Szerintetek is valami nagyon megváltozott? (beszélgetős fórum)

Valami tényleg nagyon megváltozott.

Az a lenéző, lekezelő hangnem, ami a legtöbb fórumon felfedezhető, szomorú és zavaró.

Valaki feltesz egy kérdést, amivel senkinek se árt, a tartalma is informatív (ez alatt azt értem, hogy nincs benne személyeskedés, stb.), és egyből rárepülnek és hülyézik a fórumindítót nyíltan vagy burkoltan. Van, amikor valóban érződik egy kis naivitás vagy a kérdező szellemi nívója érezhetően átlag alatti, ezen képesek napokig elcsámcsogni.

Holott szerintem ugyanúgy elítélendő, ha valakit azért figurázunk ki, mert magunktól iskolázatlanabbnak, esetleg butábbnak tartunk, mintha valakit a nagy orra vagy a kövérsége miatt cikiznénk.

Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki ostoba akinek estek már neki fórumon.

Szerintem igem.

Kellenek az igazi élmények.

Nekem a nagymamám sokat mesél a gyerekkorukrol. Volt 2

tesó, akit furdettek a deréktól szarosig, mert jo buli volt a félig betakart pocegodrot heccbol atugralni, a nagyanyám majdnem megfulladt a jég alatt ovoas koraban, mert jegcsapot szedettek vele "a nagyok",e Szerencs, hogy az eset utan ms nem vite el. Apám egy olajoshordot lőtt ki az udvraron szög végű íjjal, sit maga kezitett.

Komolyan rossz, ha a TV elott ul a gyerek?

Nem állítottam ilyet. Viszont akkor még egyértelmű volt, mit várnak az embertől. Sokkal kevesebb lehetőség volt, kevesebb információ, és kevesebb szabadidő.

Hogy figyelmet mennyit kapott a gyerek egy több, mint 10 fős családban, ahol ott voltak a nagytesók és a nagyszülők? Persze mindenki a dolgát végezte, mert már a gyerekeknek is dolgozniuk kellet legalább a ház körül. De emellett ennyi családtag közt jóval több az emberek közti interakció, mint egy mai 3 fős családban, ahol az esti program a tv és a net.

Azt viszont végképp nem állítanám, hogy ez vagy az a kor jobb lenne. Maximum azt, hogy a mai világ jobb lehetne, hiszen lenne bőven időnk és lehetőségünk fejlődni.

Időről időre elkőkerül ez a kérdés, hogy mitől ilyen a mai világ. Nem tudom, melyik korosztályok számítanak "mai fiatal"-nak, de szerintem ők már az eredményei egy elanyátlanodott generációnak. Nem egy évfolyamtársam van, aki valahogy olyan elveszett a világban, mert otthonról nem kapta meg az útravalót, csak azt, hogyan törtessen előre. Nagyon régen kevés lehetőség és sok szabály volt, de ezek közt nem veszett el az ember. Meg voltak azok az idők, amikor szinte minden luxus volt az életfenntartáson kívül. (Most meg ha valakinek törlik egy hozzászólását, már a szabadságjogainak megsértéséről beszél.)

Az emberek nagyon régóta élnek emberek közt, és mégis olyan, mintha egyre kevésbé ismernénk egymást. Egyre inkább ellenségnek tartjuk a másikat. Hányszor lehet olvasni, hogy "kedves ember vagyok, de ha valaki bunkó velem, azt széttépem", meg azt, hogy "azt tanítom a gyerekemnek, hogy csapjon oda, nehogy gyengének tűnjön".

És azt miért nem tanítjuk meg a gyerekeinknek, hogy az agresszió ellenszere nem a még több agresszió, hanem a megértés? Vagy azt, hogy mindenki megnyilvánulása elsősorban saját magáról szól? Hogy ne csak azokkal legyünk kedvesek, akik előbb már kedvesek voltak velünk? Egyáltalán az emberi kapcsolatok fontosságát?

Már a csecsemőket arra trenírozzák, hogy különféle emberpótló tárgyakkal érjék be. "Tedd le, mert megszokja, hogy kézben van." "Tedd bele a csili-vili, zenélő-beszélő hintaszékbe, majd az elringatja." Stb. Nézzetek körbe egy bevásárlóközpontban. Tömeg, nyomakodás, feltornyozott bevásárlókocsik. Ez lenne a szeretet ünnepe? Maximum a tárgyak szeretetének ünnepe.

Ezek után csodálkozunk, hogy olyanok a mai fiatalok, amilyenek? Közben meg azt hallják tőlünk, hogy "ha a szomszéd megint hangosan hallgatja a zenét, úgy ki fogom osztani, hogy megemlegeti". Meg büszkék vagyunk rá, hogy nem felejtjük el, ha valaki bosszúságot okozott nekünk. De arra még nem jöttünk rá, hogy a szomszéd is pont ugyanúgy gondolkodik, mint mi, ezért úgy van vele, hogy "múltkor olyan bunkón beszólt a szomszéd, úgyhogy most még hangosabban hallgatom a zenét, ha meg idejön okoskodni, úgy leoltom, hogy csak na". Mert ugye azt gyengeségnek tartjuk, ha szépszóval és kedvességgel oldjuk meg a konfliktusunk. Még a végén mi lennénk az okosabbak...

Megnéztem. Remek találmány!

Köszi! Gondolom, sokunknak tetszik! :D

Jajjjjj! Katasztrofálisan megváltozott néhány dolog.

Minden napra 1-2 új agyatlan topik ugyanattól. Igazi elüldöző... Már csak a fejemhez tudok kapni. Mi lett itt? :( Hihetetlen...

Nem éltem, csak jártam. Viszont az ismerőseim mindenfelé költöztek el innen, és elmesélik. És nem mondtam, hogy én ilyeneket éltem át minden nap. Látom. pl. itt is...

És igen, az országra ez szerintem jellemző. És tudom, hogy vannak még kivételek.

Az nagyon nem jó...

De ez azért emberfüggő is. Sokan nem szeretünk marakodni, egymás torkának esni. Német ismerőseimnél nem is jellemző az ilyesmi, de sok helyen azért előfordulhat.

Gondolom, a környezettől, hozzáállástól is függ. Én is láttam már itt ilyet. :(

De pl. velem nehéz összeveszni. :)

Hány országban éltél?

Gondolom ahol élsz naponta átélsz ilyeneket, ezért tartod az egész országra jellemzőnek.

Az olasz meglepett...

A többi nem igazán. Volt szoc. országok. :(

Mit élek át???

Én azt látom, hogy sok helyen nem ilyenek az emberek!