Szeretők egymás közt, beszéljük meg problémáinkat! (csak olyanoknak, akik nem ítélik el a szeretőket!) (beszélgetés)
Igen. Ez az elítélés annyira népszerű cimke manapság.
:O)))
Ha azt mondanám, hogy te rossz ember vagy, mert megcsalasz mást és halj meg, mert gonosz vagy, azt hiszem ez az elítélés.
Ha azt mondom, hogy gáz, hogy valaki nem látja át, hogy becsap valakit, akkor csak elmondom, ami az igazság.
Aki szeretné, hogy a lelkét simogassák, amikor másokat átver, akkor lehet, hogy nem mindenki fogja simogatni.
Az élet így működik.
Anyáááám... mi történt? Ez mááá' torokra ment! :OO
:D
Mégis írsz nekem. Tehát neked is meg van a véleményed arról, amit mondok, pedig másképp csinálom, mint te. Te úgy gondolod, hogy a tiéd a jó, én meg így gondolom.
Ha meg akarok valakit ítélni, az is az én dolgom. :O))
És meg is ítélem. Ha itt valaki a szeretőségére keres feloldozást, részemről nem kap.
Ha valaki a szeretőségét szeretné legalizálni, tőlem nem kap támogatást.
Ki mit gondol.
Én ezt.
Igen ..... és az élet pont azt szokta derékbe törni, akinek túlságosan kemény és merev.
Én sem céloztam senkire. :o))
Amúgy meg jó, ha vannak elvei az embernek, hasznos, mert irányt mutatnak ..... nem arról van szó, hogy az ember ne tartsa magát az elveihez, hanem hogy ne ítéljen el másokat, ha nekik más elveik vannak, vagy másoknak nem sikerül mindig, minden helyzetben.
:o))
Nem támogatom az önbecsapást, az illúziók kergetését, önmagunk mentegetését ...... de ezt mindenkinek magának kell lerendezni saját magával .....
Má megint mire asszociáltál?????
Rossz vagy :O)))))
"Akinek puha, nem szereti, ha valakinek kemény. "
....de jóóóót röhögtem.... köci! :DDDDD
A gerinc az egy nehéz téma. Akinek puha, nem szereti, ha valakinek kemény. (nem célzok senkire).
Engem már nem aggaszt, ha valaki tudja magát tartani valamihez. Nem fogom fel a saját kudarcomnak.
Felnézek rá és törekszem, hogy megértsem és eltanuljam.
Nem védelmezem magam, mert az csak pillanatnyi megnyugvás, de hosszútávon csak önbecsapás.
:O))
Az meg minek?
Illúzió :O)))
Én mondom.
És nekem nem ezen van a vita, hogy ki hogyan csúszik bele, hanem, hogy most hogyan vélekedik arról, amiben benne van.
"Azt tegyük, amit mi is elfogadnánk, ha velünk tennék."
Tudod, ezen nincs is vita. Ez abszolút így van.
A vita azon van, hogy hogyan vélekedünk azokról- vagy akár magunkról - , milyen érzelemmel, akik mégis belecsúsznak egy "hibába". Tudva azt, hogy emberek vagyunk, hibázhatunk, annak ellenére, hogy tudjuk jól, mi lenne a "helyes". És az nem lehet indok más elítélésére, hogy én nem csinálok "ilyet", én soha nem tennék "ilyet", vagy régebben én is "ilyen" voltam, de már nem vagyok ...... stb.
Amúgy meg "Soha ne mondd, hogy soha."
A vicc, hogy én is tudom ezt a szabályt, de néha direkt megfeledkezek róla, különben nem tehetném, amit megszeretnék. Aztán persze megszívom.
Ebben adok igazat Malenek, hogy emberek vagyunk.
Megdolgozunk a pofonjainkért :O))))
Látod, nálad a pont, igazad van.
Mindenki tartsa be az aranyszabályt:
"Azt tegyük, amit mi is elfogadnánk, ha velünk tennék."
Pedig egyszerűbb a képlet, csak a kifogások is sokan vannak.
Van recept. Csak nem szertjük, mert nehéz.
Én nem azért beszélek róla, mert olyan baromira ügyesen meg tudnék mindent így oldani, de attól még pontosan tudjuk a lelkünk mélyén, hogy mi a recept, csak inkább kifogásokat gyártunk, mert nem merünk szembe nézni a dolgokkal.
De hát ezért vagyunk itt az életben, hogy ezeket megtanuljuk.
Azt tegyük, amit mi is elfogadnánk, ha velünk tennék. Ez egy nagyon jó recept.
Igen, mindenkinek jár...
De bárki életében előfordul, hogy a libidója a béka feneke alá csökken, holott szereti a párját, csak éppen nem kívánja... esetleg ez hosszú ideig is eltart.
Lehet, hogy a párunk olyan hős (ilyen esetben inkább a nő lehet hős, hisz a férfiaknál nem megy vezényszóra a libidó), hogy a kedvünkre is tesz, és akkor felmerül egy csomó kérdés...
pl:
- milyen érzés nekem, hogy a párom nem kíván, de annyira szeret, hogy kötelességből teljesít?
- én szeretem-e annyira, hogy hű maradjak hozzá?
- jó-e, ha akkor elmondom a páromnak, hogy nekem igényeim vannak, (a szexualitás egy fontos dolog az ember életében)és mivel nem veszi be a gyomrom, hogy kötelességből van velem, hogy becsapni nem akarom, ezért elhagyom őt akár gyerek-et/-eket is otthagyva?
És még sok-sok kérdés, ami egy-egy esetben más és más, és bár vannak fekete-fehér szabályok, mégis azok betartásával esetleg nagyobb kárt okoz az ember, mint egy hűtlenséggel...
Szóval, én azt mondom, hogy nincs általános recept, senki életébe sem látok bele, és hiába "jár meg nekem", nem biztos, hogy úgy, akkor az a legjobb megoldás...
Persze ezek csak gondolatok, és nem törvényesíteni szeretném a hűtlenséget, mert bár nem ítélem el, de nem is támogatom.
Az, ha ezt vagy azt nem érzem, akkor szakítok.
Ez teljesen jogos érzés.
Ez a "nem tud" csak egy szélsőséges példa volt...
Lehet, hogy csak ellustultam, hogy nem annyira fontos már a párom, hogy a kedvére tegyek, mert lekötnek egyéb dolgaim, és bár említi, hogy szeretné ha jobban odafigyelnék rá, és, hogy már így nem bírja mellettem, mert túl sok a csábítás...
Szóval bármi lehet, én mégis elhanyagolom, ugyanakkor mivel "szeretem" és hű vagyok hozzá, elvárom, hogy ő is az legyen... Mert "nekem jár" a feltétlen hűség...
Igen, megfeledkeznek...
"nekem jár..."
A) hogy a párom mindenek felett hű legyen hozzám, még akkor is, ha esetleg menni akar a kapcsolatból, csak valamiért nem tud...
B) hogy ha már a párom nem tud Nőként/Férfiként rám nézni, és én sem érzem már magam annak mellette, akkor szeretőként pótoljam ezt a fontos érzést...
Melyik önzőség? Melyik jogos elvárás?
Az nem ítélkezés, ha valamiről elmondod, hogy miért negatív és milyen érzéseid vannak az olyan emberrel kapcsolatban, aki átveri magát és másokat is.
Nagy divat az ítálkezés tagadása mögé bepakolni a "minden oké" szöveget.
Aki nem akar szembe nézni, ne tegye. Úgyis kénytelen lesz. Itt még könnyebben, mint az életben.
Az tuti :O))
Ez szép, csak a félrelépésnél valakiről éppen megfeledkeztek.
Ez itt a trükk, amit minden félrelépő szívesen elfelejt.
:O)
Azért mert nehéz elviselni néhány embernek az igazságot, attól jobb ha félrevezetjük és a szemébe mosolyogva átverjük?
Aha.
Persze.
Imádom a felelősség hárítást és kimyagyarázást.
Magunkat megvédeni mesterien tudjuk.
:O))
Abban a legtöbb ember profi, de nem megtenni, amivel mást verünk át, arra is meg vannak a jó kis magyarázataink. :O)))
Hát így könnyebbnek tűnik, az biztos :O)
szia
hát nem mondanám
kedvem sincs
álmos is vagyok nagyon
Sajnos valóban nincs mindenre megoldás, és sokszor nem annyira rossz a házasság, hogy "egy bőrönddel nekivágjon" az ember bárminek, vagy ha annyira rossz is, mégsem szeretne az utcán élni...
És bizony úgy vagyunk összerakva mi emberek, hogy Nő-nek, Férfi-nek érezzük magunkat.
Nem egy fórumon olvasom a sopánkodó bejegyzést, hogy nem kell a férjének, hogy már mindent megpróbált a szexi fehérneműtől kezdve a sztriptízig.
Még a Biblia is azt mondja, hogy tegyünk kedvére a párunknak, nehogy miattunk lépjen félre...
Miközben ezt írom, nem elsősorban a motorikus félrelépőkre gondolok, bár vannak ilyenek is, de ők talán ne lépjenek párkapcsolatba. Bár még ilyenkor sem fekete-fehér minden.
Nem vagyok híve a félrelépésnek, de nem is ítélkezem senki felett. Mindenki a maga életét látja, és mindenki a sajátjáért felel.
Helloka!
Jókedv rendben?
További ajánlott fórumok:
- Konfliktusrendező fórum - avagy beszéljük meg ITT!
- Celeb vagyok, ments ki innen! 2014- Beszéljük meg!
- Napi dolgok - beszéljük ki
- Kibeszélnéd a problémáid, társaságra vágysz vagy egyszerűen csak unatkozol? Gyere, beszélgessünk. :)
- Otthon sütöd a kenyered? Te hogyan csinálod, beszéljük meg!
- Huszonévesek gyertek beszélgessünk, ismerkedjünk, beszéljük meg a problémáinkat