Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Párkapcsolati problémák fórum

Párkapcsolati problémák (beszélgetős fórum)


A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.

1 2
2014. ápr. 3. 22:06
Sziasztok! Olyan problémám van, hogy mikor összejövök valakivel, rövid időn belül rám jön egy "ez a kapcsolat nem kell" érzés. Ez akkor is így van, ha addig teljesen odáig voltam az illetőtől.Szerintetek? Mással is előfordul/előfordult?
39. 7a3a05277b (válaszként erre: 38. - Gaby2223)
2013. okt. 8. 14:09
Itt is megkérdezem, mert ide is beírtad ugyanezt: a férjed alkoholista lett, megcsalt, kifordult magából, a személyisége megváltozott. Basáskodik felettetek és a gyerekekkel is üvöltözik. Mi a kérdésed pontosan?
2013. okt. 8. 13:40

Sziasztok. válságba került a kapcsolatunk és nem tudom hogy helyre lehet e még állítani, vagy mit kellene tennem. Májusban lennénk 10 éves házasok, van két gyerkőcünk, volt lakáshitelünk eladtuk a házat és a végtörlesztésnek köszönhetően hitelmentesen új életet kezdhettünk. vettünk saját pénzből egy erősen felújítandó házat. Már két éve építgetjük szépítgetjük. nem is ezzel van szerintem a gond. a sok probléma ott kezdődött hogy két és fél évvel ezelőtt megcsalt. elmondta rögtön másnap, akkor nagyon rosszul esett mert őt egy olyan kis "nyomi" pasinak ismertem meg aki nem tud csajozni egész egyszerűen azért nem mert nem tud mit hozzájuk szólni. nem volt soha bátorsága. velem azért volt más mert mi iskolás társak voltunk még annak idején, ismert engem. nagyrészt a rossz haveri társaságnak volt köszönhető a megcsalás is, ugyanis ezelőtt sosem mentünk külön szórakozni. de az új társaság belevitte a rosszba. elkezdett iszogatni is, alig alig járt haza. a változás akkor történt mikor két éve kiderült hogy terhes vagyok a második gyerkőccel. akkor egy kicsit észhez tért. ahogy a kicsi megszületett én belefeledkeztem a babázásba, nagyon boldog voltam, párom is viszonylag jól viselkedett itthon. most nagyjából fél éve új munkahelye lett. kőműves lett. nem tudom máshol ez mit jelent de a mi vidékünkön egyet jelent az alkoholizmussal. hiába egy nagy cégnél dolgozik 20 munkatársával, a főnök hozza reggelente a pálinkát nekik, napközben megiszogatnak 4-5 sört. nyáron már szóvá tette azt, ha nem volt itthon este sör. jól keres, de ugye a legtöbb pénz a házra megy. decemberre készülünk költözni, ami nem azt jelenti hogy kulcsrakész házba megyünk. burkolatok nélkül elég szegényesen de beköltözünk. ha addig együtt maradunk. engem nagyon zavar hogy ő egy egyáltalán nem bulizós, otthon ülős antialkoholista, csajozásmentes pasap volt és most pont ennek a fordítottja lett. iszik ,szeret eljárni bulizni és hát szeret flörtölni no meg megcsalt amit próbálok elfeljeteni de mindig jön valami ami eszembe juttatja. ha munka után később ér haza már egyből az jut eszembe hogy biztos valahol máshol van. mellette most az is zavar hogy nem tud jó apuka lenni. folyton veszekszik apróságokért ráordít a gyerekekre, nem tetszik neki hogy hangosak vagy játszanak. ha én szeretnék valamit azt sosem ENGEDI meg. pl szerettem volna egy kiskutyát a gyerkeknek mert nagyon szeretik az állatokat, de nem engedi meg mert ő nem szeretne. igaz hogy rajta kívül a család összes többi tagja szeretné, de mivel ő az állítólagos családfő így ő megteheti hogy nem engedélyezi. csak sztem ahhoz hogy valaki így viselkedjen, ahhoz tenni iskellene valamit. megmutatni hogy miért is kéne nekünk ENGEDELMESKEDNI neki. most féltékeny az öcsémre. 10 évvel fiatalabb mint én, most fog végezni az iskolával, de apámék alkoholisták ,nem tudják ellátni, tanyán élnek. öcsém már beköltözött a 80 éves nagymamámhoz, aki a szomszédunkban lakik. mamánál net nincs így hozzánk járt le öcsém netezni. ez nem tetszett a páromnak mert hogy ha ő hazajön akkor mindig azt látja hogy öcsém itt ül és netezik. jó akkor kitalátam hgoy legyen nálunk csak akkor mikor a párom dolgozik. a mama már nem tud mosni öcsémre így én mosom az ő holmiait, hogy legalább ennyivel is segítsek nekik de ez sem tetszik a páromnak. bármivel próbálok segíteni öcsémnek meg a nagymamámnak ezzel a bolond helyzettel kapcsolatban a páromtól csak azt kapom hogy vannak annak a gyereknek szülei, foglalkozzanak azok vele. de mivel nincsenek gyakorlatilag így muszáj nekem foglalkoznom vele. és most azon vesztünk össze épp egy órája, hogy párom telefonja elromlott. volt egy régi nokia amit odaadtam használatba öcsémnek mert neki sem volt telfonja. most hogy elromlott párom telefonja visszakérte a nokiát. öcsém vissza is adta, és fogta a rosszat elvitte a szervízbe hogy megnézesse hogy meg lehet e csináltatni. ezen teljesen kiakadt a párom hogy MIÉRT NEM ÉN VITTEM EL? miért az öcsém viszi el mert nem tudja meg

átbasszák meg akármilyen hülye indokokat sorolt. aztán a végén még ő vágta a fejemhez a telefonba hgy akkor válasszak hogy ő vagy az öcsém. egy ilyen kis hülyeség miatt hogy ki vitte el a szervizbe a telefont. én már teljesen tanácstalan vagyok. már szinte a megcsalás óta folyamtosan akad valami ami miatt veszekszünk és egyre jobban azt érzem hogy nem ő az akinek gyereket szerettem volna szülni. nem olyan mint amilyen volt. olyan mintha eddig a rózsaszín köd miatt nem láttam volna hogy milyen valójában. mintha egy általam kitalált személyt szerettem volna. egyszerüen a megváltozott személyét nem tudom megszeretni. nem tudom azt mondani hogy jól van megérdemli munka után a sört mert undorodom tőle ha iszik, talán mert apámék is alkoholisták. de hogy még az öcsémmel sem tud mit kezdeni, meg a gyerekeivel sem. sőt igazán velem sem, mert ha nem úgy csiálok valamit ami neki tetszik akkor már veszekszik hogy akkor hagyjam el, akkor minek vagyunk együtt. pedig én azt gondoltam hogy szívesen lenne öcsém példaképe. az volt kb öcsém 10-12 éves koráig. mit lehet tenni szerintetek ennek már vége? volt már valaki ilyen helyzetben?

37. Vicaaaa (válaszként erre: 36. - C3015fc905)
2012. jún. 14. 13:35
Szia! Ilyen tippeket küldhetnél nekem is,nagyon nagyon megköszönném!! :)
36. c3015fc905 (válaszként erre: 34. - Dorisz79)
2012. jún. 14. 13:23

Tapasztalt nő révén én mondok neked 2 verziót!


1.Csomagolj össze fogd a gyerekeket és irány ahova csak tudsz,hogy egy kicsit meg tanítsd! Őszintén neked egyáltalán hol az eszed felnőtt Nőként?? Hogy bírod eltűrni,hogy folyamatosan meg csal?? Ennyi jó a száraz kolbász? Mert kétlem ha nem lenne olyan "jó" nem lennél vele



2.Ha van rá lehetőséged rángasd el 1-2-3x egy éven wellnessezni,esténként vacsorázni 1 hónapban egyszer nehogy már ne engedjetek meg magatoknak 6 ezer forintot! Hidd el mindenki azt hiszi,micsoda nagy durranás beülni egy étterembe pedig nem így van.Vegyél föl szexi ruhákat,csábítsd szívd a vérét miközben nem adod oda magad!!! Írj nekem privit nagyon,nagyon sok tippet tudok neked adni,amivel szép lassan behálózhatod!

2012. jún. 14. 13:15
Sziasztok!! Én egy 32-éves nő vagyok, aki párkapcsolati problémákkal küzd. A párommal 7-éve vagyok, van két csodálatos gyerekünk. De sajnos a párom nem egy hüséges tipus, már többször megcsalt. Én mindig adok neki esélyt a változásra, de ő nem igazán változik, a szex sem működik, én ugy gondolom hogy ritkán is vagyunk együtt, és ha igen az akkor is nem egy nagy durranás. Ugy érzem nem vagyok elég jó a páromnak, de vele nem tudom megbeszélni mert mindenre van valami válasza. Ezért kérnék segitséget valakitől, hogy mit csináljak!!
2012. jún. 14. 13:03
Sziasztok!! Én egy 32-éves nő vagyok,aki párkapcsolati problémákkal küzd.A párommal 7-éve vagyok,van két csodálatos gyerekünk.De sajnos a párom nem egy hüséges tipus,már többször megcsalt.Én mindig adok neki esélyt a változásra,de ő nem igazán változik,a szex sem működik,én ugy gondolom hogy ritkán is vagyunk együtt,és ha igen az akkor is nem egy nagy durranás.Ugy érzem nem vagyok elég jó a páromnak,de vele nem tudom megbeszélni mert mindenre van valami válasza.Ezért kérnék segitséget valakitől,hogy mit csináljak!!
2012. febr. 13. 13:39
Sziasztok! Nyitottam egy klubbot párkapcsolati problémák névvel. Ha van kedvetek csatlakozzatok. Ott nyugodtan meg ttudjuk beszélni a problémáinkat, és esetleg tanácsokat is tudunk adni egymásnak.
32. bced2fcc4a (válaszként erre: 29. - Pixyes)
2012. febr. 6. 14:56

Szia,

bár nem szívesen adok tanácsot (mivel az ember hajlamos saját szemüvegén keresztül osztani a lapokat) de néhány lehetőséget felvázolhatok... hasonló problémákkal küzdöttem én is a párommal sok éven át, se vele se nélküle...

Rájöttem, hogy egymagam a kapcsolatért nem tehetek semmit. tehát te sem. vagy együttmüködő lesz a partnered vagy mégjobban eltávolodtok majd egymástól. próbálj meg nyitni felé, hagyj fel azzal az ellenállással, ami benned van irányában. érezd át azt milyen lesz nélküle, hogy könnyebb legyen.

egy párkapcsolat tükröt mutat elénk, amiben neheztelsz rá megoldandó feladat az életedben. tanulj tőle. nézz magadba!

Sajnos a férfiak hajlamosak átesni a ló tulsó oldalára, és lehet az is az egyik oka amit írtál.

a kiszolgáltatottságot nagyon nehezen viselik, de ez nagyban függ a neveltetéstől.

A lényeg hogy Belül érzed a választ, hogy tudtok e együtt fejlődni. Én is éreztem belül, de nem mertem szembenézni ezzel. Hagytam hogy teljenek az évek, sodródtam az árral, mert féltem nélküle élni. De ha két ember már nem egy úton jár, akkor nincs mit tenni. Nézz szembe önmagaddal. s bár fejlődtél általa, de még mindig tart ez a fejlődés? vagy megragadtál? Félsz valamitől? nélküle élni? vagy attól hogy egyedül maradsz? ha adsz esélyt önmagadnak az élet majd ad neked lehetőséget is... Remélem tudtalak segíteni utadban...

31. zeteny
2011. szept. 18. 08:49

sziasztok

én egy 27 éves 5 hetes kisfiú anyukája vagyok. Immáron 9 éve ismerem a páromat aki a gyermekem apja,ebből a 9 évből hol együtt hol külön voltunk, természetesen másokkal is kapcsolatban, de 10 hónapja kibékültünk és gyermekvállalásra adtuk a fejünket. Szerencsére 1 hónapon ebül megfogant a tündéri kisfiunk.

A gondok abbol fakadnak, hogy én is egész nap itthon vagyok a babával ő pedig itthonról dolgozik...

Találtam a számitógépén a volt barátnőjétől elevleket külön mapába pakolva és az édesanyja is közölte velem h azzal a nővel akart együttélni és lakást vásárolni....nekem sem kellett több a kialvatlanság és a szülés utáni énképzavarom miatt nekiestem....iszonyú durva dolgoat vágtunj egymáshoz....:(

Azóta külön szobában élünk gey fedél felett és a kommunikációnk kimerül a kisfiunk körüli teendőkben.Már vagy ezerszer kértem elnézést, de nem hajlik rá...

most a költözés is szóba került közöttünk

közben folyamatosan sirok és attol félek elapad a teje is

egyedül vagyok egy 5 hetes babaával egy szobába bezárva:(

30. pixyes
2011. aug. 17. 14:29
köszi ..
29. pixyes
2011. júl. 9. 16:49

Sziasztok!

Egy kis "lelki segélyt" szeretnék kérni attól, aki esetleg elolvassa.

A kedvesemmel három és fél éve vagyok együtt ... neki nagyon zavarosak a családi kapcsolatai (kezeletlen bipoláris apuka, gyermekkori abúzus, stb), egyébként egy nagyon tehetséges művész - meg is él belőle. Én pszichiátriai betegekkel foglalkozó szociális szakember vagyok. Három éve élünk együtt. Az együttélésünk első 10 hónapja csodálatos volt. A tenyerén hordozott, becézett, idegen szemmel is látható volt, hogy imád - én is őt. Mint a mesében ... aztán fél évig külföldön volt, de még utána is minden eléggé jól alakult és szép volt. Aztán jött a probléma, megszűnt a munkahelye. Fél évig otthon volt, de az ég a tanúm rá, hogy sosem éreztettem vele, hogy engem ez zavarna. Sőt, segítettem neki egy új munkahelyet találni, ahol az álmai teljesülhettek be: tetováló művészként dolgozik, már egy éve.

Lényegében, amikor ez előző munkahelye megszűnt .., azóta elmaradt a becézés -de csak részemre, mert másokkal nagyon szépen beszél ... -, helyébe jöttek a folyamatos napi sérések, a legcsúnyábbtól a legenyhébbik. Nekem ugye nagy a szám és nem hagyom magam... aztán jött egy két lökdösődés... és én nem hagyom magam ... már nem járunk kettesben sehova, még vásárolni sem...

Nagyon fáj ez nekem, mert nem így indult az egész. És akármilyen is, nagyon szeretem... tudom, hogy ő is, de képtelen olyan módon kimutatni, ahogyan szeretném ... és én sem tudom úgy mutatni, ahogy neki tetszene: nem tudok kedves bőbájos kis babája lenni, ha közben semmi pozitív visszajelzést nem kapok.

S közben a zöldszemű is felütötte a szemét - mindkettőnk részéről.

Én nagyon szeretném megoldani a kapcsolatunk problémáit, lévén, hogy magam is hasonló ügyekben jártas szakember vagyok, a szakember segítségétől sem zárkóznék el, de ő ezt sem szeretné.

Kergetjük egymást, megőrítjük egymást... nagyon szomorú vagyok. Közös albérletben lakunk, van egy közös kutyánk, közös keresztfiunk... s tudom, hogy 10 év múlva valaki mással valami más problémák lennének és a fejemet verném a falba, hogy miért nem oldotuk meg a gondjainkat inkább... s biztos vagyok benne, hogy ő is.

Van valakinek valami javaslata, hogy mit tehetnénk?

Sokszor az a gyanúm, hogy talán az bántja, hogy jobban keresek nála... fél szavakkal, de elejt ilyesmit. S talán ezzel szeretné egyensúlyozni a férfi ego-ját ... de csak nem fogok a munkahelyemen fizetés csökkentést kérni emiatt :))

Félre téve a viccet, kérlek segítsetek, s adjatok valami tanácsot. S ha lehet, ne azt, hogy most rögtön hagyjam el, mert milyen ember, aki kezet emel rám ... ennek nagyon jól tudom a háttrét, s nem mellesleg é is nyakig benne vagyok a csihi-puhiban :(


Köszönöm előre is!

28. VictorHUN (válaszként erre: 27. - Vik2410)
2011. febr. 15. 17:15
Szerintem neked is tükörbe kellene nézned és nem csak a "jelenlegi párodnak" aki el akar venni. Ha nem akarod hogy házasság legyen belőle akkor mond el neki hogy mással hancúroztál a kint léted alatt és máris az ügy megoldva
2011. febr. 15. 16:58

Sziasztok!

20éves hölgy vagyok a párom 22éves, már 3 éve együtt vagyunk a kapcsolatunk igazán érdekes voltak jobb és rosszabb pillanatok. A családi életünk mindkettőnknek bonyolult, nálunk a szüleim veszekednek állandóan, ami engem megőrjít. Őneki pedig konkrétan nincs igazi családja mert az anyja új pasival él, az apja meg még kiskorában elhagyta őket, így most a nagynénjével él.Dolgozik és suliba jár. kapcsolatunk elején minden tök jól alakult, nagy volt a szerelem, aztán amikor ő elkezdett dolgozni olyan 7hónaposak lehettünk, onnantól kezdve minden más lett.Rajtam vezette le a feszültségét a munkája meg az élete miatt, sőt több soron szekált engem, az alakom miatt, meg a viselkedésem miatt(de ezek igazából csak felesleges piszkálódások voltak) később ezt ő is beismerte. Ez így ment 1 évig, h hol jobb volt hol ilyen veszekedésekkel teli, már nagyon untam h sokat cseszeget és már olyan is szóba jött h mást akar nem jó velem a szex meg ilyenek, holott mindent megtettem neki és csinos is vok.

Mikor én is végeztem a sulival katasztrófa lett minden, akk már sokkal több időnk volt szinte minden héten nálunk aludt és már családtaggá vált, annyira h beszólt anyuméknak és mindig szidta őket, meg ha véletlen összevesztem a szüleimmel és megakartam volna vele beszélni nem lehetett mert utána ment és kioktatta a szüleimet. Engem léptem nyomon sírásig megalázott volt, h csak ok nélkül hetekig nem hívott és nem jött felém sem.

Úgy döntöttem vége és mondtam neki h már én is kivagyok idegileg miatta meg a családi viták miatt h elmegyek dolgozok külföldön. Úgy is tettem 2 hét alatt lett munkám és kimentem, és mondtam neki h vagy elgondolkodik mit tett velem, és megváltozik vagy elhagy és kész. Mikor kinnt voltam belátta mekkora segg volt és azt kérte bocsássak meg meg h megváltozik. Az elején még hittem is neki hitegetett h ő mennyire más, aztán egyszer csak előállt azzal h eljegyezni akar így jöjjek haza mihamarabb és újra együtt lehetünk. Én tudtam h előtte nem volt épp jó a kapcsolatunk és egy eljegyzés még túl korai és nemet mondtam, de ő megint vitázni kezdett velem, és h akkor meg sem fog várni. Közben a kinntlétem alatt a család akiknél takarítottam is rossz házasságban éltek a nő nem szerette a férjét, sorra megalázta kihasználta, és nem tudom hogy egyik nap úgy éreztem h elkezdtem vonzódni a pasihoz, és láttam ő is hozzám. És hát kapcsolatba bonyolódtunk, beszélgettünk és szeretkeztünk is, tudom ez nem volt helyes dolog, de úgy éreztem akkor h ezt kell tennem. És a párom csak nap mint nap nyaggatott h menjek haza és legyen eljegyzés, de mire mikor előtte megalázott? Végül belementem h hamarabb hazamegyek hivatalos ügyek miatt. De nagyon fájt otthagyni a másik pasit akivel időközben nagyon egymásba szerettünk, mert nagyon hasonlóak voltunk(érdeklődési kör, életvitel, hobbi) A baj az vele hogy házas és 2 gyereke van. Azonban tudom, hogy tőlem függetlenül is válni akar a feleségétől ezt ő mondta még kinn a "kettőnk dolga előtt". Amikor hazajöttem nagyon furcsa volt minden mert a párom próbálkozott jónak mutatni magát 1 hétig aztán most minden ugyanolyan. Újra megjegyzéseket tesz rám, mikor így is fogytam, meg a szüleimet kioktatja folyamatosan.nekem meg legbelül hiányzik a másik, és úgy érzem h jó szeretem a jelenlegi párom, de annyit bántott már h azt nem tudom elfelejteni és próbáltam kizárni a másikat de úgy érzem vmi hiányzik most itthon a párommal való kapcsolatomban, már a szex sem olyan, semmi. De ő nagyon akarja ezt az eljegyzést, de nem értem miért, csak azért h akkor tutira az ővé legyek és mellette legyek mégha a kapcsolatunk rossz is. De én viszont ezt nem akarom., meg azt sem akarom h együtt legyek vele ha a másik iránt is érzek vmit. Mit tegyek? Szakitsunk, ne vagy mit?

2009. okt. 8. 18:24

A kapcsolatunk története elég bonyolult, nehezen jöttünk össze. Amikor megismertük egymást, én évek óta tartó párkapcsolatban éltem, ő akkor már túl volt egy házasságon (több, mint fél éve). Mivel én nem tudtam dönteni, összejött mással, de 1-2x így is találkoztunk és végül is elég nagy dilemmák árán szakítottunk az akkori párjainkkal és összejöttünk. Nagyon szeretjük egymást, a családjaink is, tervezzük a közös jövőt. Ehhez viszont sok dolognak össze kell jönnie: 40 km-re lakunk egymástól, szeretnénk, ha közelebb költözne és közelebb találna munkát - ami úgy néz ki, hamarosan összejöhet. A feleségével lassan 2 éve különélnek (rajtakapta mással, ezután nem volt visszaút), de nem tudtak elválni, mert a lány időközben súlyos beteg lett, a kemo- és sugárterápiák után most úgy néz ki, javult az állapota. A párom a házukból a rá eső részt azóta sem kapta meg, most pluszmunkát vállal, hogy előbbre jussunk - hitelt ebben a világban nem igazán merünk felvenni. A kapcsolatunk elején (vagyis még mielőtt összejöttünk volna), elmesélte nekem, hogy természetes úton nem lehet gyermeke, mert elég kevés a spermaszáma. Időközben nekem is lettek problémáim, hormonzavar, agyalapi mirigy (jóindulatú) daganata. . . szóval elég sok probléma vesz körül minket, de imádjuk egymást és biztosak vagyunk benne, hogy együtt szeretnénk leélni az életünket.


Míg összejöttünk, nagyon sokat leveleztünk és írta nekem, hogy a szex milyen fontos neki (mindenkinek az!) és lehet, hogy van pár dolog, amit én nem vállalnék be (anális szex, vagy a sperma lenyelése. . . ). Amikor összejöttünk, elég hamar túljutottunk a szexen, hiszen régóta érett már a dolog. Nagyon jó vele, elég sokszor kívánom őt, előtte ilyet nem éreztem, nem szerettem kezdeményezni, most igen, ő meg szereti ezt!


Jövő hónapban lesz 1 éves a kapcsolatunk. 1-2x előfordult, hogy nem tudott elmenni, az utóbbi hónapban viszont 3x is előfordult ez. Azt mondja, attól még jó neki és örül, hogy én "végzek", ne higgyem azt, hogy nem kellek neki vagy nem vagyok jó, nem tudja az okát, de ez van. Engem viszont most nagyon zavar (tegnap is így jártunk), legszívesebben elbőgtem volna magam, de látom, hogy neki sem kellemes, beszélni viszont nem nagyon akar róla. Már az is eszembe jutott, hogy mégsem én vagyok neki a megfelelő, nem vagyok vonzó (a betegségem óta elég sokat híztam, bár már akkor sem voltam vékony, amikor összejöttünk). A szexben nagyon figyel rám és nem erőltet semmit. Az az érdekes, hogy amíg eljutok a csúcsra, addig neki is jó, de ahogy végzek, pár pillanatra rá lelankad. . . Ő amúgy nem fogja fel olyan tragikusan, mint én, csak az a baj, hogy nem tudom eldönteni, hogy velem van a baj v. sok a probléma, esetleg fáradt, hiszen hétfőtől szombatig dolgozik, sokszor este 9-ig reggel 6-tól.


Kicsit félek, hogy megmérgezi a kapcsolatunkat, félek attól, hogy nem teszem igazán boldoggá!


Nem olyan régen írtam a problémánkról.

Azóta ha együtt voltunk, sikerült elmennie a páromnak, volt, hogy ő kezdeményezett, volt, hogy én. Mióta írtam, szinte heti 1x voltunk úgy együtt, mivel hétköznap este 9-10-ig dolgozik. Ilyenkor ha időben végez, beugrik hozzám, ha csak 5-10 percre is. A hétvégéket együtt töltjük, bár ha az idő engedi, szombaton is dolgozik délutánig.

Rengeteget dolgozik és nagyon sokszor fáradt, fásult. . . ha rákérdezek, azt mondja, fáradt, amit el is hiszek, de mostanában nem úgy viselkedik velem, ahogy régen.

Amúgy ma vagyunk 1 évesek és ma is írta, hogy szeret, amit érzek, hiszen elég, ha átölel és ha együtt alszunk, még éjszaka is magához szorít.

Azt tudni kell róla, hogy 2 éve tönkrement a házassága, elválni még nem tudtak, mivel a neje súlyos beteg - talán javul, úgy néz ki, és még a pénzét sem kapta meg. A házukon rengeteget dolgozott. Amikor összejöttünk, ami nem volt egyszerű, mondogatta, hogy teljesen más érzései vannak, így még senkivel sem akart összeköltözni. . . mostanában viszont én mondogattam és említette a nővérének, hogy nem tudja, mit kezdjen az életével, kilátástalannak látja és agyonnyomom az összeköltözéssel! Minél jobban akarom, ő annál kevésbé. . . ez elég nagy pofonként ért, de lehet, hogy túlságosan ráragadtam, bár nem vettem észre, hogy zavarná. De az feltűnt, hogy mostanában nem mondogatta. A hétvégén mindenképp beszélek vele erről, mert segíteni szeretnék neki és boldoggá tenni, szeretném, ha bízna bennem, bár sokszor érzem úgy, hogy mivel a felesége megcsalta, fél az újabb elkötelezettségtől, hitelt nem merünk felvenni, főleg ő, mindig azt mondja, mit csinálunk, ha vmelyikünkkel baj történik. Most már tudom, hogy vszínű a szexuális problémánknak is volt ehhez köze. Tudom, hogy feszült, de most félek, hogy miattam, hogy nem kellek neki igazán. . . a nővére 1 hete ment ki Amerikába, a kislányát dec-ben "küldjük" utána, most arra gyűjt, hogy meg tudja látogatni őket - bár nekem nem beszél erről, de azt tudom, hogy aggódik értük.

Szerintetek mit tegyek? Nem akarom elveszíteni, nem akarok rátelepedni, de azt sem akarom, hogy boldogtalan legyen mellettem. Szeretném megoldani a problémánkat!

Segítsetek, adjatok nekem tanácsot!!!!


Azt még hozzáteszem, hogy 40 km-re lakunk egymástól és nem tudjuk, merre menjünk, melyikünk szülőhelyére, bár mondta, hogy őt már nem köti semmi az övéhez - csak a mhelye. A mi városunktól 20 km-re talált másodállást, lehet, hogy oda átveszik, de már semmit sem merek kérdezni tőle, mert félek, hogy agyon nyomom!

2008. aug. 23. 08:03
Ne keseredj el, mást nem tudsz tenni, be kell fejezni ez a dolgot. Ha ennyi idő után se változott, akkor csak rosszabb lesz! Azt hiszem, hogy ez vérmérséklet kérdése, neki annyi az igénye amennyi. Döntsd el, hogy szereted-e annyira, hogy ezzel együtt élj... Háááát.....
2008. júl. 17. 14:41
Sziasztok.lenne egy kérdésem amire már régota keresem a választ.mitöl lehet az hogy egy 30éves pasi nem igényli annyira a sexet a barinöjével?föleg ha azt csinosnak kivánatosnak látja(mondja ö)és még sem akar szeretkezni .inkább tv-t néz vagy alszik.1éve vagyunk együtt.mindig ez volt a probléma.nagyon bánt ez engem mert magamba keresem a hibát.ha rákérdezek mitöl van ez?azt mondja ö kiván és ennyi.de semmit nem tesz.nem hiszem hogy mástol kapja meg amit tölem nem akar.de akkor mi lehet a hiba?anno érdekelték a sexulális eszközök.vettem de semmi reakciot nem kaptam töle.terelteszot.tanácstalan vagyok és elkeseredett.
23. csillucica (válaszként erre: 21. - Csajocska)
2008. máj. 9. 11:36
Nem írnád le priviben egy picit bővebben? Engem érdekelne!
22. 9778ca1817 (válaszként erre: 21. - Csajocska)
2007. ápr. 21. 14:06
csak nem Mónika só és társai? (ugye nem?)
2007. ápr. 11. 09:36

Sziasztok! Segítsetek nekem légyszike!

Én egy párkapcsolatos adást készítek és keresnék olyan párokat ahol a látszat azt mutatja,hogy minden szép és jó,de valójában az egyik fél gyanakszik, hogy a kedvese mellékutakon jár. Itt most lehetőség nyílhat arra,hogy leteszteljük a kedves urat vagy hölgyet. Ha valakit érdekel a dolog akkor kérlek benneteket,hogy írjatok az albrecht26@vipmail.hu címre telefonszám elküldésével. Felhívlak benneteket és elmondom részletesen a dolgot. Köszönöm!

20. Beus76
2007. febr. 28. 20:24

Hali mindenkinek!

Segííítsetek! Pszihológust keresek!

Sokmindent nem tudok megmagyarázni magamnak, hogy miért , és hogy viselkedek, és természetesen a legtöbb dologért a páromat hibáztatom!!

Nem bírom tovább!!!

Tud vki olyan picológust, aki tényleg a pácienssel foglalkozik, és jól, nem pedig a pénzt akarja csak ki venni az ember zsebéből?? :)

19. 3b4055e2b2 (válaszként erre: 17. - Driftwoodd)
2006. júl. 6. 13:09
Figyusz! Még csak 19 éves vagy és nagyon sok lehetőség a fiuk között válogatni! Egyébként ha valamelyikkel nem müködik ugy a kapcsolat ahogy jó nektek akkor állj tovább ne pazarold rá az idődet!
18. moxy (válaszként erre: 17. - Driftwoodd)
2006. júl. 6. 12:48
lehet jobban jarnal :-))))
2006. júl. 5. 22:43
jaj. ettöl félek én is, csak probálom magam megnyugtatni, mert ugyanakkor azt mondja, hogy nem tudná elképzelni nélkülem akkora ürt hagynék stbstb... ááájh leszbikus leszek:D
16. 3b4055e2b2 (válaszként erre: 15. - Driftwoodd)
2006. júl. 5. 22:01

A fiu tényleg beparázott, vagy meggondolta magát!

Ha valaki nem tudja eldönteni, hogy szerelmes vagy sem akkor biztos, hogy nem szerelmes!Biztos nem akar téged megsérteni! Egyébként a mostani 25 éves fiuk nem igazán akarnak felnőni!

2006. júl. 5. 21:00

Sziasztok

van egy kisebb problémám...

fél éve vagyok együtt a barátommal, minden szép is jo, vannak ugyan problémák de én annyira kompromisszumkész ember vagyok hogy nem látom a rosszat és azt keresem ami jó.

viszont pár napja kisebb probléma merült fel.. a barátom majdnem szakitott velem, mert 1részt megijedt hogy milyen hosszu a kapcsolat, neki nem volt még ilyen, és fél a kötöttségtöl(én 19 vagyok ő 25 ugyhogy no comment)

a másik pedig hogy megszokottá vált minden, ami szerintem nem baj mert ha sokáig vagy együtt vkivel akkor még jó hogy megszokássá válnak dolgok és ez nem feltétlenül baj..

na és a legnagyobb baj az volt hogy azt mondta h szeret engem, de nem tudja hogy barátként vagy szerelemként... és ez baj..:( de nem tudná elképzelni nélkülem.. most akkor mi van??? most ott tartunk hogy megprobáljuk feldobni a kapcsolatot és segiteni a problémán..

mit gondoltok érdemes?

bocsi a regényért:)

2006. jún. 23. 20:35
Egyet értek a lányokkal! A két barát mielőbb beszéljen egymással. Nem szabad halogatni a dolgot, az mindenkinek az idegeire megy!Lehet, hogy a végén kiderül kár volt annyit izgulni!
13. rozsa3
2006. jún. 23. 19:25

Ha már úgyis szakított a te választottaddal fél éve, akkor miért ne jöhetnének össze. A barátoknak persze le kell ülni és beszélni kell róla, ne véletlenül, vagy esetleg mástól tudja meg. Az nagyon rosszul tud esni.


Egy picit hasonló eset:

Volt két haver, Z és R.

Z járt M-mel 2 évig, aztán szétmentek.

R. nagyon odavolt M-ért titokban,a szakítás időszaka alatt el is kezdődött a kapcsolat (mint ez később kiderült). Feleségül is vette M-et. Aztán Z is megnősült sokkal később.

R és Z még mindíg barátok. Volt úgy, hogy nehezteltek egymásra, de az igazi barátság kibírja.

12. KicsiNoci (válaszként erre: 11. - Angyalka6)
2006. jún. 23. 17:45

Szia!

annyira szomorú ez, hogy "bűnhődnie" kell azért mert szerelmes vkibe. Miért nem lehet az, hogy nyugodtan, csendben szerethesse a választottját?

Én még mindig azt mondom, beszélje meg a barátjával a dolgot. Ha igazán jó barát meg fogja érteni. Fel a fejjel :-)

2006. jún. 23. 17:27
Köszönöm szépen! Amúgy a hölgy is érdeklődik a testvérem után. Szegény bátyuskám már annyira ki van bukva, hogy ma nem ment be dolgozni:( Úgy sajnálom:(
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook