Szerinted egy virtuális barátság pótolhat igazi "hús-vér" barátságot? (beszélgetés)

nem?

igen?

talán?

talán nem-igen?

Számomra a "hús-vér" barátság a mérvadó!

A léleknek nagyon fontossá válhat egy ilyen barátság, és véleményem szerint sokszor segít, ha van kinek kiönteni a szíved, akár virtuálisan is. Ha "csak" társalgásra, léleksimogatásra, tanácsokra van szüksége valakinek, akkor bizony pótolhatja a hús-vér társaságot a "monitor". Ebben az esetben nincs jelentősége, hogy egymással szemben ülnek-e egy fotelban, vagy az éteren át hallják egymást.

Ha valakinek viszont IGAZÁN társaságra van szüksége, úgymint bulizós, vacsorázós, shoppingolós, kirándulós, borozgatós, nyakbaborulós, pattanás kinyomós, autót elvontatós, focizós és satöbbi jellegű barátot szeretne, akkor a virtuális ezt persze nem pótolhatja.

Nálam nem létezik virtuális barátság... akit életbe nem láttam csak neten "barátkozunk", az nekem nem barátság, csak van olyan akivel beszélgetek, de képet nem tudok hozzá kapcsolni, se érzelmet.

Azok a barátok, akikkel találkozok személyesen. (Persze szoktunk neten is beszélgetni, de ez az utója) Őket barátoknak nevezem és hozzájuk kapcsolódnak élmények, érzések.

A kettő közt óriási a különbség. A válaszom egyértelmű: nem pótolhatja semmiképp sem.

Nem a pótlásról van szó, egész más egy netes barátság, mint a hús-vér...

A netes barát mindig kéznél van, és van rád ideje szinte mindig. Kis időeltolódással ugyan de sokkal inkább benne van a mindennapjaidban, mint azok a hús-vér barátok, akikkel jó esetben is legfeljebb hetente egyszer hoz össze a sors. persze vannak munkatársak, akikkel szintén sok mindent megbeszélsz, de ők nem biztos, hogy barátok. Másról szól az egyik, és másról a másik.

Valós segítséget kaptam már sokszor a netes barátaimtól is, meg persze a közelben lakóktól is. Nem szoktam keverni a kettőt, vannak akikkel kizárólag a neten, másokkal kizárólag élőben barátkozom. Van olyan barátnőm, aki messze lakik, de gyerekkori kapcsolatról van szó. Mikor hosszabb időn át csak levelezni tudtunk, neki is írtam a legbelsőbb dolgaimról, amiről biztosan nem beszélnék szemtől-szembe. Aztán, amikor legközelebb találkoztunk, úgy éreztem, mintha meztelenül állnék előtte... Tehát jó ezt különválasztani, szerintem.

Egyszer összebarátkoztam a neten szakmai alapon egy távoli helyen élő kollégával, akivel eleinte csak szakmai, majd egészen személyes dolgokról is elbeszélgettünk. Aztán egyszer lett volna alkalmam találkozni vele, de akkor kb 120 kg os voltam, és úgy tűnt nekem, hogy nagy csalódás lenne neki megismerni engem, mert biztosan mást képzel (külsőről soha nem esett szó közöttünk), így elkerültem az alkalmat. De lassan megszakadt a virtuális kapcsolat is. Nem biztos, hogy becsapott, ha nem akart veled találkozni, egyszerűen lehet, hogy túl őszinte volt...

A neten aztán miért ne lehetnék őszinte?