Szerintetek van esély az újrakezdésre? (beszélgetős fórum)
Szerintem ne kérd semmire. Szereted ez látszik, de hagyd lélegzethez jutni.
Maradjatok telefonközelben, de várd hogy hívjon add át a kezdeményezést neki .Magyarán szállj le róla pár napra.Ha szeret úgy is hiányzol neki, tudod ha igazán szereted elengeded ha szeret úgyis visszajön.
Mondjuk én már rég hagytam volana fenébe....had főljön a saját levébe:)))))) még rímel si na b..asszus.
Nos....A párom ma utazott el Pécsre,azt hiszem vasárnap jön haza.
Az elmúlt 2-3nap mérlege:esténként ugyan későn jött,de beszélgettünk,még ha nem is kimondottan kettőnkről.Minden ugyanúgy zajlott tulképp,leszámítva a bensőséges légkört,ami mindig körülvett minket:( Nem ért hozzám egyszer sem,olyan távolságtartó volt...Volt,hogy beszéltünk napközben vagy smst is írt.....Most itt vagyok addig,amíg nem jön vissza,de nem tudom,utána mi lesz és nem is tudom,hogy mit is tegyek következő lépésként.Szerintem visszavonulót fújok,és összecuccolok és elmegyek.....Meg azon gondolkodtam,hogy egyet kérek csak Tőle,hogy ha jelentettem Neki vmit,adjon nekünk egy esélyt.Vagy nem tudom.....:(
Köszönöm a bíztató szavakat!Most igazából átnézve a sok hsz-t,eléggé vegyes a kép bennem-meg persze minderre rájön az is,hogy miket mond a családom,akik ugye ismernek minket....Nehéz ilyen helyzetben okosnak lenni,annyit tudok,hogy időt kell neki hagyni,hogy átgondoljon sok mindent,nem csak velem kapcsolatban.
A legnagyobb félsz az bennem,hogy ahogy telnek a napok,és "távolodunk" egymástól,Ő annál inkább nem fog azzal törődni,hogy visszacsináljon mindent.
De most kicsit még bonyolódott annyival a helyzet,hogy haza kellett jönnöm,mert az Anyukájával kell mennem két napra takarítani,és ugye innen kell indulnunk,így itt töltök két napot.Most is itt fekszik mellettem,beszélgettünk,de érzem,hogy távolságtartó.Így próbálok én is ilyen lenni,nem mutatni,hogy majd megőrülök,hogy itt van egy karnyújtásnyira.....Jézusom,ez milyen szituáció!
Nem is tudom,ez most nem biztos,hogy építő jellegű,hisz pont ez volt úgymond a "célja",hogy ne legyünk együtt.....De csütörtökön elutazik 3 napra,remélem azalatt megnyugszik.
Egyébként jelen állás szerint szerdán vagy csütörtökön megyek akkor el,ha vége annak a munkának....
1ébként szerintem is depressziós, de akkor se jó most hívogatni, sms-ezni.
Nem minden pasi tudja kezelni a problémákat. Mélyen gyökerezik bennük, mint mindenkiben az otthoni minta.
Azt gondolom az a baj h. Neked Ő jelent mindent. Korábban én is ilyen voltam, sőt néha még előfordul, de nagyon ritkán. Egy nő önmagában is legyen boldog. Egy pasival vagy nővel (kinek milyen az ízlése:) CSAK BOLDOGABB legyen. Nem mindennap karácsony, de ne örökké veszekedés, bizonytalanság. Mi 5 éve vagyunk együtt, ebből 1 év után 1 év szünet, de folyamatosan én mentem utána. Azt mondta nem szeret, de tudtam h. ez nem igaz, csak kifogás volt. Mivel én szerettem nem fogadtam el. Az elején párszor kerestem, de ismerve őt, nem is nagyon mertem keresni, tudtam ezzel csak rontok a helyzeten. Közös ismerősön keresztül tudtam h. kérdezget rólam. Aztán kb. fél év múlva már nem hiányzott annyira h. fájjon. Aztán rájöttem így is boldog vagyok, de vele még boldogabb lennék. Újra próbálkoztam 1 év után és bejött. Akkorra már hiányoztam neki annyira h. szinte várta h. keressem. 2 hónapig még nem találkoztunk annyira gyakran mint régen, de ismertem és tudtam h. játszmázik. Azóta is minden a régi, sőt sokkal jobb. Mert több női önbizalmam lett. Ja, és nem a 20as éveimet taposom, hanem a 30as végeit:)
Szóval ha kell a pasi küzdj, de csak ha eldöntötted h. tényleg kell Neked. De most még ne rohand le. 1-2 hét mindenkinek kell. Addig ne is keresd. Kinek 1-2 hét, kinek 1 év kell.
Én sokkal többet keresek, de nálunk ez nem gond, mivel nekem van nagy lakáshitelem.
Depressziós.! Azonnal kellene szakorvos. Még ha nem is vallja be, valószínű nem ismeri maga sem fel de, ez depresszió lesz. Az alapján amit írtál.Nagyon vigyázz rá, ha esetleg nagyon önmarcangoló típus, nehogy maga ellen forduljon. Ha csak a gondok miatt küldött el, ez már intő jel lehet!
Akár Te magad is kérhetsz tanácsot szakembertől, hogy hogyan állj hozzá.
Illetve én keresnék egy megbízható pénzügyi tanácsadót is, mert ha ismered az egzisztenciális körülményeiteket akkor ebben az irányban is tudsz neki segíteni. Ha tanulsz , vagy más okból nincs munkád, próbálj tenni ellene és ha közös célú-felhasználású anyagi terheitek vannak vedd ki a részed az anyagi felelősség vállalásból!
Mindenképpen mellette kellene maradnod, mert abból amit leírtál, számomra nem egy lehetséges harmadik tűnik ki, hanem az, hogy téged akar menteni, és az hogy komoly baj is lehet a dologból. Remélem megoldódik a dolog, sok sikert!
Ez megtörtént a rokonságomban.."Tökéletes" házasság,2 gyerek,veszekedés alig,nagy szerelem stb stb.Utána a férjnél rossz passz,ő már nme tudja pontosan mit érez,időre van szüksége,elköltözött albérletbe.Feleség nem igazán akarta elfogadni,kérdezőskösött hogy most mi is ez,igenis értelmes magyarázatot akar ,ez nem úgy működik,hogy valami nem stimmel és lelép ahelyett hogy megoldanák.Na,ebből elege lett a férjnek,válás.Azóta új párja van és nemrég született meg a közös picilányuk.Nem tudom mi történt volna ha a feleség kivárja,hogy a férje döntsön és nem zaklatja úgymond a különélés alatt.Lehet ugyanez. (nem az új nő volt a háttérben,őt majdnem 2 évvel később ismerte meg)
Ha már felvetetted azt a lehetőséget,hogy talán túlzottan ráerőszakoltad magad,annak gondolom oka van.Gondolj vissza,milyen voltál amikor beléd szeretett.Mindenki változik,de a sok,esetleg rossz irányba történő változás már nem feltétlenül jó.
(többi hozzászólást nem olvastam,elnézést ha ismétlek)
Szia!
Az én storym is szinte így kezdődött.Az én akkori párom is időt kért,mert nem tudta valójában akkor még,hogy mit akar.Megállapodtunk abban,hogy egy kis időre meglátogatom a szüleimet...aztán mikor odakerült volna a sor,hogy visszamenjek,már volt valakije.Erről ennyit.
Hasonló szituból léptem ki önként nemrég. Azt hiszem, hogy az ilyen emberek érzelmileg nagyon gyengék. Az én volt párom pl. semmilyen problémával nem akart szembenézni, nem akart foglalkozni velük. Oldjam meg a problémákat mind magam, ő nem akar foglalkozni velük. Ez a felelősségvállalás hiánya.
Nálunk is gond volt, hogy időszakosan nem találtam munkát, DE ettől mi még abszolút nem kerültünk nehéz anyagi helyzetbe, csak az én páromnak voltak folyton egzisztenciális félelmei, amik miatt engem okolt. A férfiakra gyakran jellemző az, hogy ha érzelmi sérülést szenvedtek el, és nem tudták megoldani - nem tudtak szembenézni vele - akkor az anyagiak megteremtésével kompenzálnak, próbálnak abban biztonságot találni. Belemenekülnek a munkába. De persze valódi biztonságot az nem ad...
Kicsit fura...Akivel én ezt anno átéltem és kísértetiesen hasonló a sztori,arról kiderült,hogy tök jól elvan magában...A többi csak kifogás volt. Nehezen,de túléltem. Aztán persze vissza akart jönni,hogy átgondolta. Büszke vagyok magamra,amiért el tudtam küldeni melegebb éghajlatra. Pedig még szerettem.
Hát nem tudom. Szerintem pont ezek azok a helyzetek,amit együtt kell végigcsinálni. Ettől erősödik meg a kapcsolat, nem elküldeni kell a másikat. Nálunk is volt olyan,hogy nem dolgoztam. De a kevés pénz miatt nem rakott ki a párom szerencsére. Attól most jobb neki? Több lett a pénze?
,nekem Ő jelenti a mindent,.
Hát ez a lehető legrosszabb kezdés egy kapcsolathoz.Kéne hogy legyen más amit szeretsz ,ami érdekel emberek akikhez kötödsz .
Barátnő, család pár óra mit külön töltesz tőle.
42 vagyok a jelenlegi kapcsoaltom 25 éve tart, ebből 22 házasság.
Attól hogy anyagi bajok vannak nem feltétlen kell egy kapcsoaltnak válságba kerülni, 10 éve egyszerre lettünk muka nélküliek két gyerekkel:(((((( de ettől még támaogattuk biztattuk egymást. Szerencsére.
Szvből kívánom hogy boldog légy, ha nem ennek a férfianka z oldalán akkor másvalakivel.Ha ő abban látja a megoldást hogy eltávolít, távolodj valódi hiányérzet alakuljon ki benne. Cuccolj el, lássa hogy komolyan veszed amit kér, talán fejéhez kap.
Gondolom azt utcára nem tette volna ki.
Nyilván tudta, hogy van hova mennie.
Igen,ez a célom,de ez egy másik fórumtéma lehetne (nálunk úgy látszik az összes szociális probléma felbukkan így vagy úgy:) )-azaz hogyan találjunk manapság állást diplomásként?Erről is tudnék oldalakat regélni,sőt,gondolkodtam is,hogy ebben is kikérem a véleményt egy fórumban,mert ez is őrjítő,ami itt folyik......
De tudom,hogy ha vmekkora részt le tudnék venni az Ő válláról,akkor talán kicsit könnyebb lenne.
Ha komolyak voltak az érzelmek, akkor amitől félsz nem következik be!
Ezt MEGÍGÉREM !!!:):):)
Nem tudod elképzelni,most mennyire sokat segítettél ezzel a hsz-szel!
Én is így gondolom,ugyanis elég sokszor volt olyan nálunk is,hogy külön voltunk,és ugyan nagyon jó volt a kapcsolatunk,de kellett nekünk az a jó pár nap,hét távollét.Legutóbb febr. végén volt távol 3 hétig,5000 km-rel arrébb,és már Ő jobban kivolt a felénél,mint én....Már írta,hogy alig várja,hogy otthon legyen,na és persze ilyenkor mikor megpillantjuk egymást...Az leírhatatlan érzés.3napig el sem engedjük egymást,és ilyenkor hülyén fogalmazva,de szinte megújul a kapcsolatunk.
Csak most olyan tehetetlen érzésem van-ez azért mégis másabb-hiszen akkor tudtam,hogy biztos visszajön,most meg az az érzés van bennem,ha nem keresem,nem beszélek vele,akkor szépen elfelejt vagy ilyesmi...
Szia!
Nincs esetleg esély arra, hogy TE állj kicsit talpra? Meló, vagy bármi? Ha csak időszakos, de akkor is? Hátha kicsit megkönnyebbülne? Az én Párom is ilyen depis lett, mivel én vagyok a kereső fél (MÉG!!!), katasztrofálisan éli meg, hogy nem nagyon tud beleadni semmibe sem, hogy Ő egy senki, és szar ember. Ilyenkor nagy-nagy beszégletés, hogy nem vagy szar, ez csak átmeneti, és stb. Így telnek a napok.
Valósznűleg nem igazán érzi magát biztonságban, ami a lehető legrosszabb érzés lehet.
Nem a férje, hanem a barátja és a lakás a pasié!
Ez a történet!
Ha nem más miatt akart külön menni, akkor VAN!!!...de csak akkor, ha most hagyod levegőt venni és ráébredni arra, hogy hiányzol neki.
De ezt csak akkor fogja érezni, ha nem vagy mindig jelen, valamilyen formában.
Hallgass rám, én ezt már végigcsináltam és pont a tetves anyagiak miatt lettünk depressziósak mindketten.
Aztán amikor kiderült, hogy a másik NAGYON HIÁNYZIK, ebből az érzésből merítettünk erőt és kialakult szépen az életünk.