Szeretem a párom, de! Szakítsak vagy ne? Kifejtve lent! (beszélgetős fórum)

Röviden csak annyit, h nagyon sokan szeretnének a helyedbe lenni.

Próbálok tömör lenni. Igazán mély, bensőséges, szeretetteli a kapcsolatunk, mondhatom, hogy idilli. Szinte mindenben egyetértünk, sok mindenben egyezünk, nincs vita, nagyon jó vele együtt lenni, stb. Esküszöm, megtaláltam azt az embert, akinek mindenki örülne, aki tényleg olyan, mint a másik felem, akiben konkrétan minden olyan tulajdonság meg van, amit egy társtól elvárnál. Csodás ember, közös jövőt tervez velem, teljes szívéből szeret, minden megnyilvánulásában érzem, kedvembe jár, stb. Viszont mostanában úgy érzem, mintha valami hiányozna. Nem tudom, mi a bajom, miért érzek így, bűntudat gyötör! Egyszer el akarom engedni, aztán rájövök, hogy mégsem! Lehet, hogy csak alább hagyott a rózsaszín köd, és ez egy természetes folyamat, csak még nem éltem át? Most alakul át a szerelem szeretetté, vagy lehet, hogy nem tudom mégsem szeretni? Mi a baj velem? A párom egyébként semmit sem sejt és nem tudom mit tegyek! Félek, hogy megbánom, ha elküldöm!