Szeretem az embereket - és az emberek is szeretnek engem (beszélgetős fórum)

Biztos, hogy nem Kozsó vagyok :))))))) - bár nem tudom, hogy ki az.

Lehet, hogy jobb lenne, ha az lennék? Lehet, hogy szebb és fiatalabb mint én...:)

Mert én csúnyább és öregebb vagyok majdnem mindenkinél.

Tudjátok, ahogy idősödik az ember egyre több mindent el tud engedni - és így helyet tud csinálni a tényleg fontos dolgoknak. Jól ki van ez találva - jól kitalálta ezt valaki.

Szóval, aki a szeretetről beszél, annak szerintetek valami problémája van ezzel kapcsolatban? Nem feltétlenül.

Erről beszélek.

Hogy a kedvelés meg a szeretet nem ugyan az.

És attól, hogy nem otthoni szinten szeretem a kollégákat, még tudok kedves is lenni, meg hatékonyan is dolgozni.

De ez már szócséplés :)

Természetesen nem úgy szeretem a kollégákat, ahogy a családomat. Az ha kedvelem a kollégákat, nem azt jelenti, hogy otthon nincs minőségi szeretet, mert a kettő miért zárná ki egymást?

A munkahelyen sem szeretünk mindenkit egyformán, mert ugye az emberek valami szerint rangsorolnak. Nekem van olyan volt kolléganőm, akivel már 17 éve nem dolgozok együtt, de a mai napig találkozunk, összejárunk. És tudom, hogy sosem fog hátba szúrni.

Ja, és persze attól, hogy kedveljük egymást a kollégákkal, nem jelenti azt, hogy nem végzem el a dolgomat:D Egyébként erről azt gondolom, hogy az ember hatékonyabb, ha a kollégákkal is jó a kapcsolata.

Van amikor csak egy nappalos esik ránk, és 1-2 éjjeles..

mármint egy héten...ez lemaradt...

.A munkahelyen még az is hátba támadhat holnap, akivel ma még nagyon happy az élet.

Ajaj...erről tudnék mesélni...több példát...legnagyobb "párokból" hogy lesznek ellenségek...stb.Mert mi töbnnyire párokban dolgozunk, 12 órás nappali és éjjeles műszakokban.Ennek is megvan az előnye.nem töltjük a napunk nagy részét melóhelyen, mint lentebb írták.

Van amikor csak egy nappalos esik ránk, és 1-2 éjjeles..

Otthon én is elengedem magam ,melóban is néha, de ott a sok nő között akad kígyó,aki a szemedbe mosolyog, hátad mögött kibeszél...

"ha nem is úgy, de azért valamennyire.. " - akkor az mégsem olyan, mint otthon :)

Nem. Otthon én olyan közegben vagyok, ahol bármit őszintén mondhatok, igazán önmagam adhatom, mert önmagamért szeretnek...A munkahelyen még az is hátba támadhat holnap, akivel ma még nagyon happy az élet.

Az idő nekem nem szempont. Az a kevés pár óra legyen itthon tartalmas és mély érzelmileg. A munkahelyemre meg nem szeretni járok, hanem rendesen elvégezni a dolgom, tisztelve a többi embert.

"ő azt akarja, hogy olyan legyen itt, mintha haza menne"

Én ebben egy kicsit osztom a véleményét, ugyan is a munkahelyünkön sok időt töltünk, azaz a kollégákkal sokat vagyunk együtt, többet mint a családunkkal, hiszen a kollégákkal napi 8,5 órát együtt dolgozunk, a családunkkal 4-5 órát vagyunk együtt naponta, mert a többi időben alszunk. Én is azt szeretem, ha a kollégákkal jól elvan az ember, jól érzi magát a társaságukba, ha nem is úgy szereti őket, ahogy a családját, de azért valamennyire kedveljük egymást.

Utálnék olyan helyre bejárni dolgozni, ahol a kollégákkal nem érzem jól magam. Az a családommal töltött időt is megmérgezné, hiszen egy idő után nem tudnám nem hazavinni a negatív társaság hatását.....

Egyébként én sem gondolom, hogy mindenkit szeretni kellene és azt sem, hogy engem szeressen mindenki. Még csak az kellene!

Bevezető mondatod számomra riasztó.

"Bármikor szeretettel fordulok az emberek felé"... "szeretem az embereket" ...

Én bármikor fordulok is az emberek felé, azt figyelemmel és mosollyal teszem. És igen, általában azt kapom vissza.

Ez az érzés azonban messze van a szetetettől.

Bizony sérülékeny és kiszolgáltatott az az ember, aki mindenkit szeret kicsit, azzal a magamhoz ölelném az egész világot érzéssel.. Én nem akarok mindenkit szeretni és engem se szeressen mindenki.

A szeretet érzése mély, önzetlen, stabilitást és Erőt adó. Vigyen előre, inspiráljon, hogy még többet akarjak adni :)

Számomra ilyen formában a szeretet a Társam, a Gyermekem és 1-2 igaz barát.

Igen, ők a bázis, akik által figyelmes és megértő tudok lenni azok felé is, akik egyébként nem viszik előbbre az életemet, inkább leépítik azt.

Volt egy kolléganőm, aki mindenkit szeretni akart. Bűbájos volt szembe, törleszkedett, figyelemre, törődésre vágyott állandóan, az embert a háta mögött kibeszélte ugyanakkor, mindig témázni akart valakin, epés megjegyzéseket tett.. Az ilyen embert nem hogy szeretni nem tudom, de elzárkózom még a fizikai közelségétől is. Egy reggeli munkamegbeszélésen felcsattant, hogy ő nem érzi jól magát, ő azt akarja, hogy olyan legyen itt, mintha haza menne ... 😂😰

Meggyőződésem, hogy az otthoni szeretet is csak egy vágyálom volt benne 😶

A szeretet- az Élet.

Nagyon nem mindegy, hogy pelenkával vagy bilibe.

A szeretet - az élet.

Annyira vicces, hogy a szeretetről nem jött át semmi neked.

:)))

Nem bizony.

Majd ti töltitek fel a szeretetre vonatkozó hozzászólásaitokkal ezt a fórumot.

--

Mert a rejtett kérdés:

Neked MI a SZERETET.

Mennyit kaptál belőle és... mennyit nem... stb.

Phúúú. Hogy jön a pelenka a szeretet fogalmához?

Pont, magáról a szeretetről nem jött át semmi.,

Bármikor szeretettel és mosollyal fordulok az emberekhez, és hasonlót, vagy majdnem hasonlót kapok vissza.

Nem mostanában fedeztem fel, hogy nem csak pelenkába lehet pisilni, hanem bilibe is - hanem úgy 50 éve.

Lehet, hogy genetikai rendellenesség, de szeretem az embereket.

"Sokáig" - úgy 25 éves koromig - úgy gondoltam, hogy magam, önállóan rendezni tudok mindent az életemben.

De Akkor tájt rájöttem, hogy ez nem így van.

Nem, hogy nem így van - tök rosszul láttam az egészet.

Az ember egyedül nagyon sérülékeny és kiszolgáltatott.

Miért?

Mert nem az a dolga, hogy egyedül menjen végig élete útján, hanem az a dolga, hogy az élete során vegye fel a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akikkel előrevivő megtapasztalásokat élhet meg.

Kicsit nem ennyire metafizikusan:

Pl. találjon meg egy jó kis házastársat, akivel szeretetben végigpörgeti az életét.

A fórum címben a szeretet szó szerepel kétszer is.

Naná!

Mert az a bázis.

Na, itt egyenlőre befejezem a bevezetőjét ennek a fórum címnek.

(Mert a szeretetről sok ezer sort is tudnék írni, és ez itt túl hosszú lenne.:)))