Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)
Híd, ajtó nyitottság, elzárkózás.....melyik is?
Azt mondom nyitott vagyok, mert az olyan modern, aztán belemegyek egy helyzetbe amit nem tudok kezelni, és panasznapot tartok, hogy engem nem értenek, engem bántanak....pedig az "ajtót" én tártam sarkig.
Bezárkózom , senki a közelembe se jöjjön, azt hiszem, hogy csak én tudom jól, morgok, mint a bolháskutya, és panaszkodom, hogy elkerülnek......
Másik verzió:
Hídfőket kezdek építeni, ajtókat nyitok , de figyelek, kit meddig engedek közel magamhoz valakit, csak a küszöbig,vagy tovább is.
A bizalomra érdemtelenné is lehet válni, és akkor sajna búcsút mondunk, és elvakarjuk a tévedést!
Tessék külön Neked, elemzés végett!:)))))
Bizony vannak, akik megvárják, hogy hozzájuk menjenek.
Én régen nagy látogatós voltam ilyen esetekben. Aztán rájöttem, hogy semmivel nem vagyok kevesebb másnál, hogy ő csak várakozzon ott rám, úgyhogy már csak azokhoz megyek, akik szívesen jönnek is és nem csak várakoznak.
Aki várakozik a másikra, az valójában többre tartja magát a másiknál. Ezek azok az emberek, akik azt szokták mondani, hogy én nehezen engedek magamhoz közel valakit.
Hát engedjen nehezen. Ezzel is sok mindenről lemarad.
Én nem dolgozok már rajta, hogy valaki ilyen esetben közel engedjen.
Az az ő baja, ha neki nem működnek a megérzései. Ilyen hozzáállással természetesen az ügyes trükkösök fognak a leginkább bekerülni a bizalmába.
:)
Tessék, kell neked képeket mutatnod :)))
Érdekes a híd kép. Kinek kinek mást jelent! Nekem a következőt, egy régi írásom szerint:
Egy emberi kapcsolat, olyan, mint amikor egy hidat kezdünk építeni. Rájövünk, hogy szükség van rá, és elkezdjük építgetni. Lehet, hogy először egy vékony kis cérnaszál, lehet, hogy a másik parton nincs is hídfő. Aztán mégis átér a túlpartra, de mennyivel könnyebb, ha kétfelől folyik az építkezés! Ha elkészült elmegyek a feléig, Te is eljössz a feléig összetalálkozunk , kezetfogunk, együtt megyünk tovább. Ez az ideális helyzet. Ha nem, akkor az egyik partról megvárják, hogy a híd felépüljön, aztán rárontanak és a középen mindenki belezuhan a folyóba! A híd lehet csak egy kötél, vagy egy szál palló, ha egymásra figyelünk átsegítjük egymást! De vannak négysávos messziről kivilágított hidak amire én nem mennék fel semmi pénzért!
Úgy tudod eldönteni, hogy mennyire élsz teljes életet, hogy megnézed, hogy van-e benned hiányérzet és az milyen mértékű.
Mennyire érzed magad szabadnak és mennyire esik jól felébredni reggelente.
Mennyire érzed azt, hogy szabadon lélegzel és nincs benned szorongás.
Remény van-e csak benned, hogy majd egyszer jó lesz, vagy már most is jó.
Addig érdemes magadon dolgozni, ameddig nem így érzed magad.
Ha már így érzed magad, akkor már csak apró dolgokat kell majd valószínűleg még csiszolgatnod.
Ez a boldogság. Ha ez hosszútávon a birtokodban van.
Faguriga legyek, ha rajtad kívül valaki érti, hogy mit is akarsz pontosan mondani.
Nem ártana néha életbeli példát is hoznod, mert ez így kicsit katyvaszos. Biztos tök jó gondolat, csak ezen a misztikus nyelven szerintem maximum magadat szórakoztatod vele.
Akkor maradjunk a hídnál....
Kérdezem: vajunk mi magunknak építhetünk- e egy hidat a szakadék felett, avagy mások építsék fel még ezt is nekünk?...
(tudod, mindig szakadék mélysége az ilyenkor ami miatt döntök: nem pedig az, hogy van-e híd máshol...???
Ugye érted?-nem kell 'mindenáron' egy hidat keresned, avagy építened ahhoz, hogy átjussál a túlsó oldalra...
:))
ui: a szakadék nem csak a 'hegymászásról' szól...
szakadékot is meg kell mászni, mert ha szakadék is akkor is csak hegymászás..:))
maradjunk a hid asszociáciojánál.. mért is épitette az ember azt a hüle hidat? talán csak nem azért..?! - hogy ne "mászni aláereszkedni kelljen" a szakadékban hanem átkelni felette..:))
:))
miért ezt gondolod?
Én meg azt gondolom;, hogy a 'rokonaim' bánatai-kurdarcai milyen-mélyen érintenek meg engem...
(még lábbal is átkelek most már a szakadékon át, naná, hogy magamért!!)
:)))
jaaa :)) repülhetünk is persze ha már megtanultunk..:DD
nekem egyenlöre elég lesz a hid is..:)
avagy...átrepülhetünk a szakadék felett még akkor is, ha van ott a Híd ...
DDD
(sohasem olyan egyszerű, mint ahogyan gondoljuk...:))
:)) igy van egy hid vagy inkább nekem több is hidak sokasága amin körbe - körbe.. karikába vagy elipszisbe "koszálok"..
:D
.. vagyis számomra "itt és most".. az életem értelme befogadmi, elengedni, és táplálni..
de ezek a folyamatok mindig változnak az élet szituáciomtól függöen.. valamikor jobb ha elöször elengedem aztán táplálom és igy be is fogadom vagy ennek az ellenkezöje.. ha táplálom könnyebb elengednem és befogadom.. azt a bizonyos élet szakaszt, célt vagy feladatot ami aztán az életem értelmét képezi egy rövidebb vagy hosszabb idöre..
igy mint életem értelme mindig mozgásban van velem együtt..:)) ezért a multam a jelenem és a jövöm egyidöben..
Így már igaz: egy híd...avagy hidd...
DDD
..csak nem: Bármi áron?...
DDD
egy gondolat.. "az élet értelme" .. inkább a multunk részét képezi mert mikor az "értelme" befogadásra kerül akkor már "el is mult" vagyis a mult és a jelen pillanat közötti részlet..
:))
Tudod-e Doki magadról azt, hogy igencsak 'mély'-hangzású húrokat pengetsz meg, akár még NÁLAM is??...
:))
Nem, mert
...nekem az, mint neked:,hogy 'félre' is érthetem...
Majd Ő dönt(het)?
:))
Legyen akár így is...nekem mindegy...
:))
Na ez az. Mit jelent a félreértik? :) Másképp, mint ahogyan gondolná. Kérdés, hogy te úgy érted-e, ahogyan ő. :)
Mindenesetre azért annak örülök és kicsit meg is lep, hogy neked tetszett az élet értelme gondolata hármasnak, mert az az, ahogyan én is gondolom, ez meg eddig nem vált világossá számomra, hogy te is így gondolod :)
Te vajon másképpen gondolod?
(Legyen akkor közöttünk egy 'etalon'???)
DDD
Én válaszok helyette: lovas...
:))
Hmm?-vajon milyen hangsúllyal alkalmazod ezeket a szavakat:
-cipelik
-múlt
-fájdalmai
-beleragadnak
-megakadályozzák
-kihagyják
(csak ebből mind 'kiragadva', amit írtál:
-hogy megakadályozzák a fejlődésünket...
-hogy a jövővel vagyunk elfoglalva...
-hogy átlépjük a jelent...)
SSS az Összegzés a végén ott van!!!!
DDDDDD
Milyen szuper gondolataid vannak...csak sokan félre-értelmezik majd...
:))
Ez igaz.
A gond ott van, hogy sok ember hiába próbál a jelennel foglalkozni, mindennapos a frusztráltság érzése, ezért keresi, hogy hogyan lehetne ebből kijönni. Ezért kapaszkodnak sokan a múltba, mert azt legalább lehet hibáztatni.
Képzeld el, hogy lenne benned egy folyamatos szorongás. Mennyire tudnál mosolyogva csak a jelenre koncentrálni?
Valójában sok olyan tudatalatti berögződésünk van, amelyek olyan érzelmeket generálnak bennünk ami nem hagyja, hogy felszabadultan élvezni tudjuk a jelent.
Ilyenkor kutatni érdemes a múltban, helyretenni azokat, amikből ezek a gátak keletkeztek és utána autómatikusan a jelenben fogunk élni.
Kényszerülten hiába próbáljuk magunkat a jelenben tartani, amikor azt nyomasztónak érezzük.
A jelen.
Sokan cipelik a múlt fájdalmait, beleragadnak a múltba, ezzel megakadályozzák a fejődésüket, kihagyják a jelent. Sokan csak a jövőbel vannak elfoglalva, hogy mi és hogyan lesz, ezzel átlépik a jelent, ami arra hivatott, hogy a jövőjüket írják.