Rettegek a szüléstől. (beszélgetős fórum)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
ahh...
imádom a generációs különbségeket....
Én is, pedig már kétszer szültem :DDD
Csodálatos élmény! De fel kell rá készülni testileg és lelkileg is. :) Bármikor újracsinálnám. :)
Természetes, hogy így érzel!
Nekem egy szülésem volt, többen kérdezték, félek-e? Nem féltem, mert nem tudtam milyen lesz.
Amikor megszületett az az öröm, az a jóleső érzés, hogy van egy aranyos kisbabám, semmihez nem hasonlítható.
Abban a pillanatban számomra teljesen törődött minden szenvedés, amit addig átéltem.
Csak a baba számított, és nagyon, nagyon boldog voltam.
Max egy pár óra az életedből.
Ne olvasgass sokat erről.
Élvezni fogod ahogy nő a pocak,,gratulálnak,megdícsérnek.
Amikor meg ott leszel ,egy célod lesz,,kint legyen.
Szia! Szerintem ez a legjobb alap! :-) Az, hogy el tudod képzelni már most, hogy anyuka vagy, aki figyel a gyermeke igényeire.
A szülésről annyit, nekem az volt lelkileg a legnagyobb segítség, amikor kimondtam magamban, hogy "Oké, ez most elindult, ez a baba ma meg fog születni, innentől már nincs visszaút!" És tényleg! :-D Valahogy így jobban tudtam figyelni a következő pillanatra - de mindig csak a következőre.
Szóval drukkolok, és hidd el, jó anyuka leszel!
Mindenki változik, ha gyereke lesz, és az érzései sem olyanok lesznek a saját gyerekével kapcsolatban, mint a sajátjával.
Egyébként meg biztos kimutatja, hogy szeret, különben nem lennél vele, csak esetleg máshogy, mint a többi ember.
Én nő létemre sem mondogatom, ha mégis, akkor is csak azért mert tudom a férjemnek jól esik, de érzem, hogy ez a kimondás tőlem nem őszinte, hisz magamtől nem tenném, inkább kimutatom máshogy. Ez van, mikor két embernek más a szeretetnyelve :DDDD
Nyugi! Felesleges előre félni! Majd ráérsz, akkor ilyeneken gondolkodni, ha ott leszel.
Itt is vagyunk sokan, akik kibírták;)
Ha a párod szeret, megvan benne az ami neked elegendő arra, hogy tudd szeret és gondoskodó, akkor semmi hátrányod nem lesz abból, hogy nem percenként mondja, hogy szeretlek;)
Mi a nagy segítség ilyenkor? Pl. az, hogy nem veszi félvállról azt, hogy terhes vagy és a szülést sem. Nem úgy fogja fel, hogy ez semmiség. Nem azt mondja, hogy szülés után azonnal csinálj meg mindent, legyél olyan, mint terhesség előtt, stb.
A terhesség nem betegség, de azért ilyenkor a nők mások lesznek testileg és lelkileg is. Nem kell körbeugrálni egy terhes nőt, de egy férfinek tudnia kell, hogy azért nem árt egy kis figyelem. A szülés egy természetes folyamat, de nagyon kimeríti a szülőnőt, így utána azért idő kell, hogy összekapják magukat.
Tehát, egy férfinak ezt kell tudnia jól kezelnie. Ehhez nem kell, hogy kimutassa az érzelmeit, csak tegyen úgy, ahogy kell;)
Nem kell félni, illetve félhetsz, de minek, túl leszel rajta.
Én császárral ikreket szültem.Előre nem gondolkodtam, nem stresszeltem magam, ment minden a maga útján....
Megütött ez a maróan sértő, hányaveti, odadobott megjegyzés! Ritkán szólok beszélgetős fórumhoz, csak olvasgatok, és megjegyeztem, hogy nem igen láttam eddig a részedről az empátiának még az írmagját sem!
De viszont azt láttam/olvasom naponta, hogy ott ahol megjelennek a nadrágosok, elől sliccel, ott már változik a "hangnemed!" Amely átvált flörtölésbe, jópofizásban, önmutogató, kacér, magakellető viselkedésbe, vihorászásba, komolytalanságba. Pedig a kevesebb, néha több! Mindenki azt csinál amit akar. Úgy viselkedik ahogy akar, szíve joga! De ez a sok negatív megítélés, neked sem esik jól?! Mint ahogy a fórumindónak sem a pikírt megjegyzés tőled!