Szeretem az embereket - és az emberek is szeretnek engem (beszélgetős fórum)

lángot a lélek?

test a nyugalmat?

Ez a földi küldetésem.

Miért bánt annyira, hogy nem vagy szép?

Nem elég az, hogy "szeretem, mint lángot a lélek, test a nyugalmat"?

Ja!!!!!

Hogy miért vettem el a feleségemet annak ellenére, hogy nem szép?

Mert a lelke olyan, hogy nekem nagyon tetszik.

Az emberek a lelkükkel beszélgetnek és nem a pofijukkal.

20 éve azt álmodtam, hogy 4 danos aikido mester vagyok.

Rá 10 évre megcsináltam.

De szebb nem lettem - talán kicsit jobb.

Most 4 tanítványom van.

Szeretem az életemet.

Na, már kezdem tréningezni magam az utálatos ember szerepbe.

Olyan ronda vagyok, hogy a feleségem azért jött hozzám, hogy elijesszem a betörőket.

OK, gyenge vicc volt, de majdnem ül.

(Hogy én miért vettem őt el, azt még nem árultam el neki.)

Nem.

A kedvencem itt a tárkonyos vadhús leves - és a másodikat kiválasztjuk.

Ezt kiemeljem viccből?

Nem is tudok egyébbel szórakozni,

Mint hogy a napon nézem árnyamat

És csúfságomat magam magyarázom:

Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,

Hogy eltöltsem e csevegő időt -

Úgy döntöttem, hogy gazember leszek

A kedvencem.

Egyik fórumtársunkkal használjuk. Dömdödöm.

"- Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: "Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!..." Mi az hogy "de ha még egyszer" - gondolkozott Dömdödöm -, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. "Ejha!" - mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. "Én szeretem az embereket - ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával -, de azt nem tűrhetem...!" - óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. "Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!" - mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: "Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem." Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: "Én igazán szeretlek." "Mi az hogy igazán?! - háborgott magában Dömdödöm. - Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem." S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: "Dömdödöm." Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm."

De, késő van már.

Felejtsük el a mákos tésztát!

2018 első hete Budapest paprika étterem?

Persze hogy komolyan.

III. Richarddal szerintem mindenkit levettél a lábáról.

Komolyan írod?

Persze, ha megígértem, megteszem.

Picit át kell programoznom az agyam, de tudom, hogy ezerszer olyan népszerűsége lesz, mint a "szeretem" fórumnak.

Éjfélkor indíthatok egy új fórumot (akkor jár le a zárlat).

Ha megszavazzátok, meg is teszem. Címe lenne:

Utálom az embereket - és az emberek is utálnak engem.

És még meg is magyarázom, hogy miért van így.

(Nem, nem akarom lejáratni a szeretetet, csak

választási lehetőséget kínálok.)

Ideteszem III Richárd monológját bemelegítésként:

(Érdemes elolvasni, a világirodalom egyik "leghúzósabb dumája")

York napsütése rosszkedvünk telét

Tündöklő nyárrá változtatta át.

Családunkról már elvonult a köd

S alámerült az óceán szívébe.

Most homlokunkon győztes koszorú,

Diadalemlék csorba fegyverünk,

Vad riadónkból víg vacsora lett

És édes dallam szörnyű indulónkból.

Szelíden mosolyog a háború,

Nem lovagol páncélos paripán,

Hogy félénk ellenség szívét ijessze,

Ehelyett fürge lábakkal szökell

A hölgy-szobákban léha lantzenére.

De én, aki nem játszani születtem

Sem tetszelgő tükröknek udvarolni,

Kit durván véstek és szerelem fénye nélkül

S riszáló nimfák előtt nem feszíthet,

Kit megfosztottak minden szép aránytól

S a természet becsapott termetemmel,

Ki torzul, félig kész, s idő előtt

Küldettem el e lélegző világba,

Bénán s idétlenül, hogy a kutyák

Megugatnak, ha bicegek előttük -

Én ilyen fuvolázó békekorban

Nem is tudok egyébbel szórakozni,

Mint hogy a napon nézem árnyamat

És csúfságomat magam magyarázom:

Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,

Hogy eltöltsem e csevegő időt -

Úgy döntöttem, hogy gazember leszek

S utálom e kor hiú gyönyörét.

Volt egy kolléganőm, aki elcsépelte a szeretlek szót. Naponta többször hallottam tőle, de semmi valóságtartalma nem volt.

Szóval a férjével naponta többször telefonált. Eleinte még azt gondoltam magamban, milyen aranyos, hogy minden beszélgetést azzal fejezett be, hogy "szeretlek". Később jöttem rá, hogy semmit nem jelent nála, csak egy töltelékszó volt. Ugyanis egy idő után nem csinált titkot abból, hogy mennyire unja a férjével való beszélgetéseket.

Amikor megnyílt előttem, elmondott olyan dolgokat, amikből kiderült, hogy nemhogy szeretet nincs benne a férje iránt, inkább az ellenkezője. Nem részletezem, elég ha én tudom az okokat.

Lényeg az, hogy a "szeretlek" lehet csupán egy üres szó.

A fene megette az egészet, ha nincs valódi érzelem!

Meghívhatlak egy mákos tésztára?

S viszek rózsát.

Beillesztek 2 idézetet a "Kedvenc idézetek" fórumról, a 2 utolsó idézet.

Ettől többet tudunk a szeretetről?

Ezért mondtam, hogy nem lehet beszélni róla.

"Egykor megakartam menteni a világot. Az emberiségnek el akartam hozni a békét. De aztán megpillantottam a fényükben rejtőző sötétséget. És megtudtam, hogy a kettő együtt él minden ember lelkében. És mindenkinek magának kell választania. Ebben a harcban nem segít a hősök ereje. És most már tudom, hogy csak a szeretet mentheti meg ezt a világot. Így hát maradok, és harcolok egy jövőért. Ami hiszem, hogy elérkezhet. Ez lesz a küldetésem. Mindörökké."

A Csodanő

…………………..

"Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,

az utolsó dobbanás is a tiéd lesz kedvesem.

Te azért születtél, hogy szeressenek,

én azért születtem, hogy téged szeresselek.

S csak annyit ér az életem,

amennyi boldogságot adsz te nekem.

Azt adom, mi legnagyobb: a szívemet,

mely útra kelt és felkutatta tiedet.

Rejts el, őrizz, éltess engem kedvesem

én veled leszek, te leszel a mindenem."

Johann Wolfgang von Goethe

Ki az az őrült, aki elolvasna sok ezer sort?

Pláne, ha kisbetűs.

Inkább nem mondom meg... nem szeretem a sört :D

Az illatát nem tudom elmondani, csak annyit, hogy bódító, nagyon finom illat... de a színét, a formáját, azt, hogy szeretem a rózsát, vagy nem, azt igen.

Ezt te írtad:

"Mert a szeretetről sok ezer sort is tudnék írni,..."

Akkor? Miért nem lehet a szeretetről beszélgetni?