Sokszor vagyok magammal szemben negatív!!!! (beszélgetős fórum)

Hát én úgy ruglak seggbe mindjárt nefélj!!:D

De nem nyavajogsz. Abszolute nem nyavajogsz, hanem belül szenvedsz, ez nagyon nemjó.

Tessék körülnézni otthon! Tessék meglátni végre a virágot az erdőben!

Mivel van bajod? Meséld el kérlek, hogy miért vagy ilyen szomorú. Ha tudok, én segítek mindenféle honorárium nélkül ! :)

Úgy látom, sokan küszködtök önértékelési zavarokkal :) Nyugi, én is ilyen voltam, meg se merem mondani, hány évig. Mindenkit szebbnek, jobbnak, okosabbnak, sikeresebbnek gondoltam, + rossz anyának éreztem magam. Aztán jött egy nagy trauma (ezt ne várjátok meg!!!), és mindezt leráztam magamról...

Hogyan is éltem: van szerető párom, 2 gyönyörű, egészséges gyerekem, fedél a fejem fölött, és szerény, de biztosnak látszó jövedelmem. Télen tudok fűteni, van mit tenni az asztalra, vannak barátataim, bár nemigen érnek rá a kapcsolatot ápolni - de vannak, és a bajban számíthatunk egymásra!!! - akkor meg mi a nyavalya bajom van?!

Rájöttem, minden időm, erőm és pénzem a környezetemnek való megfelelésre fordítottam, és magamra már nem maradt semmi (persze, amíg a gyerekek kicsik, meg kell hozni ezt az áldozatot). Ennek most vége! Megteszem, ami szükséges, ami nélkülem nem megy, de onnantól kezdve időt szakítok a saját kedvtelésemre is, és innentől kezdve mindenki várjon a sorára!!! Én megtaláltam, ami engem megnyugtat, amitől sikeresnek és boldognak érzem magam, és senkinek nem engedem, hogy eztán meggátoljon ebben!

:)

Én leszek a barátod. Igaz hogy csak innen netről, de ha tudok beléd egy kis lelket önteni, ahogy te tetted velem akkor már megéri minden szó!:)

Kell az az érzés,hogy néha elégedetlenek legyünk önmagunkkal szemben,mert így mindig jobbat akarunk elérni.De akkor van baj,ha ez már betegessé válik.

Én sem vagyok elégedett önmagammal.A téli hónapok alatt felszedtem pár kilót.Nemrég elkezdtem futni barátnőmmel.Az első alkalom olyan jó volt!Tudjátok,az az érzés,hogy tettem magamért valamit.Ezt már nagyon rég nem éreztem.

A másik dolog,hogy nyitottam itt egy blogot,ahová leírhatom mi történt velem.

Ezen az oldalon olyan barátságos társaság fogadott,amit nem gondoltam volna.:-D

Dehogyis.

Ezt felejtsd el de gyorsan.

Szereted a gyerekeidet? Persze hogy szereted őket.

Innentől kezdve pedig nemlehetsz rossz anya!

Az, hogy ha esetleg nemtudsz nekik mindent megadni, néha nem rossz dolog ám.

Lehet hogy nincs is szükségük mindenre, de annál több szükségük van rád!

Na ez a nemmindegy.

Előttem leírták de én is örülök annak hogy őszinte vagy. Soha nemláttam ilyen fórumot, felvállalod azt hogy szomorú vagy, hogy nemvagy megelégedve magaddal. Hidd el én sem vagyok, és szinte senkisem.

De nekem már jobb kedvet szereztél azzal hogy írtál, néha szükségem van valakire aki írogat, nincsenek igazán barátaim.

Szerintem mindannyian egyszerű emberek vagyunk.

De magam nevében beszélve most, soha nemvoltam nagyravágyó, így nemcsalódtam, ha valamit nem kaptam meg amit szerettem volna. Annyira soha nem szerettem volna semmit, hogy én ezért szomorú legyek.

A pozitív gondolkodást pedig irtó nehéz kialakítani tudom.

De ha az ember mindíg csak azt nézi hogy ez nemjó az nemjó akkor elég savanyú uborka lesz belőle.

Mindíg azt nézzétek hogy mi a jó, mit kaptatok ami csak a tiétek, és jelen esetben lehet ez egy adottság, tehetség, vagy szimplán érzékenység mások iránt.

Szeresd magad, akkor tudod, hogy kell majd szeretni másokat.:)

Mindenki értékes, csak meg kell találni, mi az erősséged. Arra koncentrálj.:*

Ami nekem segített: figyeltem másokra, segítettem, ha tudtam, meghallgattam őket, és máris szebb lett tőle minden.

Mosolyogj!:))))

de jó hogy ti ennyire pozitívak vagyok :)

ezt jó olvasni, bárcsak én is ennyire jól látnám a dolgokat!

:S

Szerintem próbáld meg a mai nap pozitívumait nézni.

Én így próbálom:

Felkeltem, élek, süt a nap.

Itt van mellettem a vőlegényem, szeret.

Ránézek a virágaimra, milyen szépek és én csináltam én gondoztam őket büszke vagyok kicsit magamra!:)

A további részek nyílván a nap további óráiban lesznek.

De sokszor vagyok azzal a gondolattal, hogy van hol laknom van mit ennem van aki szeret és kész. És nem is kell nekem ennél több.

Eltölt a jóérzés. :)

"Vannak olyan napok, mikor az ég szürke, de ez nem jelenti azt, hogy a nap örökre eltűnt."

Írtam egy cikket, ha gondolod, olvasd el:

"Az elmúlt 5 évünk....a mi történetünk."

Én is szoktam magam senkinek érezni. Egy nagyon pici valakinek egy nagyon nagy világban.

De ez így nemigaz!

Te igenis vagy valaki!

Nézd meg magad! Két gyermeket gondozol nevelsz igenis vagy valaki egy főállású anya akit a gyerekei biztos vagyok benne hogy imádnak!

Na és én ezért felnézek rád.

Nekem nincs gyermekem még ráérek, de mindíg úgy félek tőle hogy rossz anya leszek, hogy nemtudok majd a gyermekemnek mindent megadni amire szüksége lenne.

:(

Valakinek fontos vagy, talán nekünk. Klassz hogy itt vagy és klassz, hogy magaddal szemben őszinte vagy.

Néha kis apró dolgoktól is jobb kedve lesz az embernek, nem?

Ezzel bizony nagyon egyetértek.

Akármekkora slamasztikában is voltam az évek során ( voltam nem kicsikben sajnos ) mindíg a pozitívumot próbáltam levonni az egészből.

És a negatívumokat eldobni félre hogy hagyjanak békén.

Persze vannak az életben olyan dolgok, amiből nehéz levonni a pozitívumot, ami kísértenek életünk végéig, de tudni kell ezeket félretenni, és tudni kell mindíg újat kezdeni, újra próbálni.

Mindenkinek megvan a maga keresztje, cipeljük magunkkal, ha tetszik, ha nem... :-(

Kitartás, bármilyen rossz dolog történik is, lesz jobb, a gödör aljából lassan-lassan ki lehet mászni...

Én már csak tudom. :-O

Örülj a gyerekeknek, próbáld az életed szépségét nézni, ne pedig azt, hogy mi a rossz. :-)

Szép vasárnapot neked. :-)

jajajajjjjjj

rossz ezt látni.

Lányok...... tudnátok hogy minden ember küzd ezzel?

Csak nem mindenki mutatja.

Én is! én is küzdök magammal!

Nemvagyok elégedettt magammal soha, és ez amíg így van addig van jól!

Nem azért mert beteg vagyok, hanem mert az ember változik, és ebben a változásban mindíg van mit tanulni és kell tanulni valamit!:)

Fel a fejjel!!!

Nemtudom milyen bíztató szót kellene mondani, de én mindíg arra gondolok hogyha elkezdek magammal vitatkozni belül hogy ajaj ez nemjóígy hogy bizony örülnöm kell, nemvagyok halálos beteg, egészséges vagyok, stb. tehát bíztatom magamat:)