Szorongás (beszélgetés)

"De nem vagyunk egyformák... mi sem!" (idézet Tőled!) + a szorongásaink se, mert bizonyára valamennyien "bírunk" szorongani! (időnként!)

csakhogy ki könnyebben, ki nehezebben dolgozza fel.

SŐT!!! - kijelenthetjük(?), hogy a szorongás "szervesünk"!

talán a félelem-rettegés "depi" "alapfoka".

DE!!! - nem sok könnyed, felszabadult, "felelőtlen" napra emlékszem életem során!

talán nem is volt igazán, hisz' minden napra jut/juthatott, ha mégoly pici "'gondocska" is!

Köszönöm, köszönjük!

Reméljük hogy "Kisritu" is olvassa ezeket a sorokat, és mindezek ellenére jelentkezik még, valakinél, valahol, valamilyen formában.

Reméljük, hogy még akkor is visszajön ide közénk, ha már közben elment az orvoshoz, és egy kicsit derűsebb színben látja a világot!

egy "hópihe" nem tudhat magáénak ennyi emberséget!

(még 14 se!)

tökéletesen egyet értek Veled!

"Ha egyszer úgy érzed, sírnod kell

Hívjál fel…

Nem ígérem, hogy megnevettetlek,

De együtt sírhatok veled.

Ha egyszer úgy érzed menned kell,

Hívjál fel;

Nem ígérem, hogy majd marasztallak

De együtt mehetek veled...

Ha egy naponn nincs kedved senkivel beszélni,

Hívjál fel, és ígérem, nagyon halgatag leszek...

De…,

ha egy nap felhívsz és nem válaszolok,

Siess hozzám...

Lehet, hogy nekem van szükségem rád."

Az adatlapja szerint 24.-én 10 órakor járt a hoxán utoljára.

Ha vissza-olvassátok a neki adott válaszokat (és valóban komoly gondjai vannak), nem csodálom, hogy nem jelentkezik.

Tudtommal a depressziós, szorongásos, érzelmileg-idegileg instabil embereknek inkább van szükségük megértő, segítő támogatásra, mint ilyen kemény, határozott "fejben dől el!" stb. stb. kioktatásra... annak ellenére, hogy valójában ez az igazság.

Csak nem biztos, hogy ezt így megfogalmazva, és ilyen módon kell az értésére adni. Talán egy kicsivel több megértés, egy kicsivel több szeretet-támogatás kinyílvánításával, éreztetésével rá lehetett volna venni, hogy vegye a saját kezébe a saját életének irányítását, és ő maga tegyen lépéseket, amely kivezeti ebből az állapotból. De nem vagyunk egyformák... mi sem!

Mi lenne, ha a fórumindító idevakkantana valamit?

Élsz még?

A gyógyszeres "kezelés" valójában a beteg legális mérgezése.

Megtapasztalom nap mint nap a hatféle gyógyszer áldásos hatását.

A szakorvos megmondta,hogy az antipszichot ha elhagyom meg is halhatok. Pedig én csak egy szerelmi csalódást nem tudtam feldolgozni.

Menj el pszichológushoz: ha a stresszkezeléssel van gondod, ha más áll a háttérben, csak a szaksegítség tudja megállapítani azt, majd pedig hatékonyan kezelni.

Igen, ez fontos.

Nem, nem szégyen.

Igen, ez valamennyi pénzbe kerül.

Nézz rá a családodra, majd nézz tükörbe és kérdezd meg magadtól: megéri?

Pedig ezt a fejedben kell lemeccselni.

Mi a baj igazán?

Munkatársak?

Teljesítmény?