Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Ezt most annyira nem értettem.

De szerelmes vagyok a férjembe :) Ki merem mondani :)

Csak azt írtam, hogy tényleg másfajták a szeretetek, és a szerelem egyfajta szeretet szerintem. Speciális, de szeretet :D Tudod? Mint a négyzet :) az is csak egy téglalap :) de különleges.

Az erősséget pedig azért írtam, mert lehet durván hangzik, de amikor szoktak lenni ilyen idétlen kérdések, hogy kit mentenél meg ha választanod kellene? Pl. gyerekedet vagy a férjedet. Nos egyértelmű nálam, hogy a gyerekemet. Viszont a két gyerekem közül már erősen elmehasadás lenne ha választanom kellene. Valószínűleg megtenném, de nem hiszem, hogy utána ép ésszel tudnék tovább élni.

Sokáig irtó önbizalomhiányos voltam de lassan változtak bennem dolgok.

Az utolsó kapcsolatom, ami olyan rövid volt, hogy nem is tudom, nevezhető-e annak, egy olyan férfivel volt, akinek nagyon nagy az egója, tudja mit akar, nagyon határozott. Ez is megfogott benne, és ahogy átgondolom, mellette gyenge voltam, ami nekem nem esett nehezemre.

Miért nem esett nehezemre? Mert olyan férfit szeretnék, aki határozott, nem tutyi-mutyi...

És abban is igazad van, hogy sokszor eszembe jutott, hogy én neki nem vagyok elég jó...

Akit én "le tudok nyomni" szóban, cselekedetekben, azt annyira nem tudnám tisztelni.

Akkor ez a hibám? Ezen is kell változtatnom?

Azt, hogy két oka lehet :)

Karmikus, vagy ajándék :)

A karmikus kapcsolat szenvedős és több benne a rossz, mint a jó, de úgy vonzuk, mint a mágnes, ha éppen arra van szükségünk, hogy valamit észre vegyünk magunkban.

Ajándék akkor, ha jól csinálod az életedet, akkor kapsz egy megfelelő társat magad mellé, persze itt is lesznek leckék, csak több lesz a jó, mint a rossz.

Meglátni és megszeretni egy kód, egy kapocs, amit nem tudsz elkerülni, mert dolgod van vele, vagy jó dolgod, vagy rossz :)))

Szeretnék ezen az állításon kishangya képében ottlenni!:))))

Atya ég, mekkora energiák dolgoznának!

Karmikus szenvedős kapcsolatoknál is elrendeltnek érzi az ember.

Azt kapjuk, ami éppen szükséges. Ha jól csináljuk, jót kapunk. Ilyen szempontból egy eleve elrendelt embert is egy perc alatt elveszíthetünk.

Hogy kit választottunk és kit nem, az nem befolyásolja a szerelem érzést. Másról beszélünk, nem? :)

A párkapcsolat akkor fog jól működni, ha az ember ki tudja mondani, hogy szerelmes vagyok a páromba. Ha "csak" szeretem, az nem ugyanaz. :)

De ezt akkor tudja az ember, ha szerelmes a párjába, én meg azt nem tudhatom, hogy itt ki hogyan kivel.

:)

Ez azért van, mert nem tartod magadat elég jónak. Ezért aki téged annak lát, az számodra nem érdekes és nem izgalmas. Keresed az olyanokat, akiknek nem vagy elég, ezt az érzést adják neked, így ez egy kihívás. Elmondom, hogy ha megszereznéd őket és szerelmet vallanának, akkor kiábrándulnál.

Hogy mi az alapja azt már leírtam, de tudom,hogy elsőre ezeket nehéz elhinni, mert azért nekem sem öt perc volt, mire megláttam ezeket az összefüggéseket és elsőre néha vadul hangzik, ezt belátom.

HÚ! Megfogtál!

A testvérim ott vannak már kezdetektől, nem biztos, hogy őket kértem volna!:))))

A férjemet én választottam, és mindig azt éreztem, hogy elrendelt dolog volt! Tart is már negyvenhárom éve, néha kicsit zörgősebben, néha simán!:))))

Teljesen másfajták a szeretetek!! Ez biztos. Igazad van.

A legerősebb az amit a gyerekeim iránt érzek. Ez biztos. És hiába másfajták, az erősségük különböző, és össze lehet őket hasonlítani.

Értem, mit szeretnél mondani és el is gondolkoztam rajta.

Hogy is mondjam...Akik lehetnének nekem, mármint párkapcsolatban, ők nekem nem kellenek, max. barátoknak.

Akiket én akartam, ill. jelenleg szeretnék, nekik meg én komoly kapcsolatra nem kellek, kalandokba meg nem fogok belemenni.

Nálam ez a legnagyobbb probléma. Ez Sors? Karma? Vagy a kettő ugyanaz? Erről mit gondolsz?

Úgy szereted a párodat, mint a testvéredet? Ugyanaz az energia?

Szerintem itt a szeretet szót túl sok mindenre használják, ami pedig más.

Szeretem a gyerekemet, de másképp, mint a páromat és másképp, mint a barátomat :)))

Szóval akkor mi a baj a szerelem szóval? Miért kellene annak elmúlnia egy párkapcsolatban?

Nincsenek ismereteim ez ügyben, tehát elfogadom!

Közben gondolkodom a saját kapcsolatomról az Apuval. Én nagyon szerettem őt, de soha nem elemeztem ki az Ő szeretetét! Milyen érdekes! Igaz soha csalódnom sem kellett benne!

HEHE! Mindenki a saját reményeiből indul ki!:)))Ez csak piszkálódás/

Számomra a szeretet nnaggyon kielégítő, nagyon megfelelő állapot! Beburkol, vigasztal, elég, ha ott van! Nem vagyunk egyformák!:)))))

Most lehet, hogy kötekedőnek fogsz érezni :)

DE

:)

racionálisan keresgetheti az ember, hogy jaj mindig negatív vagyok, vagy nem főztem elég finom kaját, meg blabla, közben meg a lényeg sokkal mélyebben van a felszín alatt, a tudatalatti területén. Apuval való kapcsolatban, gyerekkorban. Ezt próbálja az ember ismételni párkapcsolatban. Ha erre rájön, na akkor meg tud szabadulni ettől a féktől. Addig kereshet bármilyen racionális indokot, zsákutca.

Értem, hogy ezt mondod, de nem feltétlenül. Beszéltem már olyan párral, akik 80 évesen is azt mondták, hogy a mai napig szerelmesek. Én örülök is ennek, mert nem kell ezeknek az energiáknak megöregedni és beletörődnünk, hogy elmúlik, meg átalakul. Abban biztos vagyok, hogy sok embernél igen, de ez nem jelenti, hogy ennek így kellene lennie.

A szerelemben benne van egy férfi női energia. A szeretet ennél kevesebb egy párkapcsolati témában.

Én szeretem az előző páromat, mint embert de a páromba meg szerelmes vagyok már 6 éve. Más a kettő.

Közben írtam!:)))))

Szerintem Bársonynak meg kéne találni, hogy a kapcsolataiban mi fékezi, gátolja! Én ebben nem tudok segíteni, azért írtam általánosságot! először nézze meg mi okozta a kudarcot egyenként,és lehet, hogy talál azonosságokat, és utána azt, hogy ezek honnét erednek! Ha fel kell fejteni a pulóvert, mert rossz a méret nem a ranflinál kezdjük el!

Nem logikus. Mármint lehet, hogy akár logikus is lehet, csak éppen nem igaz :)

Tudod olyan nincs, hogy apu anyuval minden oké volt gyerekkorban és nekem mégis párkapcsolati problémám van. Nem az a lényeg, hogy most azt mondod, hogy mindig szerettek, hanem az alkohol például azt produkálja, hogy ha a szülő iszik, akkor a gyerek nem érzi azt, hogy a szülőnek fontos lenne, hiszen nem vele foglalkozik, hanem az itallal.

Onnantól fogsz tudni ezen a problémán változtatni, ha először szembe mersz nézni a múltal és nem próbálod meg magadnak szépíteni.

Az ember gyerekkorában tanulja meg, hogy mennyire alkalmas arra, hogy szeressék. Ha azt mondod, hogy neked nem jár, ezt érzed, akkor ezt gyerekkorodban tanultad meg. Persze tévesen a szülői reakciókból.

Nem kell most itt egyetértened, de jó ha tudod, hogy innen ered ez a gondolatod. Ha innen elindulsz, akkor helyre fogod tudni ezt rakni magadban és rájössz, hogy vagy olyan értékes, hogy fussanak utánad és nem neked kell mások után.

Most nem ezt érzed magadról, azaz te sem szereted magadat igazán.

Végül is igen!Fék, amit magunknak gyártunk!

A másik : Negyvennehány évesen a szerelem még lehet nagy lánggal égő, de húsz év múlva alakulni fog! Máshova kerülnek a hangsúlyok!:)))

Zsuzsi, próbáld meg úgy értelmezni a féket, amire mondom és akkor egyről fogunk beszélni. Fék alatt azt értem, ami gátol. Mindegy, hogy azért, mert túl, vagy azért, mert kevés, a lényeg, fékezi a boldogságot és kiegyensúlyozottságot.

Érted mire gondolok? Minden ami nem oké, az fékez minket.

Régebben, voltak közöttük problémák. (alkohol miatt)

De mindig nagyon szerettek engem, apukám is. Nem olyan ölelgetős fajta, én sem:), de tudom, hogy szeretnek.

Szóval, ezen a téren nincs baj. Le is kopogom. :)))

Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy nem mindenkinek jár a szerelem. Mert nem járhat mindenkinek minden. Ez nem logikus?

A fék az, hogy ez a meggyőződése :)

Van, amikor nagy tűzzel indul és nem múlik el :) Saját példámból mondom.

De ha valaki túlmisztifikálja a másikat, akkor mellé lő.

És a szerelemnek nem kell átalakulnia. Sokan hangoztatják egymástól tanulva, hogy átalakul szeretetté. Én ezt nem így látom. Megmaradhat a szerelem, persze nem a lángoló első heti, de nem "csak" szeretet lesz belőle. Férfi és nő között egy életen át megmaradhat a szerelem érzése, hogy ki tudják mondani, hogy én szerelmes vagyok a páromba.

Hát itt valami nem stimmol :) A szüleiddel gyerekkorodban is minden tökéletes volt?

Azt érezted, hogy apu pont olyannak szeret, amilyen vagy, sokat ölelgetett, sokat játszott veled stb.?

Bocs de most össze fog csúszni a válasz Dokiéval!

Nem féknek érzem, hanem "TÚL"-nak. Túl sokat vár, túl sokat ad. De a szerelemben a "túl" kevés ideig tart, és ha nem alakul át akkor biz vége!

Valamikor leírtam rég, hogy ha szalmából raksz tüzet, nagy lánggal ég, és ellobban. Ha puhafából, akkor tovább tart, de nem marad utána csak egy marék hamu, ha azonban keményfából, úgy hogy tűzhelyet is építesz köré, akkor mindig marad egy kevés parázs amit újra égő tűzzé lehet éleszteni!:))))

Apukámmal nagyon jó a kapcsolatom és anyukámmal is, szerencsére. :) Ők is nagyon szeretik egymást.

Éppen ez az, hogy nekem nincs és nem is volt ilyen jó párkapcsolatom.

Nagyon ritkán leszek szerelmes, de akkor nagyon. És minden alkalommal nagyon ráfaragtam, iszonyúan rosszul esett, hogy vége lett.

Az utolsóból most próbálok kivergődni.