Szerelem: cserben hagytak az érzéseim.. mi történik velem? (beszélgetős fórum)

ÉRZÉS....a legmegbízhatóbb dolog a világon,soha nem csapnak be,az agyunk viszont igen.

Te is tudod mit kellene tenned,csak nem mered...

sajnos, csak annyit tehetsz, hogy őszintén, de finoman(!), a legnagyobb szeretettel és tisztelettel bánva vele(!)

elmondod, egy részét annak, amit itt írtál, erre gondolok:

"...nem érzem azt a szerelmet, odaadást, mint az elején. Szeretem, de ez sem az a mély szeretet valószínűleg, mint amit a házasok leírnak. Szeretek vele lenni, de minden érintése csikis számomra, nem olyan kellemes, mint régen volt. Nem kívánom annyira, és nem izgat fel, pedig nem változott semmit, ha ránézek, ugyanolyan szép, tökéletes alkatú, mint volt! ... nem érzem ugyanazt mint Ő.

...tudtuk, valamikor döntenünk kell arról, hogy együtt maradjunk-e, mert nem szeretném húzni az idejét."

Ha igazán szereted/szeretted akkor tartozol neki ennyivel!

Kívánom, hogy jól alakuljanak a dolgok mindkettőtök életében!

Erre szokták mondani, hogy elszállt a rózsaszín köd. Szerintem ezen mindenki keresztül megy előbb-utóbb. Van aki a házasságkötés után, esetleg 1-2 gyerek után.

Te nagyon fiatalon kerültél össze a pároddal, tapasztalatlanul, ahogy mondani szokták még nem is éltél. Kimaradtak a haverok, a diákélet bulijai stb. De megvolt a rózsaszín mámor. Most elszállt és bár jó ami van talán, de ....

Amit én javasolni tudok, hogy ezt így mondd el a párodnak is. Őszintén. A reakciójából látni fogod, hogy ő mennyire kötődik hozzád.

Más korosztály vagytok és bár látható volt az elején is, hogy előbb-utóbb eljuttok ide, erre senki sem gondolt. Szóval erőltetni a dolgot nem lehet, meg kell beszélni és talán pihentetni kellene a kapcsolatot. Nem tudom tanulsz-e vagy dolgozol, de valami világfelé nyitás jó volna. Kellene társaság, valamilyen közösség, ahol veled hasonló korúak is vannak.

Remélem rendbe jönnek a dolgaid.

Jó választ a te dolgodra senki se adhat. Szerintem nem élted ki magad,de ezt neked kellene tudni.

Bár ha tisztában vagy vele mit érzel tudni fogod mi a következő lépés. Csak azért mert sajnálod ne húzd az agyát,hogy minden oké még évekig.

Legyél őszinte,ülj le és beszélj vele.

Sziasztok.

21 éves lány vagyok, a párom 40 éves, 2 éve vagyunk együtt. Már akkor is nagyon szerelmes voltam belé, mielőtt összejöttünk. Miután összejöttünk, úgy éreztem, minket egymásnak teremtettek, ő a másik felem és ha egy kicsit idősebb lennék, összeházasodnánk és családot alapítanánk. Teljesen odavoltam érte, és ő is értem, nagyon boldogok voltunk. Mivel Ő már szeretne megállapodni, így tudtuk, valamikor döntenünk kell arról, hogy együtt maradjunk-e, mert nem szeretném húzni az idejét.

A korkülönbség alapvetően nem okozott gondot, sokszor elgondolkodtam a jövőnkön, hogy a gyerekeinek idős apukája lesz, hogy mikor én 40 leszek, ő 60, 50-70, stb. Bizonytalan vagyok magamban, még fiatal vagyok, nem ismerem saját magam, az érzéseim, nem tudhatom, mit fogok gondolni, érezni 5-10 év múlva, nincsen társasági életem, nincsenek barátaim...

Egy ideje azt érzem, hogy már nem vagyok szerelmes belé, nem érzem azt a szerelmet, odaadást, mint az elején. Szeretem, de ez sem az a mély szeretet valószínűleg, mint amit a házasok leírnak. Szeretek vele lenni, de minden érintése csikis számomra, nem olyan kellemes, mint régen volt. Nem kívánom annyira, és nem izgat fel, pedig nem változott semmit, ha ránézek, ugyanolyan szép, tökéletes alkatú, mint volt! Ő még mindig szerelmes belém, mondja is, de én nem érzem ugyanazt mint Ő.

Összezavarodtam fenti érzéseim miatt. Nem tudom, mi történt velem, nem ért semmi, nincs szükségem másra. Soha nem gondoltam volna, hogy így fogok érezni iránta. Nem tudom, hogyan juthatnék egyről a kettőre. Az agyammal szeretnék vele maradni, és ugyanúgy érezni, mint régen, érezni, hogy nincs más a Földön, aki nekem kellene! Viszont nem érzem azt a szerelmet felé, ami elég lenne egy házassághoz, nem érzem magam felhőtlen boldognak. Szeretnék újra úgy érezni, hogy egyértelműen azt tudjam mondani, hogy örökké vele akarok maradni.

Szomorú vagyok, mert úgy érzem, cserben hagytak az érzéseim, mintha elárultak volna.

Hogyan hozhatnám vissza ezt az érzést magamban? Miért érzek most így?

Ti voltatok már hasonló helyzetben, mi lett a megoldás? Szerintetek mit kellene tennem?