Szerintetek van esély az újrakezdésre? (beszélgetős fórum)

A baj csak az,hogy Ő nem fogja elismerni.

Próbáld meg először pszichológussal.

Depressziós!

Kérjétek szakember segítségét!

Igazából nem tudom,hol romlott el...Én nem úgy érzem,hogy konkrétan most a mi kapcsolatunk siklott volna ki....Mint említettem,pénzügy.....Hitelünk van,meg egy rahedli kiadás,én egy ideje nem tudtam beadni a közösbe,és minden szegényre hárult....Állandóan az agya ezen forog,hogy hogyan fogjuk kifizetni a számlákat,stb...Így pedig eljutott kb. 2 hónapja egy olyan stádiumba,hogy mindenre azt válaszolja,hogy "leszarom",életunt lett,állandóan fáradt és fásult,mindig csak aludna,nincs kedve semmihez és senkihez.Ezt a munkahelyén is észrevették,meg az ismerősei is.És ezután kezdett el járni az agya kettőnkön is,pl. hogy nem tud mindent megadni,és ez rossz lehet nekem (holott nyilván nem amiatt vagyok vele),meg hogy én is idegeskedem mindig miatta,és ezt nem akarja nekem,stb....Meg mondom,azt mondta,most nem úgy érzi,mint az elején.

Tehát én szerintem neki most magával és a körülményekkel vannak problémái-csak kérdés,hogy hogyan fog most ezen túllendülni?

Bár hozzá kell tennem,Nálunk ilyen nem volt,hogy mást érezne már,egészen más az előzménye,de a kapcsolatunkban kiderült,hogy nem megszokás.Bár mi nem is élünk együtt,lehet Nektek is jót tenne,ha kicsit "külön" utakon járnátok.

Barátnőid vannak?Menj el velük ide-oda,ne járjon mindig az a fejedben,hogy mi lesz,mert attól nem oldódik meg semmi.Lássa,hogy nélküle is vagy valaki és nem lesed minden szavát-mozdulatát.Hagyd kicsit "élni".

Nem is tudom,igazából az életünk egymásról szólt úgymond,és tényleg szerencsések voltunk,hogy egymásra találtunk anno....De nem tudom,most mi lenne a helyes,mert nem igazán tudom magam türtőztetni,hogy ne írjak neki,ne hívjam....

Van vkinek egyébként hasonló élménye-és annak mi lett a vége?

"Nem tudok ölbe tett kézzel ülni, és várni."

Pedig muszáj lesz,nem hiszem,hogy jó ötlet lenne ha állandóan keresnéd..Így nem fog kideűlni,hogy hiányzol e Neki,ha "zaklatod".

Mióta vagytok együtt?

amúgy az esély megvan, csak nem biztos hogy az a legjobb megoldás

neked kell döntened a saját életedről, vállald a felelősséget

rugaszkodj el egy kicsit a talajtól és lebegj

könnyen lehet hogy abszolút nincs rá szükséged

és mi van ha különmentek és ő nem hiányzik neked? :D

nagy mázli volna, mi?

Sziasztok!

Tegnap a párom,elég hirtelen bejelentette,hogy valami megváltozott benne-bár voltak jelek,hogy nincs a toppon lelkileg-ezért meg kéne próbálni kicsit különmenni.Együtt éltünk,és minden jól működött közöttünk,soha nem volt egy vitánk sem.Mindig mindent megbeszéltünk,tulképp testi-lelki társak voltunk.De főleg anyagi okok miatt úgy vettem észre,nagyon összetört lelkileg,és ez minden kapcsolatára/dolgaira rányomta a bélyegét-az állandó idegeskedés miatt nem tudott még rám is kellő figyelmet szentelni.Azt mondta,hogy nem tudja,mi legyen,ilyen helyzetben még sosem volt Ő sem,mert vagy általában mindig határozottan tudta,ha szakítani akart vkivel-de ez esetben más,mert engem szeret,habár jelen pillanatban úgy érzi,hogy már másképp.....Azt beszéltük meg,hogy megnézzük,hogy hiányozni fogok-e Neki,stb,és addig cuccoljak haza-de szinte mindenem ott marad nála,tehát nem költöztem el végleg.

Azóta szörnyen kivagyok,és hogy őszinte legyek,nekem Ő jelenti a mindent,és nem tudom,hogyan viselkedjek most.Talán eddig túlzottan rá erőszakoltam magamat,és ebből is elege lehetett.....Mit tegyek?Nem tudok ölbe tett kézzel ülni,és várni.....Egyáltalán van esély,hogy ismét együtt legyünk?Egyébként úgy váltunk el,hogy átölelt hosszan,csók,majd este is beszéltünk telón.Azt mondta,baromi furcsa most,hogy nem vagyok ott....)