Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Nekem nem tetszik. Néhány sor igen, de se nem pozitív, se nem tanulságos nekem.

Amolyan kicsit pesszimista.

"A nem ralizált szellemiség első következménye, hogy az élet értelme elkallódik."

Ez nagyon jó megfogalmazás szerintem és ez pont az a fórum, ami ezt a témát feszegeti. A nem realizált szellemiség alatt az író azt érti, hogy a mi világunk intellektuáslis illúzió. Teljesen egyetértek, mert valóban van egy rahedli könyvünk, egy rahedli vallásunk sok okos ember, de mind csak duma. A valóságban mennyit tartunk be az ott leírtakból... hát semmit. Vagy, aki próbálja betartani, annak nyögve nyelősen megy. És folytatom tovább az idézetet.

"Mert az élet nem olyasvalami, aminek saját magában értelme lenne, vagyis aminek önmagában értelme van. Az élet az anyagi természet körébe tartozik és a szellem érintése nélkül éppen olyan tehetetlen és vak, mint amilyen értelmetlen és sötét. Ilyen körülmények között nincsen lehetőség arra, hogy bármely mértéket is egyetemessé lehetne tenni. A dolgok mértéke az ember lesz, az Én, ami kezdete a mértéktelenségnek és a mértéknélküliségnek, az intellektuális szofisztikának, a morális anarchiának az államéletben, mint Kung-ce mondja: a nagyszájúak hatalmának, a művészetben a divatnak, a közéletben a képmutatásnak.

A mérték elvesztésének következménye, hogy a jót és a rosszat mindenki egyénileg kénytelen még csak nem is egyszer és mindenkorra megállapítani, csupán adott esetre rögtönözni. Az individualista és improvizált morál tremészetesen elveszti törvényes jellegét, s végül a jó és rossz nem jelent mást, mint egyéni érdeket, amely naponként és percenként is változhat.

Az életszabályok eltűnnek; a szokásokban fellép az önkény vagy az értelmetlen majmolás. A szociális élet közvetlensége megszűnik, s az előkelőség, udvariasság, jólneveltség, előzékenység az anarchikus Ének számára csak teher. A közös jóléttel senki sem törődik, mert mindenkinek az egyéni gyönyörért kell loholnia.

Intenzív művelésről ilyen körülmények között természetesen szó sem lehet. Az élet értelmetlenné vált, ez az értelmetlenség az élet minden vonatkozásában eláradt és az élet minden mozzanatát átitatta. Az intenzív művelés először terhessé vált, később kényszerré, végül rabsággá. Ezen a fokon a művelést úgy hívjuk, hogy: munka. A munka nem egyébb, mint tevékenység, de szellemi valóság realizálása nélkül, az értelmetlenné vált életben értelmetlen, kínos, gyötrelmes, nehéz, alacsony rendű és felörlő tevékenység. Ha az életnek nincs értelme, akkor az ember életcélja a semmittevő élvezet; a felelőtlen Én gyönyöre. S ha az életnek nincs értelme, akkor a tevékenység is értelmetlen; az értelmetlen tevékenység a munka."

Teljesen egyet értek. :)

És ráadásul ez a férfi azt írja, hogy a könyvek csak intellektuális prédikációk. Gondolom a saját maga könyvét is ezen szinten kezelte. De nekem akkor is tetszik. :)

Remélem Nektek is. :)

Szerintem ez úgy működik, hogy valóban az ember részére, bár inkább a lelekek részére lett teremtve sok minden. Mint egy iskola, amit a tanuláshoz építettek.

Nem azért mondom, mert ilyen szűkagyú a gondolkodásom, hanem azért, mert régebben mást gondoltam, aztán ahogy tovább fejtegeti az ember, ide jut.

:)

Így van! Én is így gondolom... hehe... ezért van így... vagy illlyesmi! :D

Erre mondják, hogy ha az élet fáj és szenvedés, akkor nem a saját utadat járod....

Ilyen figyelmeztető jelnek tartom pl. a betegséget is... az se valami nagyon rossz dolog, hanem simán figyelmeztetés, hogy valami nem OK az életünkben.... :)

Én nem képzelek se trónszéket,se öreg embert...sőt valamikor ha olyan hangulatom van,még Istennek se szeretem nevezni....pont ezért mert a szóhoz ezt rendelik hozzá.

Amúgy a céljaink azok a mi céljaink...ezek által fejlődünk.A fejlődésünk meg Isten célja.

Egyetemes tudat?

Igen,hiszek abban is.

De most arra gondoltam,hogy ami velem történik jó vagy rossz az nem véletlen,szükségem volt rá,vagy "megharcoltam" érte...

Ha jó úton haladok,akkor megerősít az élet,hogy hajrá.

Ha rossz úton,akkor meg kapom a figyelmeztető jeleket,kellemetlen eseményeket.

Így van. Egy világ felett álló rendező erő. Isten. Mondhatjuk így is.

A földi élet pedig feladatokból áll.

Ha jól csinálunk egy feladatot, akkor 5-öst kapunk, mint a suliban, ha rosszul, akkor egyest.

Az egyes fáj, az ötös kellemes.

:)

Hogy nehogy félre értsük egymást fogalmilag, egy eseménynek vannak okai és következményei. Feltételezem az "ok" szót olyan értelemben használod, hogy "ami velünk történik jó vagy rossz" annak CÉLja/értelme van. Én abban hiszek, hogy minden cél relatív, nézőpont kérdése. Vagyis ha azt mondjuk valamire hogy értelme van, abban rejtve mindig benne van, hogy kinek a számára van értelme. Én, a közösség, az ország, a föld, a világ, a világ feletti kollektív jó..stb.

Én azt érzem ki, hogy te valami világ felett álló intelligenciát feltételezel, aminek saját célja van, amiről képes önmaga dönteni.

Na ugye! :)

És ha nem olyan súlyos?

Ez rossz példa.....a súlyos agykárosodott meghalna,ha nem tartanák életben......az emberek sokszor maguk generálják a történéseket.

...de gondolom ez sem véletlen:))

Mint pl. egy súlyos agykárosodás? Mi van ha a fejlődésre már nincsen lehetőség? De az életet le kell élni.

Sok ilyen ember él intézetekben, senki nem is tud róluk. Ők az ottani személyzet fejlődéséhez kellenek?

Hogyan lehet innen kimozdulni...?

A nagy számok törvényében hiszel? Az pl. kifejezetten egy, a véletlenszerűségen alapuló törvény. És működik.