Restart 30 körül-tapasztalatok (beszélgetős fórum)
párom kapott 30-ik szülinapjára egy pólót, amin a felirat ez volt: " Az élet 30 után kezdődik! Eddig csak kamaszodtam!" :)))))))))))
Ez jut eszembe a hsz-ről :)))))))
Hát, kb. fél év kellett hozzá, nekem hosszabbnak tűnt:D De ahogy a Kistanítónéni is írta, a gyerkőc sok erőt adott, mondhatni ő tartott életben:)
Fiatal vagy még és így harminc évesen egy érett nő, aki már ismeri önmagát, így könnyebben eltudod dönteni mit akarsz és úgy alapozhatod meg a jövődet, ahogyan az tényleg Neked lesz jó! Huszonegynehány évesen ezt nehezebb, mert akkor még keveseknek van határozott elérhető elképzelésük! Az élet szép, főleg mert most jönnek azok az évek amikor a nőiességed is kiteljesedik, szerintem, hamarabb megtalálod a párod, mint azt gondolnád!:)
Nekem mindez megvan, de az is kevés.
Úgyhogy nincs remény, az élet szar. ;-)
"mindennek megvan a maga ideje és helye"
Ha ennyien mondjátok,biztos úgy van. :) Igyekszem szem előtt tartani. :)
Átképeztem magam, mert ezzel a végzettséggel nem kaptam munkát sajnos.
A gyerek az a munkavállalás szempontjából nehezíti a helyzetet, de óriási erőt és kitartást ad az embernek.
ezt nagyon nagy betűkkel kellene kiemelni!:
"mindennek megvan a maga ideje és helye"
Így van!
Én anno 10 év után kezdtem újra, 28 évesen az életem. Büdös nagy semmi volt mögöttem, annyi, h épp akkor diplomáztam, illetve akkor felköltöztem Bp-re (egyedül, egy ismerősnél húztam meg magam), és ott kezdtem el dolgozni, ahol fősuli mellett dolgoztam. Rendes munka nem volt, itt meg ugyan volt, és több, mint a semmi (suli mellett elég is ami ott volt, de élesben....), így csináltam, és gondoltam vmikor majd lesz a szakmámnak megfelelő is. Ez évben megismertem vkit, aki nagyon is közel került a szívemhez. A munkahely , és a közös életút hozott össze minket. Ugyan fiatalabb nálam 3 évvel, de meg volt a szikra.
Következő év tavaszán sikerült találnom melót, uhogy szépen lassan alakultak a dolgok.
Most saját lakás, meló (2 is) van, és 34 leszek 1,5 hónap múlva :)
A lényeg, h nem szabad siettetni semmit!
Gratulálok neked is:)
A nickedből ítélve szakmabeli vagy.:)
Nekem még nincs gyerekem,el sem tudom dönteni,hogy ez most jó,vagy nem....
Köszönöm a szurkolást.:)
Dühöngeni még nem dühöngtem,lehet az a baj:)
A küzdés eddig is megvolt,csak nem lett semmi eredménye:( Ennek ellenére tudom,hogy jobb,hogy szétmentünk.
Szívesen küzdök-fáradok,ha látom,hogy lesz eredménye. De most ebben a lelkiállapotban kissé nehéz... Jó lenne látni valami kis fényt a (v)alagút végén..
Szia!
Én idén ősszel töltöm a 30-at, tavaly ért véget egy 6 éves kapcsolatom. Én nem maradtam teljesen egyedül, mert született ebből a kapcsolatból egy fiam, aki már elmúlt 3 éves. Áttudom érezni a helyzeted. GYES után, végzettség nélkül, se lakás, se pénz, se társ...Teljes zero, az élet minden területén. Nekem nem csak magamat, hanem a gyereket is elkell tartanom és sajnos több mint fél évig nem találtam munkát. Februárban csúnyán átvert egy munkáltató (hosszú sztori) akkor kaptam idegösszeomlást. Két hetem telt el úgy, hogy szinte semmire sem emlékszem belőle...:(
A lényeg amit írni szeretnék az, az, hogy ne add fel. Hamarabb rendbe jön az életed, mint gondolnád! Én most kezdek az új munkahelyemen. Pasi még nincs a láthatáron, már egy éve egyedül vagyok, de most ez valahogy nem is érdekel. Az év elején még nagyon foglalkoztatott, de végül beláttam, mindennek megvan a maga ideje és helye. Sok sikert kívánok a munka kereséshez, egy új munkahely talán egy új szerelmet is hoz majd!:)
29 évesen én is hasonló helyzetben voltam. Egy válás és még egy rossz kapcsolat után, albérletben, adóssággal, egy hét éves kislánnyal. Az egyetlen pozitívum az volt, hogy legalább volt munkahelyem. Meg a lányom is sokat számított, ha gyereked van nem szabad összeomlani.
Most szűk nyolc évvel később újra férjnél vagyok, született még két gyermekem, szép lakásunk van és még jobb munkahelyem, ahova mehetek vissza szeptembertől dolgozni.
Remélem, neked is minden rendbejön. Nagyon szurkolok, hogy neked is mindez sikerüljön. Fel a fejjel!
Gratulálok! :)
Igyekszem arra koncentrálni , hogy anyagilag rendbe tegyem magam,aztán valahogy belevágni a saját lakás ügybe.
A többi meg úgysem csak rajtam múlik...
Köszönöm,kitartásra nagy szükségem lesz.
Hidd el, nincsenek irreális vágyaid. :)
Nekem is hasonlók vannak. Szerintem meg is jön :)
Sok sikert :)
Kedves vb30!
Én 35 évesen kezdtem el egyedül építkezni hitelből, anyukám telkén. Harmadszor kezdtem újra az életemet, immár egyedül.
És 38 évesen jött a szerelem:-))) Most 42 vagyok, 10 hónapos a gyönyörű kislányom és nagyon boldogok vagyunk :-)
Kitartást kívánok, rád fog találni a másik feled!!!!
Sziasztok!
Segítséget,véleményt,veletek megtörtént esetek megosztását kérném tőletek.
Nagy levegő....szóval:
Volt egy majdnem-házasságom ,ami 4 évig tartott,kb.2-3 hónapja vetettem neki véget,annak ellenére,hogy nagyon fájt,hogy így kellett lennie. ( Konkrétumok a Lelki terror-szóbeli erőszak című topik vége felé olvashatók. )
Eddig még úgy-ahogy tartottam magam,de szerintem csak elfojtottam a valós érzéseim,és most egyszeriben ki akarnak törni.
Eddig bíztam abban,hogy majd minden jól fog alakulni,csak legyek türelemmel,bla-bla-bla.
Most viszont padlóra kerültem,nagyon sötéten látom a jövőmet. Lelkileg és anyagilag is teljesen kizsigerelve érzem magam, 4év alatt az összes lelki erőmet feléltem,a pénzről nem is beszélve. Itt ülök a szüleim házában,úgy,hogy még ott se tartok,ahol 4 éve. A szerződésem lejárt,nem tudni még,hogy hosszabbítják-e. Keresek állást folyamatosan,de egyelőre sehol semmi...
Volt/van valaki hasonló helyzetben? Mesélnétek nekem,ha már túl vagytok rajta,hogy hogy alakult az életetek?
Pedig higgyétek el,nincsenek irreális vágyaim. Mindössze annyit szeretnék,hogy egy saját kis kuckóban éldegéljek boldogan egy hétköznapi ( mentálisan egészséges )férfival,akivel szeretjük egymást(urambocsá,gyereket)+egy biztos munkahelyet. Vagy ez manapság már túl sok? De valahogy most nekem ez olyan elérhetetlennek tűnik.