Szeretők egymás közt, beszéljük meg problémáinkat! (csak olyanoknak, akik nem ítélik el a szeretőket!) (beszélgetés)

Ja nem, pofon csak hiba miatt. :O))

Csak!

:O)))

Hát a családalapítás pedig eléggé közös.. és ketten kellettünk hozzá... ;-D

Nekünk ezért KELLETT találkoznunk, ez volt a feladatunk, ami KÖZÖSEN kellett megtennünk..

A karmámat nem tudom.. még.

Nekünk feladatunk volt/van együtt...

És én úgy általában "gondolkodtam", részemről nincs szó szeretőről.. :-)

Ezért írtam, hogy a pofon néha nem azért jön, mert béna vagy, hanem mert közel ahhoz, aki osztogatja.. :-P

Ha ebben az életben nem sikerül, megkapod Őt a következőben is .....

Én hiszek abban, amit írsz.

Mondom, ahogy én tudom:

Nincs olyan, hogy közös feladat. A saját feladatunk van. Karmikus kapcsolat, ha valamit ő fog nekünk megmutatni. Ha rájövünk, akkor nincs mit megmutatnia.

A lélektárs a másik, ami ajándék. Ott nem a probléma irányít.

Karmikusban negatív dolgot kell megoldani. Ha megoldjuk, nem kell végig szenvedni.

:O))

Igen. Ha valaki azért van, hogy rágyere, hogy hajlamos vagy mártír szerepre és emiatt mindig vereksdő palikat választ magának és erre rájön, akkor a következőt már nem kell megkapnia.

Ha a hibás berögződést megértjük és semlegesítjük, akkor a karmája már nem jön. Ezzel feloldottuk.

A szeretős téma karmát teremt. Kreálja a következményt, aminek nem fogunk örülni.

Igen ám, de ha közös a sorsfeladatod azzal az emberrel, akkor nem biztos, hogy helyes dolog elkerülni.

Így utólag is azt mondom, jó, hogy nem kerültem el.

A feladatunk egy részét megvalósítottuk (a közöset), egy részét lehet, hogy nem fogjuk tudni, vagyis én kb. megteszem ami az enyém belőle, legalábbis próbálom, de ő pont "ellene megy".

Sok múlik azon, ki milyen késztetést hoz magával.

És a saját késztetéseit - amik az útjáról leviszik - el tudja e rendezni magában, vagy kiéli. Ez is egy feladat. De közös feladatot csak ketten lehet JÓL megoldani.. :-P

Mármint arra gondolsz, hogy úgy lehet elkerülni azt az embert?

Hogy el kellett volna kerülnöm?

Akkor lehet, hogy én is rájövök idővel... :-P

Végülis ráérek.. amíg élek, remélek. :-)

Az biztos, hogy én a helyemen voltam/ vagyok, lehet, hogy tettem olyat, amire még nem jöttem rá, hogy nem kellett volna. Soha nem mondd, hogy soha..

Egyenlőre nem sikerült rájönnöm.

Elkerülni csak azt az embert lehet/szabad, akivel nincs közös sorsod. Ha az van, hiába próbálkozol..

..a szökés nem kifizetődő... ;-D

Úgy értettem, amit írtál az előbb, hogy arra gondolsz, hogy nem lehetünk mindig tiszták. Hogy vannak helyzetek, amiben muszáj például szeretőnek lenni.

Ebben nem hiszek.

Mindent lehet tisztán csinálni. Mindent.

Nem azért mondom, mert én is mindig megtettem, hanem mert megtehettem volna.

Ha erre törekszünk, máris boldogabb életünk lesz.

Ha benne hagjuk egymást abban a hiszemben, hogy szeretőként is lehet boldog élete és ez akár oké is lenne, azzal átverjük egymást.

Nem mindig lehet olyan döntést hozni, ami mindenkinek jó, vagy ami mindenkinek tetszik, minden résztvevőjének örömet okoz .....

Persze itt ugye beszélhetünk arról, hogy mi a jó vagy örömteli rövid távon, és hosszú távon, meg persze arról is, hogy ami esetleg rövid távon szenvedést hoz valakinek, lehet, hogy hosszú távon bebizonyosodik, hogy mégis csak jó volt, vagy jó lett a következménye ....

Ja, értem. Én másban hiszek.

Csak a mi hibánk, amit kapunk. Lehet, hogy az a hiba az, hogy azt az embert el kellene kerülni, de a hiba a miénk mindig.

Ebből lehet tisztán rájönni a szükséges fejlődésre.

Azt már tudom, hogy ha valaki ebben nem hisz, akkor pár hsz csere ezen nem is fog változtatni :O)

De a világban azért van rend, mert csak azt kapjuk, amit érdemlünk. Hogy néha ezt nem látjuk át, az egy másik dolog.

Én már ezt tudom és mégsem látom át mindig és minden helyzetben. Később igen, különben nem is merném állítani, hogy mindig :O))))

Akkor lehet, hogy a hiba az én készülékemben van..

Szerintem is rend van az életben. De engem valahogy nem vigasztal, hogy aki a "pofont adja nekem", az majd visszakapja az élettől..

Valahogy nem vagyok az a "..akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is.." típus.. :-P

A nem megfelelő úton..? Hát lehet, de az ember teszi a dolgát, ahogy tudja, és megy, amerre úgy érzi, hogy mennie kell..

Miből látom, hogy nem a megfelelő úton megyek, ha én mégis azt hittem, hogy azt taposom jó ideje..?!

Abból hogy kaptam egy pofont..

Szerintem nem csak akkor kapsz pofont, ha TE nem vagy a helyeden.. van úgy, hogy te ott vagy, de akik körülvesznek, azok nem, vagy még nem látják, hogy merre kellene menni.. és bizony néha rossz felé indulnak.

Persze, tudom, hogy azért is történhetnek velünk dolgok, mert akkor épp azt kell megtapasztalnunk..

Csak legalább az ember tudjon jól kijönni belőle, és tanulni, tanulni valamit, amitől gazdagabb lesz. Akkor azt mondom, hogy "kellett" az a pofon.

De egyébként tényleg azt gondolom, hogy a mai világban sokan "osztogatják" igazi "cél" nélkül, és bizony, ha közel vagy, akkor te is kapsz belőle.. :-P

Én nem szoktam hibáztatni senkit, sokszor még akkor sem, amikor igenis kellene. Mindig előbb azt nézem, hogy ÉN mit tettem azért, hogy ezt kapjam.. de ha nem találok rá választ, akkor azért elgondolkozom, hogy lehet, hogy tényleg nem tettem semmi olyat, amiért ez járt. Legfeljebb rosszkor voltam rossz helyen.. ;-)

Szerencsére nem így van.

Az életben rend van. Akkor nem szoktuk ezt észrevenni, ha mi sem a megfelelő úton járunk.

Akkor nekiállunk az életet hibáztatni és másokat.

Sziasztok! :-)

Sajnos a pofonok elkerülésére az nem garancia, ha én megfelelő életet élek..

...arra csak az lenne a garancia, ha mindenki más is megfelelő életet élne.. :-P

De amíg ez nincs így... :-(

Amikor mi vagyunk a harmadik szereplő, akkor a másik két szereplő semmit nem mentesít a saját taposásunkon.

Mindenki a saját döntéseiért felelős.

Szeretjük szétkenegetni, de ettől nem lesz kisebb a felelősség, amiért nekünk jár a következmény.

Na ilyenkor szokott jelentkezni a nyafi.

De addigra már végig ment egy sor hibás lépés.

Amikor tudom, hogy van valakije, akkor addig nem megyek az ágyába, ameddig nem oldja meg, hogy ne kelljen valakit átverni.

Nem nagy trükk. Ehhez nem a negatív jelzőn kell gondolkozni.

Az őszinteség nem negatív, de ha valamiben negatív vagyok és beszélek róla, attól még nem lesz pozitív, kivéve ha azt mondom, hogy már nem teszem, mert rájöttem, hogy miért vagyok benne gáz.

Mindig van valaki, akin épp valamilyen szinten taposunk (sajnos)

Nem tudok a körülöttem lévő X embernek maradéktalanul, egyszerre megfelelni(család, barátok, kollégák stb). Valami mindig van ami nem jü, vagy vkinek nem tetszik...a másik rovására.

Amúgy a másik miért nem változtat a rossz kapcsolatán? Miért nem kommunikál, és tesz bele energiát?

Könnyebb a fejét a homokba dugni, meg otthon hisztizni a csajnak...

A pasi meg ahelyett, hogy kinyitná a száját, hogy anyukám ez,meg az a gondom...inkább kitekintget.

A történet 3 szereplős...

Nem, semmi sem tiszta... és nem mentség a szerelem semmire.

Csak - tisztelet a kivételnek - nem minenki közli az elején,hogy:

figyu, nekem van családom...de azért legyél a szeretőm.

Mit takar nálad a megfelelő élet?

Nehéz a köztes egyensúlyt megtalálni.

Mert legyen az bármilyen kapcsolat (muka, barát, ismerős, akármi)...szerintem minimum két fős, és mindkettőnek kell tenni érte.

Az sem megoldás, ha önző valaki. De teljesen had ne áldozzam fel magam a másikért.

Ha meg őszinte vagy, és azt meg is mondod, rögtön ráhúznak az emberre egy negatív jelzőt.

Ha boldoggá tenne, hogy szerető vagy, akkor se legyél töbet szerető.

Mert a pofont néha sokkal később kapjuk, amikor már késő a hibán változtatni, arról nem is beszélve, hogy miközben te egy boldog szerető lennél, közben taposod egy másik ember életét. Ha ez nem érdekel, akkor legyél boldog szerető.

Az élet majd rendet tesz.

A pofonok elkerülésére a megfelelő élet a garancia.

Hát ha valaki ebben nem hisz, akkor persze megbánt másokat és azt teszi, ami önzően csak neki jó. A másikkal nem foglalkozik, aztán nyafog, hogy rosszul sült el, pedig ő csak iciripiciri hibát vétett és hát szerelemes volt, tehát minden tiszta :O)))))