Szeretem, de nem érzem boldognak magam (beszélgetős fórum)

Az az ember mindig boldogtalan, aki feladja önmagát, aki megalkuszik.

A kockát nem lehet gurítani.

Nem valószínű, hogy meg fog változni, ha így érzi jól magát. Valószínűleg te sem fogsz megváltozni, noha nem érzed jól magad.

Nem értem, miért élnek emberek olyan kapcsolatban, amiben sírva kell ébredni, annyira fáj, hogy nem jó :/.

Te teszel félre pénzt, hogy az ő házát nagyobbra cserélhessétek? Beszéltetek már, hogy kinek mik a tervei? Ha ennyire távoli kettőtök jövőképe nem érdemes húzni azt, ami úgyis bekövetkezik.

Miért lenne benned bármilyen hiba is? Vagy benne? Mindketten úgy vagytok jók, ahogy vagytok. Csak valószínűleg nem egymásnak.

Ha szereted, szeresd olyannak, amilyen. Ne akard megváltoztatni. Vagy csak akkor szeretnéd, ha azt csinálná, úgy élne, ahogy te akarod?

Ha rosszul bánik veled, nem szeret, az más, akkor szakítsál. De amiket leírtál, nem katasztrófák.

A fekete macska nem lesz fehér; de még csak cirmos sem.

Gondold végig; van értelme idôt, érzelmet elvesztegetni a semmire?

Veszett fejsze nyele.

Ez csak egyre rosszabb lesz.

Igen, tudom :(

De olyan nehezen találtam magamnak valaki. Volt egy hosszú "kapcsolatom", de az minden volt, csak mem normális. A párom jó ember, vicces, segítőkész, sokan szeretik, mellette én is. Félek, ha elhagynám, megbánnám.

Nyáron együtt eltünk már, most pedig külföldön vagyok. Nincs baj az együttéléssel, csak sajnos nem különösebben érdekli őt semmi a jövőnkel kapcsolatban. Gyereket szeretne majd, de a házasság nem érdekli. A jelenlegi kis háza kicsi egy családnak, de pénzt félre nem tesz, hogy idővel nagyobba költöhessünk. Sok munkája van, de 8-nál előbb nem kel fel az ágyból, viszont minden nap hallgatom, hogy nagyon meg vannak csúszva a munkával. Jelenleg elsősorban a hobbijainak él.

Ezekkel nem is lenne baj, ha én is hasonló felfogással lennék, mint ő.

Mondom, lehet, hogy bennem van a hiba.