Régi munkahely, mégsem tudom megszokni. Gyomorideg már vasárnap, ha a hétfőre gondolok. Voltatok így ti is? (beszélgetős fórum)

Két variáció van:

1. ignorálod őket, egyik füleden be, a másikon ki. Bemégy, teszed a dolgod, őket meg letojod magasról. Ha a meló megfelel, a fizetés stb, akkor kerekedj felül, mert bárhová is mégy, tuti lesz olyan munkatársad, akikkel nem jössz ki.

2. Fogod magad és felmondassz. Munkát bárhol lehet találni, pénzt lehet keresni. Aztán ha jön jobb, váltani. De ha babát is szeretnétek, annak meg egyáltalán nem tesz jót a stressz, meg semminek sem!

Tapasztalatból írom ezt, átmentem ezen, nekem a főnökeim voltak agyamentek és olyan stresszben éltem, mint Te. Már vasárnap tiszta ideg voltam, hogy másnap menni kell...fogytam egy csomót az idegtől és a saját családommal sem tudtam türelmes lenni. Ekkor döntöttem, felmondtam és nem érdekelt, hogy lesz-e másik meló vagy mi lesz velem, nyugalmat akartam.

Laboráns melót hagytam ott, jött 1 év konyhalányság egy étteremben, aztán 1 év adminisztrátori munka egy tüzépen, utána jött a mostani melóm, ahol már 4 éve vagyok, szeretnek, megbecsülnek, szinte családiasnak mondhatom a légkört, jó a fizetés és ami a legfontosabb, örömmel megyek dolgozni!

Voltam így, de nem a kolléganők, hanem a főnökkel kerültem nézeteltérésbe. Azok után mindent elkövetett, hogy megnehezítse az életemet.

Amikor azt vettem észre, hogy hétfő reggeltől kezdve péntek estig örökké fáj a gyomrom, nem tudok rendesen enni, egy hónap alatt fogytam közel 5 kg, rájöttem, hogy ez a munkahelyi stressztől, és ha nem vigyázok, ebből még gyomorfekély is lehet.

Nagyon gyorsan kerestem magamnak másik munkahelyet. Igaz, hogy akkor elvállaltam egy beosztotti munkakört, és nem vezetőként, tehát a fizum is kevesebb volt, de legalább idővel elmúlt a gyomorfájás.

Én a felmondási időmet töltöm meg pár hetig és szintén gombóc van a torkomban már most. 🙈

Javaslom keress másik helyet!

Örülök, hogy szerencsére olyan is van az életedben! :)

Szia! Minden jót!

Valóban nem dolgoztam még gyárban, de jellemzően mindig több nő kollégám van mint férfi, mármint egy irodában, bár most épp kiegyenlítődött majdnem, mert van 3 férfi és 4 nő.

És az előző munkahelyeimen is mindig többségben voltak a nők az irodában, egy kivételével, ahol én voltam egyedül nő.

Még sosem tapasztaltam ilyet.

Amikor terhes lettem, nem is értettem, hogy ők miért örülnek jobban mint én. Úgy vigyáztak rám, mintha a saját lányuk lennék, pedig a legfiatalabb is 10 évvel volt nálam idősebb, a legidősebb kolléganő pedig 40 évvel. De egyik sem kezdett el piszkálni, és azért sem szóltak, hogy orvoshoz kell mennem és semmiért, sőt! El is kísértek volna, ha úgy alakul.

Szerencsére sokan kedvelnek a munkahelyen kívül.

Szia.

Akkor nem dolgoztatok még olyan gyárban, ahol az irodán csak nők vannak.... Mindegy,egyszer elmondtam nekik,hogy legyenek szívesek ha gondjuk van, velem megbeszélni. Nem hatott.

Nem tudom, mi a bajuk velem mert még nem sikerült elmondaniuk, de gondolhattam volna,hogy nyilván én leszek a bűnbak a sztoriban.

És sajnos nincs jelenleg ennyit fizető, beültetések miatti hiányzàsokat toleráló másik cég a környéken.

Szép vasárnapot Nektek!!

Ha jól fizet és a munka számodra ideális,akkor miért hagynád ott?

Nem voltam ilyen helyzetben,de ha lennék sem mondanék fel csupán 5 másik nő miatt!

Rájuk kell hagyni,egy idő után megunják ha semleges maradsz!

Minden csoda 3 napig tart.........

Kitartást :)

Sziasztok!

Tudom, tudom, váltsak munkahelyet,de több okból sem opció egyelőre ez.

A vírus miatt ahol élek inkább leépítések vannak, kisváros ahol élek,nem igazán van munkalehetőség, ahol dolgozom, irodai munka, 6 órás és hát azok a nők,akik felettem állnak a ranglétrán, ezt minden nap éreztetik is velem. Pedig nem pályakezdő vagyok, 32 éves vagyok diplomával,ami még kapcsolodik is a munkakörömhöz.

Szóval a váltási lehetőség hiánya, és az tart már 4 éve ezen a helyen,hogy gyermeket tervezünk a férjemmel, csak sajnos meddő vagyok és lombikprogramokra meg beültetésekre járunk és persze kis cég, nem tudom titkolni, miért hiányzok egy-egy napot és ezen is csámcsognak a kolleginák.

Már most gyomoridegem van,ha a holnapra gondolok, hogy újra menni kell. 5 nővel ,akik ötvenes éveiket tapossák dolgozom együtt és minden napra jut valami odabökés, beszólás. Hát a lombikkal meg kifejezetten el vannak foglalva, celozgatnak, hogy hát ők már ennyi idősen az ikszedik gyereküket is megszülték,meg hogy hogy lehet,hogy még nem jött össze ennyi idő alatt (amúgy nem én avattam be őket annó, hanem egyikük meghallotta pont mikor a főnökkel beszéltem,hogy mi a szitu és néha lesz,hogy egy két napos táppénzre kell mennem),stb.

Volt már nem egyszer,hogy megmondtam nekik a magamét, de egy öt ellen...

Voltatok már így, hogy rosszul voltatok a munkahelyetektől, de nem tudtatok váltani?