Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szépség & Egészség fórumok » Szorongással élni fórum

Szorongással élni (beszélgetős fórum)


26. mikkmókus (válaszként erre: 24. - Asgardi)
2020. dec. 4. 21:53
Még az előző kommentemhez annyit hozzáfűznék, hogy most 30 éves vagyok. 😇🙂😌
25. asgardi (válaszként erre: 23. - 184481d874)
2020. dec. 4. 14:18
Akarásból nincs hiány!
24. asgardi (válaszként erre: 22. - Mikkmókus)
2020. dec. 4. 14:17

Köszönöm, hogy elmondtad! <3

Igazad van... dolgozom rajt!

2020. dec. 4. 14:12
Segitő család,pár ,társ és szakember.És ami a legfontosabb akarj meggyógyulni.
22. mikkmókus (válaszként erre: 20. - Asgardi)
2020. dec. 4. 12:52

Én kb.16 éves korom óta (meg még azelőtt is a sz.r gyerekkorom miatt) gatyán vagyok, mert a mai napig nem sikerült elfogadni Anyum öngyilkosságát......


Próbáltam már sok segítő módszert, de a valódi segítség az, ha van vki melletted, szeret, támogat. És beszélj, beszélj, beszélj! Plusz a gondolkodásod át kell állítani egy másik "dimenzióba". ❤️


"Nem várom el, hogy megments. Csak legyél mellettem, miközben én megmentem magam."

21. mikkmókus (válaszként erre: 20. - Asgardi)
2020. dec. 4. 12:47

Persze, értelek. 🙂

Nem is kioktatni akartalak, hanem mert én is ebben a cipőben járok (saját tapasztalat)... és természetesen ahogy írtam/írtad nem a csodabogyók fognak segíteni.

Jó, ha számíthatsz vkire,

de elsősorban magadnak kell irányítani a gondolataid, mert fizikailag nem lehet (sajnos) mindenki ott melletted. 😕

20. asgardi (válaszként erre: 19. - Mikkmókus)
2020. dec. 4. 08:26

Próbálkozom, és amint láttad, nem bármiféle csodagyógyszer beszedésétől várom a megoldást.


Teszek érte, úgy érzem. Csak hát az ember nyilván türelmetlenebb, ha nem érzni magát komfortosan a bőrében. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy folyamat, viszont lehet, hogy eszmecsere közben találok néhány plusz "kapaszkodót" a gödörből való kimászáshoz. Esetleg szembe jön egy-két olyan gondolat, amit a rossz pillanatokbna elővehetek.

2020. dec. 4. 00:27

Amíg nem állítod át az agyad "másabb" gondolkodásra, addig szedhetsz/ihatsz bármit.

"Belülről" kell regenerálódni, gyógyulni. Ha más nem, az említett pszichológus segítségével. 🙂

18. asgardi (válaszként erre: 17. - Görögtánc)
2020. dec. 3. 15:41

Köszönöm, hogy megosztottad velem mindezt.

Én alapvetően határozott vagyok, ezért is vágott mellbe, hogy a semmiből tört rám ez ősszel, így bízom benn, hogy tudok rajt javítani, csak a megfelelő megoldás (és türelem) hibádzik.


Nem kell másokkal törődnöd, a lényeg, hogy kordában tartod és tudsz "élni".

17. Görögtánc (válaszként erre: 1. - Asgardi)
2020. dec. 3. 15:23

Szia! Én gyermek korom óta szorongó vagyok. Mindennapi feladataimat szorongva csináltam. Mindig aggódtam, hogy mit fognak rólam szólni ha belépek egy közösségbe, boltba. Nem mertem megszólalni mások előtt. Akármilyen feladatom támadt idegeskedtem miatta. Bele is betegedtem. Depressziós, pánikos lettem és vagyok még mindig. Gyógyszert szedek, hogy élhetőek legyenek a hétköznapok. Ez nem buzdítás a gyógyszerszedésre. Nem vagyok gyógyszerpárti. Nekem így sikerült legyőznöm. Most már nem szorongok, de a bizonytalan természetem maradt.

Inkább fogadd meg a többi tanácsot és relaxálj, hallgass zenéket, esetleg megpróbálkozhatsz a homepátiával. A sikerélmények is fontosak. Sok sikert és kitartást!

16. asgardi (válaszként erre: 14. - Lávli*)
2020. dec. 3. 15:13
Nem volt a kedvenc tárgyaim közt a bikém... Talán annyiból előny, hogy "tájékozottabb" vagyok az átlagnál, hogy jobban tudok racionalizálni, persze ha jön a félelem, azon nem segít... Teljes lefagyás.
15. asgardi (válaszként erre: 11. - Guruljka)
2020. dec. 3. 15:09

Teljes mértékben igazad van, ezek felett nincs kontrollom és meg kell tanulnom elengedni, vagy valami használható megküzdési stratégiát találni. (Ami most ugye nincs az eszköztáramban, mert ha lenne, nem beszélgetnénk itt...)


Elkezdtem az autogén tréninget, sokat olvasok ilyen, illetve stresszoldás, relaxáció témában. Ezek azonban nem egy nap alatt tesznek csodát és a pillanatnyi helyzetemen sajnos nem mindig segít. Az viszont jót tett, hogy kiírtam magamból, mire a végére értem, egészen lehiggadtam.

14. Lávli* (válaszként erre: 12. - Asgardi)
2020. dec. 3. 15:06

Dehogy vagy defektes 😅

Csak a biokémiai folyamatok miatt kérdeztem, ciki lenne pont neked magyarázni :)

13. asgardi (válaszként erre: 9. - Pasionella)
2020. dec. 3. 15:06
Szia! Én éreztem már az első alkalom után is, hogy "megkönnyebbültem", mikor online konzultáltam pszichológussal. Biztos vagyok benn, tudna segíteni, ha nem ódzkodsz tőle! Abszolút támogatlak benn, határozd el magad s keress egy szimpatikus szakembert!
12. asgardi (válaszként erre: 8. - Lávli*)
2020. dec. 3. 15:03
De, az vagyok... ettől még lehetek defektes. :) Nincs nagy tapasztalatom ilyenekkel, azért kérdeztem.
11. Guruljka (válaszként erre: 5. - Asgardi)
2020. dec. 3. 14:33

Nézd - amin szorongsz, az egészségetek, a járványhelyzet akkor sem terajtad múlik, ha nem tanulsz.

Akkor már akár elnyomással is, és menekülésképpen is, de inkább tanulással mint anélkül, mindenképp inkább a szorongás vesszen.

2020. dec. 3. 14:29

Én is borzasztóan szorongó vagyok és sajnos a fiam is az. Most ezt kezdtük el szedni, ha gondolod, nézz utána:


[link]

9. Pasionella (válaszként erre: 1. - Asgardi)
2020. dec. 3. 14:23
Szia. Hasonlóan érzek de én férjem betegsége miatt, sajnos egyelőre még nem tudom hogyan küzdjem le és ne rettegjek folyamatosan attól hogy baja esik, gondolkodom szakemberen.
8. Lávli* (válaszként erre: 7. - Asgardi)
2020. dec. 3. 14:17

Nem fájt.

Ha jól tudom, a szorongás, depresszió megjelenése egy idegi-, ingerületátviteli zavar az agyban, de majd jön Bless, ő a tudós ezügyben:)

Viszont akkor a mesterséges kémiai szerek helyett a növényi kivonatok is oldhatják a zavart.

Egyéni érzékenység függvénye , kinek mennyi a jó. Nagy bajod nem lehet tőle.

(De te nem biologus vagy? Vagy rosszul emlékszem?)


Sokan esküsznek a CBD olajra is, én nem hiszek benne. Persze attól még lehet jó.

7. asgardi (válaszként erre: 6. - Lávli*)
2020. dec. 3. 14:07

Nem fájt a fejed tőle? Nem vagyok benn biztos, hogy kifejezettem alváshoz kellene, nappal is lehet használni?


Mármint nem eisk le a fejem tőle,tudok dolgozni utána? Vagy ki kell próbálni?

6. Lávli* (válaszként erre: 4. - Asgardi)
2020. dec. 3. 13:58

A hit a legfontosabb :)


[link]


Ez egy jó mankó, nekem bevált. A gondok közül nem old meg semmit, de jót lehet tőle aludni, amitől meg jókat lehet gondolkodni a gondok megoldásán.

5. asgardi (válaszként erre: 3. - Guruljka)
2020. dec. 3. 13:58

Nem nevetlek ki, hálás vagyok, hogy leírtad!

Semmiképp nem szeretnék gyógyszerezni, nem ebben az irányban látom (még az időleges) megoldást (sem).


Nagyon szeretek tanulni, de attól tartok, egy önbecsapás lenne, mert csak abba menekülnék, elnyomni próbálnám, ami van... az pedig nem hinném, hogy segít.


Hálistennek az elalvás általában megy, viszonylag korán, és átlagban alszom napi 7-9 órát.

4. asgardi (válaszként erre: 2. - Lávli*)
2020. dec. 3. 13:54

<3 Aranyos vagy!


Citromfű az egyetlen, amit ezek közül használok csepp formájában, bár mintha most nem igazán segítene, de majd elkezdek erősebben hinni benn, hátha... :))

3. Guruljka (válaszként erre: 1. - Asgardi)
2020. dec. 3. 13:52

Engem egy tapasztalt idősebb orvos mentett meg.

Egyszerűen csak közölte, hogy "erős asszony maga, mindek szedi ezeket a bogyókat, még tényleg beteg lesz itt nekem." Mert én már a gyógyszerszedésbe is belecsúsztam.

Alaposan elgondolkoztam ezen, és rájöttem, hogy tényleg, a nehéz helyzetekből is mindig kijöttem, sőt általában egész jól.


Valami olyanféle felismerés volt, ne nevess ki: hogy sehol nem veszik a fejem.

Néa ma is felüti a fejét a szorongás, pl. hivatalos levelet néha szeretnék halogatni, de rákényszerítem magam, hogy kibontsam, mert a halogatás a legrosszabb taktika: még esetleg a fellebbezési, ügyintzési határidő is lejár.

A konkrét akkori problémákban kaptam segítséget, és talán az is segített, hogy elkezdtem tanulni. Ott is szorongtam volna a vizsgák miatt, de nem értem rá, mert egyik a másikba ért, és igenis nem vették a fejemet akkor sem, ha gyengébben sikerült.

Ahogy magad is írod, szembe kell nézni a félelmekkel.

Esetleg segíthet, ha az elalváshoz elkezdesz citromfű teát inni. Aludni muszáj, nem szabad ébren szorongatni, mert akkor nem pihened ki magad.

2020. dec. 3. 13:52

Szia!

Hiányoztál, pont a napokban gondoltam rád, mi lehet veled.

Természetes szorongásoldók: komló, citromfű, Golgota virág +testmozgás, rendszerezett élet (nagyjából azonos időben, éjfél előtt lefeküdni), zene, illóolajok, pozitív gondolatok, kis léptékű célkitűzések .. ... De ezt biztos, hogy mind tudod te is.

Örülök , hogy kiírtad magadból a gondod, és remélem, nemsokára rendeződik az életed. 🍀

2020. dec. 3. 13:33

Sajnos hónapokkal ezelőtt bekúszott az életembe... Nem mondom, hogy előzmények nélkül, mert elég stresszes időszakon mentem keresztül, de az biztos, egyik pillanatról a másikra jött és álmomban nem gondoltam volna, hogy nekem ilyen problémákkal kell megbirkóznom.

A vírushelyzet pedig csak rontott rajt, ugyanis mindennapossá vált az aggódás, szorongás (főként a családom és a saját egészségemmel kapcsolatban). Gyakorlatilag a nap bármely szakában el tudom sírni magam félelmemben/kétségbeesésemben, ha elkezd motoszkálni a kisördög, hogy baj történhet. Néha úgy érzem, hogy ez addig fajul, hogy a félelem "megbénít". Nem mindig tudom felmérni, mennyire valós alapja van az aggódásomnak, esetleg az generál fizikai tünetet (pl. magas pulzus).

Nagyon szeretem a kávét, de lemondtam róla, mióta ez elkezdődött, alkoholt sem iszom, dohányozni sose dohányoztam. Próbálok eleget aludni. Körülbelül egy hónapja kezdtem pszichológushoz járni, november közepétől jobban éreztem magam, most viszont újra azt érzem, képtelen vagyok megzabolázni a gondolataim, félelmeim. Biztosan sokat kell dolgoznom még, hogy jobb legyen.. Úgy érzem ma eljött a napja annak, hogy mások előtt is "kimondjam", ez a gondom, szorongok. Talán adna egy kis löketet, ha látnám/olvashatnám, hogy más is képes (volt) szembenézni a félelmeivel, rossz érzéseivel, esetleg elmesélné, neki hogyan sikerült.


Előre is köszönök minden hozzászólást!

Szeretettel: Réka

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook