Önértékelési zavarok.... (beszélgetős fórum)

Én is így voltam ezzel, aztán egy kis ideig nem, aztán... Most hullámzok.

De azt tuti, hogy egy stabil párkapcsolat szinte mindent megold.

Itt vagyok en:P

:)))))

az biztos... mondjuk tudom nekem mi lenne a következő lépés, de nem teljesen rajtam függ a megtétele (konkrétan kéne legalább egy férfi és egy nő, aki példaértékű, hogy újra bízhassak az emberekben, mert ez így tudom hogy nem normális)

de b@zz...egy normális emberrel nem találkoztam még. a többi meg pap

Voltam egy kis ideig optimista én is. :D

Még gyereket is akartam.

Freud elméletéből több megbukott. :D

Nem javíthatatlanok a sérelmek, de kihatnak, az biztos.

ennyi erővel a gyermekkorunk, és a származásunk determinálja a jövőnket(pontosabban az ért sérelmek már nem helyrehozhatóak)?

kissé átmegyünk Freudba itt cicám, bár ő azt mondaná, hogy azért vannak önértékelési zavaraink, mert az anyánk összefekdüt a nagyanyánkkal:D

engem néztek már fiúnak... mikor meg rájött, hogy nem vagyok az, na akkor szólt be nekem is egy ilyet.

anyám engem éveken át kigúnyolt a kilóim miatt. ha elsírtam magam, akkor még jobban kigúnyolt és együtt nevettek ki a bátyámmal. nem akarok mindent rájuk kenni, de ez azért sz@r kezdet volt az épülő önbizalmamnak

Tudom, hogy a magabiztosság a vonzó, de honnan a fenéből szedjek én magabiztosságot, hogy attól vonzó legyek és attól magabiztos?!:D

Tudom, hogy nem kell törődni velük, de érzékenyen érint a dolog, mert amúgy (szerintem) eléggé nyitott voltam mindigis, de annyit ártottam magamnak, és annyi bántalom ért (mondjuk nagy részét magamnak köszönhetem), hogy kezdek egyre jobban bezárkózni:)

Kösz, az emberekből egy ideig nem kérek. Egy jó ideig.

Ez a mondás szerintem teljesen rendben van.

Én is sok mindent átéltem már valaki többet, valaki kevesebbet bír.

Egy volt osztálytársamról senki meg nem mondta volna, hogy gondjai vannak. Gyönyörű volt, okos, és kedves, az anyagiakkal is nagyon jól álltak.

Még is öngyilkoslett, mert az apja "kezelgette".

édes vagy, és most vékonyabb vagyok(63 kiló jelenleg), viszont pl. elkezdtem múltkor csak játékból táncolni, mert vártam a barátnőmre és próbáltam sürgetni

persze, hogy megkaptam egy ott lévő másik lánytól, hogy ne táncoljak "mert pofán rúglak"

még mindig jobb, mintha azt mondta volna, hogy idehányok, de elég nevetségesen érzem magam ilyenkor...úgy értem én nagyon erősnek nézek ki, senki meg nem mondanám, hogy önértékelésemmel bajok vannak, mert hangos vagyok és bizonyos dolgokban határozott

viszont nem tartom magam egyátalán nőiesnek (mondták már a szemembe, hogy ronda vagyok), és szörnyű rossz természetem van /tud lenni

tényleg aranyos vagy, és van amikor én is optimista voltam, és bizonyos tekintetben az is vagyok, de nem ebben...

(ja és nekem együtt volt plusz kilók, pattanások, szemüveg, fogszabályzó:D most minden elmúlt, még a kilókkal küzdök, meg kontaktlencsét kéne többet hordani)

Az csak jó! :)

Örülj neki, akkor van az embernek önbizalma, ha boldog, és akkor boldog, ha gondtalan!

Arcoskodj csak! :D Azzal a kocsival én is azt tenném! ;)

:)

Ez így lenne szép, és jó, csak sajnos semmi sem így megy. :(

Semmit sem írtam még...

Azért hoztam létre ezt a fórumot, hogy akiknek sz@r, ne legyen még sz@rabb. Remélem tudok majd segíteni.

Jó, hogy megtalálnak az ilyen optimista emberek mint te. Esküszöm jól esik! :)

Anyukám rákos. :( Pedig annyira jó ember, nem ezt érdemli. Össze tört a dolog...

Igazhogy sokszor a neveles befolyasolja az embert ,de attol fuggetlenul az ember alakitja az eletet,es minden a sajat donteseinken mulik...jo dontesnek jo kovetkezmenye,rossznak rossz kovetkezmenye...En is voltam ugy hogy hogy ugy ereztem minek is kellett megszulessek mert az elet sz@r(ezt sajnos meg a szuleinmek is mondtam:(,de miutan atgondoltam a dolgokat nagyon boldog vagyok hogy elek,elvegre mi is a nagy problema???Latunk ,lelegzunk,van kezunk,labunk,agyunk hogy gondolkozzunk,es nehezsegeink es oromeink amin gondolkozhatunk:)Tiszta szivembol csodalom azokat akik vmilyen fizikai betegsegben szenvednek (pl rakosok )es megis foggal korommel ragaszkodnak az elethez es meg ugyis boldogok es tudjak ertekelni minden pillanatukat!Es ehhez nem kell megvarni azt hogy vmi bajunk legyen (Isten orizzen mindenkit...),miert ne orulnenk hogy letezunk???

Kicsit erdemes elgondolkozni,mert az elet egy ajandek,csak meg kell tanulni "hasznalni"!Fel a fejjel csajok ,barmi gond van mindenre van megoldas csak kell egy kis optimizmus:)Es mikor vmi nehezseg van az eletben(mert sajnos sok van...)arra kell gondolni hogy minden rossz utan jo jon:)Azert is jo neha hogy vannak nehezsegek is ,mert hanem lenne akkor nem tudnank ugy ertekelni azt amikor minden jol megy...

Ha vmi gond van szuvesen segitek barkinek,lehet mar csak az is segit ha mas szemevel latod at a nehezsegeidet...ezt en is tapasztaltam ,jol fog mikor vkinek elmondod a gondod es az segit neked megoldast talalni:)

Bizony:)

Nekem mindig görcsbe rándula gyormom, ha körülöttem vaílaki elkezd nevetni, mert azt hiszem rajtam nevet...