Selejtes, aki nem szül 30 előtt? (beszélgetés)

Így van, ezért mondom, hogy én senkit nem irigylek, elégedett vagyok a saját életemmel ;)

Ez sokkal fontosabb mint azt lesni, ki mit gondol-mond...

Pontosan!!

De akkor 25-30 évvel más világ volt. Volt egy garzon lakásunk, autónk, majd mi is mint minden fiatal vett fel hitelt, szocpolt, tanácsi kölcsönt és elindultunk egy nagyobba. A hitelek, kölcsönök rég ki lettek fizetve, tehermentes minden.

Manapság ez a többségnél már nem így működik. Megváltozott a világ és ha nincs szülői segítség, megfelelő háttér, elhiszem, hogy a fiatalok kétszer is meggondolják. Azért nem ilyen marha egyszerű ez manapság.

Én egy percig nem bántam meg, hogy fiatalon szültem. Ha újra kezdhetném csak így csinálnám. Engem is sokan irigyelnek, ki sem nézik belőlem.

Azért arra kíváncsi lennék milyen atrocitás ért? Elképzelni nem tudom.

A gyerekvallalas kerdese mindig maganugy, de az emberek ezt nem ertik. olyan mintha gyerekrol vagy terhessegrol lenne szo akkor hirtelen mindenki magaenak erezne a dolgot. Kb mint amikor terhes voltam es mindenki akivel talalkoztam kommentalta a hasam novekedeset (jaj de pici, jaj de nagy, biztos fiu lesz a formaja miatt, megfoghatom-e stb). Gondolkoztam rajta hogy en is elkezdem kommentalni az o hasnovekedesuket. :-)

Vagy most a mentorom terhes es egyik nap evett egy csokit az irodaban. Rogton beszoltak neki hogy nem kene am csokit enned. Egyebkent szinte sosem eszik csokit, ez kiveteles eset volt. Maskulonben eszebe sem jutna senkinek kommentalni hogy mit eszik a masik, de ahogy terhes valaki, mindenkinek rogton megvan a velemenye hogy mit szabadna, nem szabadna enni. Eleg idegesito...

Türelmesen végigolvastam minden hozzászólást, tegnap sajnos nem voltam gépközelben.

Köszönöm mindenkinek a véleményt, pozitív és negatív hozzászólálst is :-)

Egyébként lehet, hogy az írás egyesek általánosítás, vagy belső morfondírozás, hisz ahogyan írtam, én sem így terveztem az életemet.

Nem akartam általánosítani, de az tény, hogy egyre gyakrabban érzem kellemetlennek a mikor lesz gyerek kérdéseket, főleg amikor valaki még azt is kihagsúlyozza, hogy már itt az ideje a korom miatt. Szeritem a gyerekvállalás kérdése, ideje magánügy.

Egyébként a "selejtes" szóval nem akartam senkit megbántani, természetesen átvitt értelemben értendő :-) Nem kell ezt véresen komolyan venni :-)

Szerintem nem hibáztál és a "kényelmes kis életed" átalakult ami lehet, hogy már nem úgy kényelmes de fogadom, és látatlanban le merem írni, hogy vissza nem cserélnéd semmiért. Sőt a harmadik gyerek foglalkoztat. Vajon miért?:)

Ami örömet, boldogságot tud okozni a gyerek azt nem lehet mércével mérni és épp ezért össze sem lehet hasonlítani semmivel. Soha nem éreztem, hogy bármiről le kellett volna mondanom.

Azt meg már tapasztalatból írom, hogy ez a "lemondós" idő amit te írsz (ami egyébként nem az) talán húszonpár évig tart, mert utána kirepülnek a gyerekek és újra élheted a "kis kényelmes életedet". Én pl. azt szoktam mondani, hogy a második fénykoromat élem.

Persze nekünk anyáknak, szülőknek amíg a kezünk, lábunk mozgatni tudjuk és élünk a gyerekeink, unokáink lesznek a legfontosabbak.

És ez így van rendjén!

"Szerintem beleszoktam a kényelmes kis életembe, hogy mindig azt csináltam, amihez kedvem volt. Most utólag nagyon önzőnek látom magam ezért."

Szerintem ne ostorozd magad emiatt. Hidd el, akkor valamiért így akartál élni, ez volt a jó. Most már tapasztaltabb vagy, de a jelenlegi tudás birtokában szemléled a múltat, ez pedig torzítja a megítélést.

Egyébkét ennyi erővel millió dolog miatt érezheti magát bárki önzőnek pl. miért nem beszélgettem magányos öreg nénikkel, miért nem mentettem kutyákat vagy hánykolódtam a Green peace ladikjában egy bálnavadász monstrum felé tartva. :)

Teljesen egyetértek, senkinek semmi köze hozzá, hogy ki mikor szeretne szülővé válni. Viszont tény, hogy a kor előrehaladtával a szeretne és a képes már nem biztos, hogy egybeesik.

Én kicsit már bánom, hogy nem lettünk hamarabb szülők. 31 évesen szültem a lányunkat, előtte nem éreztem a gyerek utáni vágyat. Talán féltem, mert láttam, mekkora lemondásokkal jár. Szerintem beleszoktam a kényelmes kis életembe, hogy mindig azt csináltam, amihez kedvem volt. Most utólag nagyon önzőnek látom magam ezért. És úgy érzem hibáztunk, mert most a másodikat tervezzük, de őszintén boldogabbak lennénk, ha a harmadik gyerekről beszélgethetnénk.

Alapból nem szólunk be senkinek.

Egyrészt, mert kéretlenül beugatérolni unintelligens, és prosztó dolog, másrészt mert tudjuk, a vélemény olyan mint a s*gglyuk. :)

Persze esténként, amikor leülünk dumálni, megbeszéljük, hogy mi hogyan látunk másokat, de eszünk ágába sincsen osztani az észt.

Mindig azt mondom, hogy ha mindenki a saját dolgával foglalkozna, ez egy sokkal boldogabb világ lenne.

Amúgy ezt a gyerekes-nem gyerekes szembenállást meg hajtépést sosem értettem. Mit fáj az egyiknek, hogyan él a másik??

Persze a neveletlen, elkényeztetett gyerekek nem a kedvenceim, de ott is a szülő sarának tartom a pofátlan utódot.