél:)
Igen, tudják, hogy mekkora a kislányom. Sajna mindkét nagyi aktív dolgozó(a mi szempontunból sajna csak),ötven felett, tehát ők sem nagyon ugrálhatnak.
Nagyon örülök neki, de nem tudom, meddig élvezhetem...a betegállomány amitől tartok a munkáltató miatt. Még nincs ötéves a kislányom, ebben a korban még sokat betegek. Nagymamik is dolgoznak, apa is messze, csak én tudok vele itthon maradni, ha gond van...
Szia! Csak gratulálni tudok a melóhoz a mai világban, becsüld meg és örülj neki, hidd el, majd csak megoldjátok valahogy a dolgokat. Tudom, jobb félni, mint megijedni(ezt tartja a mondás), remélhetőleg korrekt munkáltatót sikerült kifognod.!!
Örülj,hogy van állásod,és ne arra gondolj,hogy a gyerek beteg lesz.Adj neki vitamint.A Pharmanex-nek a gyerek vitaminja megfelel 3éves gyerek egész napi vitamin adagjának,kérdezd meg a gyerekorvosodat,ő mit ajánl.
Nagymamák nem tudnak segíteni? Tudják a munkahelyeden, hogy mekkora a gyermeked?
További ajánlott fórumok: