Szociális- és/vagy agorafóbia (beszélgetős fórum)

Amúgy szerintetek van olyan, hogy öröklöd a hajlamot a depresszióra és egyéb lelki betegségekre?

Szóval veszélyeztetettebb az, akinek esetleg több caládtagja is szenvedett valamiben, vagy ez is esetleg csak tudattalan "példakövetés"?

olyan furcsa érzés látni hogy más emberek is vannak így mint én

mindig olyan egyedül éreztem magam ezekkel a problémákkal és most látom hogy nem csak én vagyok így..

én is ezt szeretném hogy rájöjjön az orvos hogy mi miatt vagyok így ahogy. ha az ismerősödnek sikerült meggyógyulnia akkor talán még nekem is van remény.

Úgy szeretném ha vége lenne ennek az egésznek.

úgy utálom magam:-(

Annyira nem maradtál le semmiről...:)legalábbis Én nyígok itt leginkább :D

Látom barcikai vagy..Én meg miskolci. :)

Hát Én utazni utazom, nincs vele gondom, viszont repülni meg nem szeretk. :D

Nem azért mert félek, hanem mert rosszul vagyok felszállásnál...amúgy is mindig ilyen hányós-szédülős voltam.

Jaaa, amikor először utaztam repülővel, akkor a becsekkolás-bőröndfeladás is kész katasztrófa volt a szememben...esküszöm, ha nem lett volna ott velem Anyum, akkor lehet feladom és hazajövök...most mondjátok meg, ez normális?! :D

Igaz visszafelé egyedül voltam kénytelen jönni és még nem is magyarul beszéltek (ollé) és végülis itthon vagyok, szóval sikerült... :)

én is pont ugyan így vagyok mint te:-(

pl már egy ideje nőgyógyászhoz kéne mennem mert 21évesen még nem voltam:-( és tegnap nagy nehezen sikerült rávennem magam arra hogy felhívjam és kérjek időpontot. de amikor rá is sikerül vennem magam hogy csak azért is akkor közben is és utána is remeg a gyomrom és igyekszem gyorsan befejezni mert tiszta hülyének érzem magam:-(

A közlekedést pedig ugy oldottam meg hogy kocsival járok.Buszon a mai napig nem ültem.

Augusztusban Görögben voltam a párommal repülővel.

3 hónappal előtte már minden bajom volt.De mikor oda került a sor nagyon élveztem a repülést.

Istenem, annyira szörnyű, hogy ma itt tartunk...hogy Akinek nincs annyi pénze, az "Magára van utalva" ...Én sosem értettem, hogy ilyen esetekben miért nem a lelki segítést szorgalmazzák elsősorban...jó nem tudhatom (mert hál' Istennek nem volt rá szükségem eddig) hogy mekkora segítség egy jó gyógyszer egy "betegnek" ...csak szomorú ez az egész.

Gondolom TB-s pszichológushoz eljutni esélytelen, vagy ha igen akkor az le se sza.ja az ember fejét...?

Hát akkor legalább ez a meló-téma nem frusztrált és nem éreztem Magam ilyen semmirekellőnek.

Igaz, akkor sem volt az erősségem az intézkedés, ide-oda, hivatalokba való mászkálás, de jobb volt mint most.

Az a baj, hogy a Párom nem ért meg és már a kapcsolatunk is emiatt van veszélyben.

De most nem ez a lényeg, nem ez a téma. :)

Orvosnál voltam.Kértem hogy küldjön el pszichológushoz,de mindig csak azt mondta hogy majd,majd....

Viszont rögtön gyogyszerrel bombázott.

Voltak jobb időszakok,rosszabbak de nem gyogyultam meg.Nincsenek mindennapos rohamaim.Sőt van hogy fél évig egy sem.De mikor már kezdek hozzászokni hogy elmaradnak utána előjön egy erősebb roham mondjuk egy délutáni alvásból ugy ébredek.Az borzasztó tud lenni.Sokszor ugy éreztem besokallok.

Nem akarom feladni de rájöttem hogy az antidepi nem ér semmit.A xanax meg akkor jó ha jön a roham,nem oldja meg a fő problémákat.

Az a baj hogy nem tudok pszichológust errefelé aki nem kerül sokba és ér is valamit.nem csak meghallgat azért a párezerért.

Dehogy, csak most a Te problémádról beszélgetünk.

És amikor volt munkád, akkor minden oké volt?

Érzem, hogy csak előnyömre válna a dolog, csak most úgy érzem, hogy megpróbálom szakember nélkül megoldani a gondjaimat (hátha csak erőt kell vennem Magamon) és ha nem megy, akkor segítséget kérek.

Azt hiszem, hogy az Én negatív hangulatomat az okozza, hogy nincs munkám és haszontalannak érzem Magam...emiatt szorongok...mert nem felelek meg így sem önmagamnak, sem a Páromnak. Csak nehéz...

Ja és szorri a sok "magamozásért" , ez szinte már beteges, vagy csak ennyire egoista lennék?! :D

És nem voltál még orvosnál, pszichológusnál ezzel? Nem próbált rávezetni az okra?

Egyáltalán ebből teljesen ki lehet gyógyulni?

Szóval "mint a nagy filmben" , ha szembenézel a problémával, akkor nem lesz jobb idővel?

Tudom, hogy más számára evidens dolgokat kérdezek, csak Én nem tudom. :)

Van egy régi osztálytársam, aki már átesett sok szörnyűségen. Együtt jártunk középiskolába, és talán azért is találtunk egymásra, mert hasonlóan "szerencsétlenek" voltunk, kicsit kilógtunk a normálisak közül. :)

Szar gyerekkor, pszichés betegek a családban, így nála is törvényszerűen bekövetkezett a pánik, a depresszió. Évekig gyógyszereket szedett, sosem nem tudtam rávenni, hogy kimozduljon, tehettem bármit. Csak írásban és telefonon érintkeztünk. Tavalyelőtt meghalt az anyukája, és akkor elment pszichológushoz, aki tudott neki segíteni abban, hogy felszabadította benne a hosszú évek alatt elnyomott gátlásokat, érzelmeket. Bár sokba került, azt mondta megérte. Azóta van egy kisfia, és már nem kell rendszeresen járnia, de van, hogy nehezebb élethelyzetben elmegy most is egyszer-egyszer, és neki ez is segít. Rávezette a doki arra, hogyan tudjon úrrá lenni a nehezebb időszakokon, kinyitott rengeteg zárt ajtót, és valamelyest rendbejött az élete!

Csak találgatni tudok.Ezek közül valamelyik.

- örökölhettem apai uton.

-pocsék gyerekkorom volt a szüleimnek köszönhetően

Őszintén,fogalmam sincs.

A hugomon is kijött de ő tudja kezelni,nem foglalkozik vele.

Én már nehezebb eset vagyok.