Párkapcsolat - gyermekvállalás (beszélgetés)

Végigolvastam. A helyedben nagyon sokat gondolkodnék és elfelejteném, hogy deháténgyereketakarok.

A kis pasid nem hajlandó a lköltözni a mamahotelből, mert akkor fizetnie kellene a saját rezsijét és ételét a motor rovására.

Gondolod, a gyerekért akkor képes lenne áldozatot hozni, ha a saját rezsijét derogál fizetnie?

Minden hónapban veszekedtek. Szerinted a szülőkkel való együttélés miatt jelenleg, előtt meg más miatt. Minden bizonnyal azért, mert a nehézségeket, amik aktuálisan felmerülnek, nem tudjátok megoldani, megy a balhé.

Ezt hallgassa a gyerek 20 évig?

Még hallani sem akar a gyerektémáról. Ez nem elég beszédes?

Tényleg mondhatunk türelmetlennek, bár szerintem érthető, hogy miért.

Akárhányszor pattogod körbe a témát, mindig ugyanaz jön ki: nem azonosak a céljaitok. Max. annyit érhetsz el, hogy ráerőlteted azt,amit most te szeretnél, aztán meg foghatod a fejed, hogy vele kötötted össze az életed. Szerintem fontosabb a jó apa, mint az, hogy 30 vagy 35 évesen szülsz.

Szerinte én görcsösen akarom a dolgokat. Erőltetem a költözést, pedig ő megmondta, hogy amíg van kocsihitel addig nem költözik.. Én meg ráhagytam, hogy hátha később meggondolja magát és elköltözünk a szülőktől. Ő is mindig mondja, hogy nem szeret ott lakni, meg alig várja, hogy költözzünk... de mégse tesz érte semmit úgy érzem, hisz a motor vásárlás sem volt egy jó ötlet. Diákhitel, autóhitel mellé még egy motorhitel is. Bár szerinte jól döntött, mert megérte megvenni a motort, mert nagyon jó árban volt, és amúgy is neki ez egy régi álma...

Nahát az én álmom meg az, hogy végre elköltözzünk.

Szerinte erőltetem a gyerektémát, pedig én csak azt akarom tudni, hogy milyen gondolatai vannak ez ügyben.. Dehát még gondolatai sincsennek még...

Tényleg én vagyok türelmetlen???

Aha. És te még mindig gondolkodsz a babán. Próbáld meg kívülállóként elolvasni ezeket a sorokat újra, és gondolkodj, milyen "tanácsot" adnál valaki másnak ilyen szituban.

Szülőkkel együtt élni (főleg ha saját családot akar az ember) nem egészséges, és ha nincs olyan érettségi szinten a pasi, hogy igénye legyen a saját, külön otthonra, akár a hobbi háttérbe szorulása árán is, akkor nem is érdemes gondolkodni. Mert már megvan a fontossági sorrend, és nem te vagy az első helyen...

És te mégis szülnél neki? Milyen jó lenne a gyereknek minden héten a vitákat hallgatni...

Ilyen kapcsolatba felelőtlenség gyereket vállalni.

Én nagyon azt gondolom,hogy nem akar gyereket,csak tán fél tőle,hogy te emiatt elhagyod,ezért ködösít.

Az nem valami jó,ha nem volt 1 vitamentes hónap sem..talán mégse ő a te embered.

Hát erre már rájöttem én is:D

annak idején mikor megismerkedtünk, sokkal komolyabban gondolkodott a vele egykorúaknál. mára ez megváltozott.

amit még tudni kell, hogy elég sokat vitázunk apróságokon. bár szerintem azért mert ott lakunk, ugyanis amikor albérletben laktunk akkor nagyon jól megértettük egymást. és ő azt mondja hogy ameddig viták vannak addig nem lehet gyereket vállalni...

na most, 10 éve vagyunk együtt, ebből nem volt egyetlen egy vitamentes hónap sem. ha eddig nem volt ezután sem lesz. mindketten elég makacs természetűek vagyunk... ez nem lehet kifogás...

Jah egyébként a szülőkhöz persze én sem szeretnék, bár ha útban lenne a baba ez nálam nem lenne akadály. kompromisszum képes vagyok.

Párom elmondása - közös megegyezés - alapján egy év múlva költözünk. Azért is mondtam neki hogy még egy évig szedném a gyógyszert és utána amikor összejön összejön. hisz nem is biztos hogy egyből sikerülne.

azalatt az egy év alatt élhetne kényelmesen a szüleinél velem. kiélhetné magát. hát én így gondolom... tudom nem lehet ezt előre eldönteni, hisz nem látunk a jövőbe, de azért mégis csak jó tisztában lenni ezzel...

Na! Akkor most gondolkozzon el! Nem tarthat bizonytalanban téged sem! Legyen őszinte magához és hozzád is. Mindkettőtöknek joga van hozzá... (mármint az őszinteséghez)

Ha átgondolta, és hajlandó veled megbeszélni, akkor utána gondolkodhatsz te is...

Ha azt mondja, hogy mégsem akar babát, azért, ha meg akar, de csak majd x idő múlva, akkor azért.

Hát én már magam sem tudom... Már csak azt érzem hogy csak kifogásokat gyárt. Régebben azt mondta hogy a gyerekvállalásra fel kell készülni anyagilag. és nyilván így is van. Most mikor felvetettem hogy akkor készüljünk rá anyagilag, tegyünk félre, ha majd oda kerül a sor akkor legyen félretett pénzünk, akkor meg azt mondta hogy lesz majd arra 9 hónap hogy felkészüljünk.

Szóval nem tudom hogy mit gondoljak

Azt kellene, nyíltan leülni és megbeszélni... de még azt sem lehet...

Remélem mihamarabb összejön Nektek!!!

Igen, neki rengeteg ideje van. Csakhogy én nem 35 évesen akarok szülni, hisz jó esetben szeretnék még egy testvért is a picinek...

Én tisztáznám, de amikor nyugodt hangnemben felhozom a témát akkor is csak eltereli vagy leráz egy két szóval...

Novemberben egy hónapot külön éltük és visszahívott azzal hogy ő szeret, meg gyereket is akar... de most ugyanott tartunk ahol azelőtt.. nem tud róla beszélni sem...Nem akarom én ezzel mindig zaklatni hisz tudom hogy ez sem jó.. de amíg nem tudjuk megbeszélni addig én sem tudom lezárni ezt a dolgot.

Én is így gondolom, ha tudnám hogy ő mikor akarna akkor könnyebb lenne nekem akár dönteni. De csak annyi a válasz hogy akar gyereket de hogy mikor azon nem gondolkodott...

és amikor fel hozom a témát akkor látszik rajta hogy elege van ebből a témából, nem akar róla beszéni...