Szeretem az embereket - és az emberek is szeretnek engem (beszélgetős fórum)

Helyes a humbuk is.

A 2 K, lehet nyomaték is. Van amikor használom egymás közti beszélgetésnél.

"Az angol szó tisztázatlan eredetű, esetleg összetett szó, melynek előtagja a hum - szemfényvesztés, átejtés, utótagja pedig a régi nyelvi bug - kisértet, rémkép.

Megfelelői megtalálhatók számos más nyelvben: francia humbug, cseh humbuk, lengyel humbug. Humbuk változata magyar nyelvterületen is használatos."

Ha képtelen vagy az idegen szót helyesen leírni (humbug), miért nem írod magyarul? Pl. szemfényvesztés, csalás?

(Ja, bocs, ha tudnád, hogy nem tudod...)

hanem megadom a lehetőséget mindenkinek, hogy jó hangulatban, egymást tisztelve - embernek tekintve - beszélgessünk (pl. piacon, üzletben), vagy éppen intézzük közös dolgainkat (pl. hivatalban), vagy éppen leéljünk együtt 20-30-40 évet (Pl. ... ja ez hülyeség...

Ez nem az emberek szeretete hanem , normális egymás mellett élés.

Együtt leélni valakivel x időt, az jó esetben kezdődik a szerelemmel, ami átváltozik idővel egy mixé. amely a szerelem, szeretet, tisztelet, gyerekek, közös otthon, megszokás, összetartozás egyvelege.

Nem tudok úgy elmenni itthonról, hogy valaki ne szólítana meg útközben. Villamos megállóban, pénztárnál, orvosi váróban, bankban várakozva, stb.

Elég kettős érzés.

Egyrészt örülök, hogy .. khhm .. hogy is mondjam a nagyképűség látszata nélkül ... nem, nem lehet anélkül ...

Másrészt meg rossz érzés marad bennem.

Ennyi a magányos, máshoz szólni nem tudó ember? Kell nekem tudnom idegen emberek sokszor mélyremenő magánéletéről néhány perc után?

Csak mondják és mondják, én pedig kedvesen mosolygok közben.

És legkevésbé arra gondolok, hogy biztos átölelnék az egész világot, azért van így :/

Kedves Zöldelő Lomb!

(Bár a hervadó lomb tényleg szebb kifejezés (én is ősz-függő vagyok, imádom a színeit))

Az előző hozzászólásomban éppen erről írtam.

"... szárazon tartom a puskaport."

Nem balek vagyok, hanem megadom a lehetőséget mindenkinek, hogy jó hangulatban, egymást tisztelve - embernek tekintve - beszélgessünk (pl. piacon, üzletben), vagy éppen intézzük közös dolgainkat (pl. hivatalban), vagy éppen leéljünk együtt 20-30-40 évet (Pl. ... ja ez hülyeség...

:)

Igazad van.

Az élet nem arról szól, hogy szétgondolkodjunk, hanem hogy éljük, megéljük.

Ismétlem. Az élethez való hozzáállásról beszélek.

A félig üres, félig tele pohárról beszélek.

De biztos ismeritek Cromwell mondását:

"Bízz Istenben, - és tartsd szárazon a puskaport!"

hát ez nagyon filozófikus lett,

én nem szeretek mindenkit,és engem se szeressen mindenki,

van a családom,a gyerekeim,az unokáim, akiket feltétel nélkül szeretek,

van egy barátnőm,vele mindent megtudok beszélni,

de kinem állhatom a beképzelt ,,,ha nem kéne a földre sem lépnék,,, tipusú embereket,és nem is fordulnék feléjük,sehogy, nem hogy szeretettel,

és szeretem a tökfőzeléket,magában

Nos, már leírtad, amire gondoltam a szeretet fogalmáról.

Hogy szerethetem az ételt, a városom, az állatokat, az irodalmat stb. minő más , mint az emberi szeretet.

Azt hiszem öntzetlenül, a szülőn kívül egy -egy állat tud szeretni, minket embereket.

Amit a szüleinktől kapunk szeretet azt úgy gondolom senki nem tudja überelni, mert hibáinkkal együtt, csak ők fogadnak el.

A másik, amit előttem lelőttél, hogy magunkat kell szeretni elsősorban, aztán szebbnek látjuk a világot.

Azt cáfolom, hogy szereted az embereket, oké lehet, Te a kebledre ölelsz mindenkit, de az 100% nem szeretnek viszont . A legobb embereket sem szereti mindenki, ha a szíved kiteszed értük akkor is képesek beléd rúgni, akár merő irigységből is.

Kedvelhetnek többen, de az tuti nem mindenki szeret, sőt lehet utálnak,a már-már csöpögős érzéseid miatt.

"És persze ott van az önmagunkhoz való viszonyulás is. Sőt és pláne. Mivel önmagunkból indul ki minden a világ felé, nem árt először azt vizsgálni, szeretjük-e magunkat eléggé ahhoz, hogy a világgal jó viszonyba kerüljünk ;)"

Köszi, ide akartam kilyukadni.

De úgy sokkal jobb pofi, ha "bejön" a beszélgetésbe.

Erre már utaltam akkor, mikor az önbecsülést említettem.

A világot csak olyannak láthatod, amilyen a te belső képed önmagadról.Ez egy univerzális szabály.

..........

Ps: Azért nem fejtettem ki jobban, mert én kijelentő mondatokkal kérdezek.

Ennek a "szeretem - nem szeretem".nek semmi köze a szeretethez.

Lehet, hogy elmúltál 50, de az éveink számával nem biztos, hogy arányosan nő a bölcsességünk is.

Ez volt a kifejtés?

Tőled többet vártam :)

Jó, hát ha tágítod a kört, és nem ragaszkodsz a fórumcímhez, akkor sokmindent sokféleképpen lehet szeretni.

"A szeretet a világhoz való viszonyulásod" - ezt hogy érted? (Bevallom, azért nem szeretem az ilyen hangzatos filozofikus megnyilvánulásokat egy-egy mondat erejéig, mert ahányan vagyunk, annyiféleképpen érthetjük, csak azt nem értjük, akitől éppen halljuk. )

És persze ott van az önmagunkhoz való viszonyulás is. Sőt és pláne. Mivel önmagunkból indul ki minden a világ felé, nem árt először azt vizsgálni, szeretjük-e magunkat eléggé ahhoz, hogy a világgal jó viszonyba kerüljünk ;)

(Bár én erre már céloztam jóval korábban egy mondat erejéig)

"Sok ember kozt vagy a leginkabb egyedul"

Ennyi jutott eszembe:)

Köszi, hogy ezt felvetetted, nagyon fontos a szeretet szó értelmezése.

Így aktuálisan kifejthetem a véleményemet.

A szeretet az a világhoz való viszonyulásod.

Hogy a fenébe lehet egy szinten azt említeni, hogy valaki szereti a gyermekét és egy alkoholistára azt mondani, hogy szereti a szeszt?

Mit jelent a fenti mondatban mindkét esetben a szeretet szó?

Vonzódást, fontosságot, odafigyelést, stb.

Lehet, hogy túl "hangzatos" a fórumcím, de éppen arról szól, amiért vagyunk.

Gondolj bele a születéstől a halálig!

Mi a kapocs?

Mi a kapcsolatod a világgal?

Mi a mindenkori gondolatod azzal kapcsolatban, hogy ezt olvasod?

Eldöntöd, hogy szeretnéd-e tovább olvasni, vagy nem.

Az életünket, a döntéseinket, a hangulatunkat a "szeretem - nem szeretem" vezérli folyamatosan anélkül, hogy ez tudatos lenne.

Ugye Te sem gondolod komolyan, hogy tárgyak, zene, illat, stb. szeretete egy kalap alá vehető az emberi szeretettel?

Bölcs tanácsot adtál a sógorodnak.

DE a fenti beszélgetés nem a szeretetről szólt.

Aki ember méltó rá, azt tisztelem, megbecsülöm, ennek hangot is adok. Megdícsérem a kollégát, ha tetszik a munkája. Kedves szavakat intézek a szomszéd nénihez, ha látom, hogy fodrásznál volt.

Szeretem őket? Nem.

Én ha szeretek, akkor az olyan, hogy a részem, hozzám tartozik, nélküle félkarú vagyok.

Tökfőzelék nélkül vígan leélem az életem :)

Persze. Sokan. De a sok az nem ugyanaz, mint a mindenki.

Én is sok embert szeretek. Szinte mindenkit más hőfokkal. Engem is sokan szeretnek.

Mégsem kérek mindenki szeretetéből. Mondjuk egyáltalán nem kérek annak a szeretetéből, akit én nemhogy nem szeretek, hanem ki nem állhatok. Meglepő, hogy egy ilyen szeretet-fórumban ilyet írok, hogy van, akit ki nem állhatok?

Szerintem teljesen normális. Nem szeretem a csöpögős, nyálas, szeretetköntösbe burkolt embereket, mert pont nekik közük sincs az igazi szeretethez.

"Én nem akarok mindenkit szeretni és engem se szeressen mindenki."

A szeretet egy egyszerű szó.

Mindenki érti.

Ezernyi környezetben lehet használni.

Szeretem a tökfőzeléket és... szeretem Beethovent.

Ugyanaz a szó és mennyire más világot - más illatot és más hangot hoz elő.

Sógorom átjött karácsony előtt vagy két héttel, dumáltunk sok mindenről és megkérdezett arról is, hogy milyen karácsonyi ajándékot vegyen a feleségének. (Ismerem a házasságukat.)

Én azt mondtam:

Adj neki több megbecsülést és akkor több önbecsülése lesz. Biztos, hogy ennél értékesebb ajándékot nem adhatsz neki.

A fenti beszélgetés a szeretetről szólt?

Hiszen el sem hangzott ez a szó.

Már vissza is jöttem.

Így, ahogy olvaslak, megállapítom, hogy sok közös gondolatunk van a szeretetről.

Ezt most beteszem a kedvencek közé. :)

De nem azért, mert olyan szinten ragadott meg az írásod, hogy azt érzem, szívemből szóltál.

Sokkal inkább azért, mert kíváncsi vagyok mások véleményére, kinek mit jelent a szeretet.

Én nem tudok, és nem is akarok bármikor szeretettel és mosollyal fordulni az emberekhez. Nem is szeretek minden embert. Miért kellene?

A szeretet egy nagyon tág fogalom.

Értem én, vagy legalábbis érteni vélem, hogy úgy általában a szeretetről beszélsz. Mennyire jó szeretni! Igen. Jó szeretni, és szeretve lenni.

Viszont nagyon másként látom a dolgokat, mint te.

Ezt írod - "Az ember egyedül nagyon sérülékeny és kiszolgáltatott." Lehet egy ember sérülékeny és kiszolgáltatott akkor is, ha nem egyedül él. De még mennyire! És mondom: nekem ez a szeressük egymást gyerekek, ez nagyon nem jön be. Vallom ezt úgy, hogy van bennem szeretet. Vannak, akik szeretnek. Ez így jó nekem. És elég. Nem kérek mindenki szeretetéből. Mert az hamis kép lenne.

Túlságosan összetett fogalom a szeretet. Sok minden belefér, és akkor abban egyetértünk, amit az utolsó mondatodban írsz:

"(Mert a szeretetről sok ezer sort is tudnék írni, és ez itt túl hosszú lenne.:)))"

Szerintem még visszajövök.