Óvodai baleset - hol kezdődik a komoly? (beszélgetős fórum)

pff. Hát akkor veletek is történtek dolgok. :(.

Persze ezt tudja a szülő, hogy megeshet sok minden. A felháborodásom tényleg annak szól, hogy úgy éreztem, nem vették elég komolynak az ügyet, és annak, hogy a gyerekek napközbeni viselkedése szerintem előre vetítette, hogy ebből valamiképpen "sírással" fognak csak kijönni, valamelyik gyereknek az lesz a vége.

Én játszótéren is rögtön észreveszem, ha valakit terrorizálnak, akár az enyémeket, akár ők más gyereket, és egy kis "türelmi idő" után oda szoktam szólni, hogy talán nem kellene vagy nem így kellene, vagy lehet így meg így is játszani. MINDIG visszább vesznek ilyenkor egy kicsit, és tudnak jó ideig normálisan játszani. Szóval szerintem egy óvodában nem szabad ennyire elfajulni hagyni a dolgokat.... Főleg ha sosem szólnak rájuk, mindig csak valamelyik gyerek kisebb-nagyobb sérülése által fejeződik be a dolog és semmilyen következménye nincsen, akkor honnan fogja tudni az a gyerek, hogy nagykorában nem kell megkéselni azt aki nem tetszik a villamoson. Tudom, sarkított és túlzó a példa, de szerintem ez is itt kezdődik, az első igazán vegyes szocializációs közegben, az óvodában....

A másik, hogy legalább egy 4-5 nap elteltével gondoltam volna, hogy MAGUKTÓL jegyzőkönyvezik és kivizsgálják, de nem... nagy hallgatás van róla, az igazgatónő szerintem nem is tudja (az irodán ugye csodálkoztak, hogy "itt történt baleset??"). És utána néztem, hivatalosan a 3 napnál tovább gyógyuló sérülésekről, balesetekről óvodában, iskolában FEL KELL VENNIÜK baleseti jegyzőkönyvet. nem kérésre, hanem maguktól... azaz pl. tegnap amikor bementem ebédet fizetni őszre, akkor ezzel kellett volna fogadniuk, hogy itt meg itt írjam alá az azóta elkészült jegyzőkönyvet és majd a vizsgálatról meg a gyerekek és ottlévő nevelők kikérdezése után tájékoztatnak az eredményről és a baleset pontos körülményeiről.

Mellesleg a kórházban is elég furcsán néztek, amikor a baleset körülményeiről elmondtam, hogy semmit nem tudok, csak ennyit mondtak az óvodában, hogy leesett a csúszdáról.....

Leírtam a vezetőnek az aggályaimat, amikor mehetünk oviba, akkor fogok beszélni az ottlévő óvónénikkel is.

Azt nagyon nem szeretném ,ha " csak úgy elfelejtenénk" az egészet. Iganis az ilyen helyzetekre figyeljenek jobban. Nem beszélve arról a csúszdáról, amiről anno a nagyobbik gyerekemet is lelökték mikor kiscsoportos volt, csak épp nem derült ki, mert szerencsésen esett. csak napok múltán vettem észre a fülén egy horzsolás-nyomot és kérdeztem rá, hogy mi az - és akkor derült ki hogy pár napja lelökték a tejéről, de az óvónők észre se vették, mert épp egy másik síró kislánnyal voltak elfoglalva, a fiam meg hiába sírdogált mögöttük állva... Akkor nem balhéztam, mert komolyabb dolog nem történt (bár amúgy történhetett is volna, hisz agyrázkódáshoz nem feltétlenül jár külsérelmi nyom is), és mert csak a gyerek utólagos elmondására hagyatkozhattam, és nagyon látható nyoma se volt.

Szóval, ha az óvodában iskolában nem tanulnak meg viselkedni, egymást elfogadni, az indulataikat, gonoszkodásaikat féken tartani, akkor mi lesz velük felnőttként? Az óvoda- iskola nem csak "szabadidő intézmény", nem magamtól viszem oda a gyereket, hanem mert kötelező és mert az állam előírja, hogy ilyen és ilyen módon ilyen közösségben, ilyen keretek között kell tanítani, nevelni, szocializálni őket. Ha én rábízom a gyereket a kötelező "intézményre", akkor elvárom, hogy ott a testi és szellemi épségére vigyázzanak, vagy legalábbis olyan állapotban :) őrizzék meg, ahogyan rájuk bíztam.

Én ezért nem szeretem a vegyes csoportot. Mert a 6-7 éves pont az a korosztály, pláne fiúknál, akik ugyan már értik, de annál inkább - bár ritkábban - mégiscsak érteztetik fölényüket. Egyszerűen ilyenek a fiúk. Ez normális is.

Férreértés ne essék! Nem azt mondtam, hogy helyes. Csak azt, hogy megesik, mert valahogy erre vannak genetikailag beállítva. Az én fiaimmal is megesik. Anno is megesett szenvedő félként is, és most ugyanazzal a gyerekkel elkövetőként is.

Ennek az az oka, hogy vannak olyan helyzetek, amiket még egy felnőtt se tud kezelni, mi meg elvárjuk 5-6 éves gyerekektől, hogy tudják kezelni. Ilyen pl., ha van egy furcsább gyerek a csoportban. Tőlük elvárjuk, hogy legyenek vele jófejek, a valóságban meg a felnőttek se tudnak egy "más" embrrel mit kezdeni. Mi voltunk ennek szenvedő alanyai is az autista kisfiammal. Durván bántották, nála nagyobbak, mégis beláttam, hogy tulajdonképpen nekik volt "igazuk", hiszen semmilyen eszközük nincs még arra, hogy egy számukra nehéz helyzetet lekezeljenek. Még a felnőtteknek sem volt igazán. Pedig nem vettem jó néven, hogy az óvónők háta mögött sárral és bogyókkal tömték tele a náluk kisebb fiam száját. Aki ráadásul ezt még elmondani se tudta.

Pedig szerintem kevesen tesznek meg többet azért, hogy ez ne így legyen, mint én..

Szóval nyilván igaz, hogy ha több korosztály van összeeresztve, ott másként, jobban kell figyelni. Ezt valóban szerintem se vették eléggé komolyan az óvónők, meg a szakemberek amikor 30 éve elkezdtek kísérletezni ezzel az összeeresztéssel. Én utálom, többek között pont azért, mert ilyen, mint veletek is könnyebben megtörténhet.

A másik meg, hogy a játékok is sz.-ok szerintem. Minden régi játszóteret letaroltak, hogy jön a szuperbiztos eu-konform játék.. Márpedig csomó majd 2 méteres mászókának oldala sincs.. Ilyen magas játékon óvodába, de akár játszóra is csak akkor engednék, ha minden oldalról a 7 éveseknek fejig érően be van deszkázva.. Hogy fizikailag se történhessen ilyen..

(A másik halálom az, hogy nincs korlát a hintáknál. Nem tudom miért jobb így, hogy simán eléfuthatnak a gyerekek. Ebből is tud komoly baj lenni, ráadásul annyira nem érzik a kicsik, de még a nagyobbak se a veszélyt..)

Nézd, az, hogy nem hívtak fel délután ügyeleti időben talán érthető. Hogy mennyire kellett, vagy nem kellett volna feltűnni a csendességnek, nem tudom, de várható volt, hogy nemsokára megérkezel. Szóval ezzel, - még ha Te úgy is érzed, hogy kellett volna - nehéz mit kezdeni.. Pláne, ha szóltak, hogy ez történt, mutasd meg orvosnak.

Szerintem az óvónőkkel beszélj erről egyszer, ha egy kicsit megnyugodtál. Azt nyugodtan mond el, mit nehezményeztél, de azért hallgasd meg a másik felet is. Ha meg annyira nem érzed ott jó helyen a gyereket, hát lépjél, csak kérdés, hogy hova. Mert ez máshol is megtörténhet...

Nézd, azért 3 nap kórház és egy hetes "táppénz" azért nem egy szimpla játszóteres baleset.

Persze, mi is estünk, aki él és mozog, azzal történhet baleset. De nem feltétlenül olyan, ami ellátást igényel.

De az Óvodában más dolguk nincs, mint hogy megőrizzék, sőt fejlesszék a gyereket testileg-lelkileg-értelmileg.

5 óvónéni szerintem tud 15 gyerekre vigyázni. és ha durvul a helyzet, akkor azt azért észre lehet venni. Itt egy egész napos veszekedés, durvulás volt 4 gyerek között, akik közül akit lelöktek az volt a legkisebb, a többiek nagycsoportosok. Az ilyen helyzeteket 10-20 perc után is észre lehet venni, ha valaki le se szarja ami körülötte van, akkor is. de az óvodában nem azért vannak a gyerekek még ügyeleti időben sem, hogy le se szarják őket. ismerem a gyerekeimet, nem szoktak leesni innen-onnan. és ez egy nálam magasabb csúszda, 170-180 centi ahonnan lecsúsznak, onnan esni azért nem kis baleset. Minimum azonnal egy telefon a szülőnek és orvosi segítség. Ugyanis ha törik vagy reped, akkor 10 perc is számít az agyba befelé szivárgó vérzésnél. Szerencsénk volt, semmi több, hogy most már beszél a gyerek és csak egy napig bambult szótlanul. Szóval azért ezt, hogy nem beszél, meg a csúszda magasságát a nevelők is látták/tudják.

Plusz azért szeretném ha az aki lelökte, legalább tudna róla, hogy amúgy ez nem megoldás, hogy 6 évesen a 3 -4 évest lelököm mert ma rosszban voltunk. Legközelebb is meg fogja tenni....

És van 6 éves gyerekem is, ezt azért már "értik" és felfogják.

Tehát tudom és felfogtam, hogy történhet baleset a gyerekemmel, de az egész nekem nagyon olyan, hogy ez megelőzhető lett volna, és ha meg már megtörtén a baj, akkor itthon én pl, rohanok az orvoshoz és nem azt várom, hogy majd csak lesz valami...

Nekem más a véleményem.

A mai szülők miért nem veszik tudomásul, hogy aki megszületik, azzal baleset is történik? Ez így van, amióta a világ világ.

Minden gyerek lökött már meg másikat, legfeljebb akkor és ott abból nem történt nagyobb baj. Ők még nem tudják felmérni az esetleges lökésük következményét, pláne a kisebbek.

Akinek óvodába jár a gyereke, vegye tudomásul, hogy nem fog minden gyerek mellett egy óvónő állni. (Én ezért értem el, hogy még egy évet maradjon bölcsibe a kisfiam, mert még nem tartom erre érettnek, és mivel "szerencsére" még nemigen beszél, nem is szobatiszta, ezért el tudtam érni.) De ha már egyszer ovis, akkor az azzal jár, hogy ez van.. Miért a mi időnkben hogy volt? Emlékezzünk már vissza..

Mi is törük, zúztuk magunkat, meg egymást, mégse rohangáltak a szüleink feljelenteni senkit. Ugyanezek a balesetek megtörténtek otthon is, meg a játszón is, és nem biztos, hogy a "rossz" gyerek lökött le a csúszdán, hanem lehet, a saját öcsém..

Persze lehet olyan kirívó óvónői magatartás, ami tényleg szót érdemel, vagy egy beszélgetést a vezetőnővel. Ez is kétségtelen. De ők akkor se fognak szülőként aggódni, és ők azért jobban hozzá vannak szokva a sérülésekhez, nem csinálnak belőle olyan nagy ügyet. Persze azt meg lehet mondani, hogy legközelebb legyenek kedvesek felhívni, Te ezt szeretnéd.

Egyébként nálunk ugyanez este történt meg a kisfiammal, aki úgy esett le a 40cm-es ágyról, hogy még át is öleltem közben. És mégis úgy esett, hogy agyrázkódást kapott, és összezúzódott az arca.. Egyébként ugyanez a tortúra, csak nálunk még + két gyereket kellett megoldani... Szóval nem kell ehhez óvodai csúszda..

Mondjuk konkrétan a "köteles" csúszdánál azért - esetleg több szülővel összefogva - elbeszélgetnék velük, hogy ez talán tényleg balesetveszélyes, és vagy csináljanak rendes mászófalat, vagy semmit.

Az én kislányomat is lökték el az oviban úgy, hogy a mentő vitte el, nekem soha eszembe se jutott ilyesmi, se az óvónőkkel, se az ellökő gyerekkel, vagy szülőjével szemben. Inkább örültem, hogy nem az enyém okozott balesetet..

Én nem hiszem azt, hogy az én gyerekem egy angyal, és mindenki más meg felelőtlen hüle..

A tartósan és kirívóan agresszíven viselkedő gyerekek témaköre persze más, de velük is inkább a saját érdekükben (meg persze nyilván aktuálisan a többiekében is) kell valamit kezdeni, nevtanba küldeni, hogy idejében megkapják a segítséget ahhoz, hogy normális ember legyen belőlük.

Jézusom! Ebből sokkal nagyobb baj is lehetett volna! Jobbulást a kicsinek!!!!!!!!

Jól teszed, hogy nem hagyod, hiszen akkor annak a nagyobbnak sem lett szólva, hogy mit csinált, ha hagyod, akkor félő, máskor is megcsinálja ezt..Na meg az óvónők....Nálunk is sokszor összeülnek egy padon, és ennyi a vigyázás....

Majd azért légyszi írd meg a fejleményeket, hogy mi is tanuljunk belőle!

A kórházban amúgy rákérdeztek, hogy mi történt? Ott ilyenkor nem lépnek vmit?

Sziasztok,

nem találtam más fórumot , ezért ide írok.

Az ilyen ovis iskolás balesetekről mély csend szokott lenni, a szülők nem tudják mit lehet tenni. Én sem vagyok teljesen tisztában vele, viszont azt sem tudom, hogy ha valaki "balhézik", akkor mit ér el vele, - sajnos a magyar viszonyokat tekintve gondolom semmit ,vagy azt hogy esetleg a gyerekkel tolnak ki ha a szülő "dumál"...?

Mindenesetre én is teljesen ki vagyok akadva a fórumindító esetén is, ahogy a mienken is.... és amúgy ki tudja mennyi ilyen van, csak épp nagy hallgatás övezi...

Az ügyeleti időben történt velünk is baleset. Konkrétan délután azzal fogadtak amikor mentünk értük, hogy történt egy "kis baleset"- nos ez annyi volt, hogy pont mielőtt jöttünk azelőtt úgy 10-15 perccel a 170 centis csúszda tetejéről "leesett" a kisebb, 3 és fél éves gyerekem egy adag kavicsra fejjel , fejzúzódás, egyik csuklóját furán tartotta és a medencéje is le volt horzsolva plusz nem állt rá a lábára....

Csak néztünk, kb én is sokkot kaptam, mint a gyerek, aki egy 24 órát dumáló egyébként, de akkor semmit nem beszélt, semmire nem válaszolt, semmire nem reagált csak nézett maga elé.... Óvonéni közölte, hogy el kellene vinni, hogy orvos lássa.... Tényleg? Szerintem nekik kellett volna orvost hívniuk, és mondjuk minimum engem telefonon, AKKOR IS ha olyantájban SZOKTUNK menni a gyerekért, mert amúgy ha aznap nem olyantájban megyünk, akkor mi van? Meddig várnak....?

Persze olyankor nem veszekszik az ember hanem menti a gyerekét, tehát rohantunk a baleseti ügyeletre, ahol több röntgent készítettek és ultrahangot, mert hogy agyrázkódást kapott a gyerek, szerencsére törése nem volt. A másik gyerek is készen volt mert őt meg ugye vittük magunkkal, mert hová tettük volna, este 10re értek haza étlen-szomjan az apjával, mert addig tartott a viszgálat meg utána a papírok, hogy akkor 3 napig a kicsit bent-tartják a kórházban megfigyelésre. Én ugye vele maradtam, ő aludt sokat, figyelték, hogy jön-e esetleg belső vérzésre utaló tünet, mert magasról esett...én meg 3 nap majdnem folyamatos fentlét után egy otthoni esti zuhanyzás után jöhettem újabb egy hétre dolgozni....A gyerek most is otthon van az apjával, mert amúgy 1 hétig azt mondták otthon is figyeljük, ne nagyon ugráljon, szeleskedjen, óvodai futkározás, verekedés szóba se jöhet...Én dolgozom, apu cserélt, de ha nem tudtuk volna megoldani, akkor most egy hét táppénzre kellett volna valamelyikünknek menni... Mondjuk az nálunk per pillanat a következő hónapban 1 hét zsíros kenyéren élést jelent....És mondjuk pénteken megyünk vissza az orvos néninkhez, elvileg mehet szeptembertől , de egyáltalán nem nyugodt szívvel bízom rájuk megint, főleg, hogy azért még pár hétig jobban kellene vigyázni rá, hogy ne érje semmilyen ütés a fejét, vagy újabb esés...

Egy napig nem beszélt ugye semmit szegény, aztán lassan fény derült arra, hogy amúgy lelökték őt (csodálkoztam is hogy "leesett" állítólag mert egyébként nagyon ügyes), egy nagyobb gyerek, akivel egész nap veszekedtek meg köpködték egymást meg hajkurászták egymást, és a csúszdán ez a gyerek lökte le a hátával hátralökve az így hiába kapaszkodó gyerekemet. 1 nap múlva már az egész derekán kirajzolódott egy lépcsőnyom, azaz tényleg hátralökték a lépcsőre, és onnan esett aztán fejre (ez is érthetetlen volt, hogy a csúszda tetejéről ha "leesik" akkor nem fejre esik, hisz "tud" esni- lábra hasra esett volna ha onnan csak úgy leesik-leugrik)

Tegnap bementem az óvodába, hogy amúgy készült-e baleseti jegyzőkönyv, hogy mi történt ? - és néznek rám mint a moziban... hogy hát azt a nemtudomki szokta csinálni, de nincs már itt, meg "minek akarok egy ilyet?"... Az irodában is jeleztem, ott is néztek rám, nem is tudták, hogy baleset történt az oviban...

Nem fogom ennyiben hagyni, viszem az orvosi papírokat és kérek jegyzőkönyvet és vizsgálatot, ugyanis azt gondolom ki kell deríteni azt is hogy melyik gyerek volt és elbeszélgetni vele, hogy ez nem vicces vagy menő és nem ez a megoldás, hogy ha valaki nem szimpi neki, akkor lelöki a csúszdáról. Valamint ügyeleti idő volt, konkrétan 10-15 gyerek volt az udvaron és 5 óvónéni - azért fel lehet osztani az udvart, hogy ki melyik részre figyeljen, akkor is ha közben dumál (mert ugye ezt szokták csinálni, hogy gyerekek szanaszét, ők meg egy szélső padon beszélgetnek)- és eszre lehet venni, ha 2-3 gyerek egész nap cseszteti egymást, szerintem.

Szóval kiakasztó, és nem nagyon tudom mit lehet tenni, hogy ne a gyerek lássa esetleg majd a későbbiek során a kárát...:(

Megáll az eszem, komolyan..

Mi az, hogy nem nézik jó szemmel a gyerkőcök szüleit, mert ilyenkor oviba adják?!?

Milyen világban élünk kéremszépen?!?

Amúgy pedig ennek ellenére is, mert némely óvónő így gondolkodik, nem kellene hagyni, hogy egy kisgyerek majdnem megfolytja magát!!!!!!!! Csak a szerencsén múlott, hogy nem fulladt meg, az tuti...Az őrangyala jobban gondját viselte, mint az óvónők, akiket ezért fizetnek....

Korábban írtad, hogy az óvodavezetővel beszélnél: beszéld meg a férjeddel előtte, s együtt menjetek akkor be, ha tényleg be akartok...Szerintem....Mert legyen ott egy férfi...Mert sajna ez úgy van, mint a kórházakban, ha a dolgozó hibázott, védik ezerrel....És inkább ketten álljatok ott a vezető előtt, mint te egyedül!

Nem mondanám, hogy az óvónénik felelőtlenek voltak, de azt mindenképp, hogy kontárok és gondatlanok. Ezeket a játékokat hozzáértő tervezők találják ki és persze gondolom le is tesztelik, így a kötél, amit az óvónénik kötöttek azért nem volt pont ott, mert baleset veszélyes, tehát az óvónénik mégis csak valamit elkövettek akár ügyelet van, akár nem. Ez nem mentség a gondatlan veszélyeztetésre és persze arra sem, hogy nem hívtak fel téged, bár ha ellátták volna a gyerek sérülését legalább úgy, ahogy te, akkor ezt sem venné zokon a szülő.

Én akkor tettem volna szóvá rögtön, amikor a gyerekért mentem, mindig így tettem, ha gondom volt. Így utólag már csak annak látom értemét, hogy felhívnám a figyelmüket arra, hogy ez csak szerencse volt, hiszen ....nem írom le, hogy mi történhetett volna...

Nálunk épp szünet van az oviban és nincs ügyeletes, az én lányom is már "vágja a centit", hogy mikor mehet újra (5éves) :)

Aki meg azt a privit írta.... no comment

#&@#&@#&@&#@!!!!! :)

Drága csillag:))

Egyébként tényleg irreleváns.

Én kötözném,de 4 és fél éves,és van egy kis barátnője,akivel szimbiózisban élnek,szerintem. Ezerszer kértem már,h maradjon itthon anyával meg öcsivel,de mindig az a válasz,hogy "szeretlek titeket,és majd délután hazajövök,de most vár a Hédi"

És zokog,ha nincs ovi,mert "szerelem van". Arról nem is beszélve,h szerintem tök irreleváns,h ügyeleti időszak van vagy tanév,legalábbis a baleset szempontjából...

Jééézusom, milyen emberek vannak :o gratulálok

az én gyerekem is heti 3 napot oviban van, de ilyen eszembe sem jutott, hogy ez teher lenne, vagy nekem kéne meghúznom magam, mert "car vagyok"

Jesszus:(

Sajnálom. Gondolom azért van ügyelet, mert vannak szülők, akik dolgoznak és nincs segítségük. És annyi szabadságuk sem, ami alapján megengedhetnék maguknak, hogy a nyári szüntet otthon töltsék:/

Fel vagyok háborodva. Semmiféle kötelet ne kössenek semmiféle játékra, eszem áll meg:(((((((((((

Több agyuk lehetne azoknak, akikre gyerekek vannak bízva!

Szerintem "balhézni" látleletet vetetni stb. már késő.

Simán megemlíteném, hogy ez akár a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés bűncselekményét is kimeríti (szerintem simán) és megkérném nyomatékosan őket, amire te is: bármi van, azonnal szóljanak, illetve jobban figyeljenek oda, hogy a játékok ne jelentsenek veszélyt az olyan picikre sem, akik még "süsük" ahhoz, hogy tudjanak magukra vigyázni.

Semmiképp nem gondolom, hogy hülye vagy, sőt. Talán jobb is így tisztább fejjel megbeszélni ezt az oviban, mint akkor hirtelen dühödben, meg persze értelek is, valószínű én i azon lettem volna, hogy mielőbb "rendbe tegyem" a gyerekem.

De szerintem ezt muszáj megbeszélned, addig te sem sem tudsz nyugodni és ez tényleg nagyon komoly sérülés. Mert az, hogy esetleg egyik gyerek megkarmolja a másikat, vagy beleharap vagy akármi az még elfogadható, de ez már túl megy szerintem egy határon.

Az én lányom is várt úgy az oviban, hogy őt fojtogatták a barátai, azonnal rákérdeztem, kiderült, hogy 2 barátnője a ruhájánál fogva 2 felé húzta, hogy mindkettővel játsszon. Ilyesmin túllép az ember, mert tényleg nem nagy ügy, de a tiétek azért elképesztő.

Én ott akkor teljesen lefagytam,az első gondolatom az volt,h minél előbb érjünk haza,és tisztíthassam ki a nyakát és mit kenjek rá,és hogy vigasztaljam,mert nagyon elkezdett sírni,ahogy meglátott,h nagyon fáj neki. Lett is belőle gyorsan jégkrém a mélyhűtőből ,meg betadin a nyakára,amint az leszáradt,fenistil,mert akkor jöttem rá,h égés inkább,mint zúzódás. Aztán a kórház ugye,este 7kor, 40 fokban, rajtam kenguruban az öccse,aki 7 hónapos. Aztán este az apja,aki tajtékzott,fényképezte egyből a nyakát,akkor esett csak le,amikor megérkezett a "realitás" ,h ez mekkora és milyen fajta sérülés...

Másnap reggel kérdeztem az óvónőt ugye,aki ott volt a "balesetnél" ,ott meg azon blokkoltam le,h az én gyerekem a hülye,miközben a beszélgetésünk végén épp szaladt felé egy kisfiú,akinek ömlött a szájából a vér,és csak arra tudtam gondolni,h na,ma is megkapja egy anyuka,hogy csak az ő gyereke olyan hülye,hogy....

Elsőszülött gyerek első komoly balesete az oviban...azt se tudtam tényleg,hova kapjak..

Így utólag tudom,hogy baromállat voltam,nem kellett volna elfojtani a gondolataimat,hanem kiordítani ott és akkor...De egy hülye vagyok..