Szeretői státusz.... (beszélgetős fórum)

Van más lehetőségük is amely során kevésbé sérül bárki is?

Személy szerint bele sem mentem volna ilyen helyzetbe. De ez nem az én esetem.

Ahogy írtam, egyikőnk sem akar elválni, nem tudnánk ezt megtenni elsősorban a gyerekek miatt. Óriási botrány lenne belőle mindenhol. Ennek nem szeretnénk kitenni egyikőnk családját sem. Abszolút nem ér ennyit ez az egész.

Azt hiszem, ma megtettem az első lépést hogy lezárjam. Az elhatározás megvan.

Gondoljátok végig, hogy van-e olyan erős ez a szerelem, hogy bevállaljátok, és bomlik mind a két család vagy egy snitt és soha többé nem találkoztok.

Vagy bevállaljátok és maradtok a házasságotokban. Csak kérdés, hogy a jelenlegi házastársak elfogadják-e ezt a helyzetet?

Szerelemben is meg kell hozni a döntéseinket.

Köszönöm nektek.

Bevallom, azt reméltem hogy majd idővel enyhülnek az érzéseim és ki tudok ebből könnyen mászni. Nem gondoltam hogy ez lesz belőle. Soha nem fordult meg a fejemben hogy én valaha is ilyen helyzetbe kerülök. A házasságunk rendben volt egészen 10 kerek évig, sőt én azt hittem hogy most is minden rendben van. Nyilván az ember csinálja a hétköznapi rutint, de ez a feladatunk anyaként és feleségként.

Először csak jókat beszélgettünk, jól esett hogy végre tudok valakivel normálisan beszélgetni. A férjem sajnos keveset volt/van itthon és munka mellett három gyerkőcöt nem egyszerű koordinálni egyedül. Jól esett hogy valaki meghallgat és meg érti a problémát. Egyikőnk sem akart a másiktól semmit. Nem véletlen írtam, hogy csak beszélgettünk és mire észbe kaptunk szerelmesek lettünk.

Persze, tudom, felnőttek vagyunk parancsoljunk az érzéseinknek és a cselekedeteinknek, de sajnos ez nem mindig ilyen egyszerű.

Én is voltam ilyen helyzetben, igaz, részemről nem volt még család, meg gyerek.

De én csak egyet tudok tanácsolni, hogy ehhez egy hirtelen vágás kell, és utána egy darabig még barátként sem találkozni, főleg, ha ahogy olvasom "csak" az eszed miatt akarsz véget vetni a dolognak, és nem azért mert nem szereted.

Ez nehéz, tudom, de tapasztaltból mondom, hogy nem lehetetlen. Ez olyan mint a "le akarok fogyni", nincs akarok, csinálni kell. A teljes elszigetelődés meg azért kell, hogy ne tudj visszacsábulni. Másnak is sikerült, neked is sikerülni fog :). És ne felejtsd el, lehet, hogy egyikőtök örök életre szeretni fogja a másikat, ha mindketten nem is, és annak a barátkozás a későbbiekben sem fog menni..

Fogalmam sincs, hogy ahol vannak érzelmek is, ráadásul mindkét fél részéről, ott meg lehet-e hozni a végleges döntést. Aki képes rá, és meg is tudja állni azt, hogy soha többet ne halljon a szeretője felől, az 1. vagy sosem volt igazán szerelmes belé, 2. nagyon kemény és kitartó ember.

Ugyanis ahol érzelmi kötődés is van, ott a "pár" szinte befészkelődik egymás gondolataiba, és ha épp nincsenek is egy helyen, de fejben mindig együtt vannak. Ez normál esetben pontosan olyan, mintha egy átlag párkapcsolat próbálna kialakulni, csak megmarad minden a kezdeti randizgatás fázisában. Minden találkozóra izgatottan készülnek, és mindig nagyon jól érzik magukat együtt. Itt ugyanúgy kialakul a szerelem, a kötődés érzése, amit nem lehet csak úgy, egy "mától ne keressük egymást többet" kijelentéssel lezárni. SZERINTEM.

Arra gondoltam, hogy az ember nem csapja agyon a szomszédot, csak mert utálja.🙂 Tud magán, az érzelmein uralkodni.

A szerelemet is lehet titkolni, uralkodni magukon, hogy ne adjunk teret neki.

Szerintem nem. Az érzelmek irányíthatják a gondolatokat, fordítva ez nem működik.

De érzésektől függetlenül tudunk olyan döntéseket hozni, amilyeneket akarunk. A kérdés, hogy mi akarjuk-e irányítani az életünket, vagy átadjuk másnak.

Lehet az eseményekkel sodródni, de annak ritkán lesz az az eredménye, amit szeretnénk.