Önbizalomhiány vagy kissebbségi komplexus? (beszélgetős fórum)

Vigyorex,nálad a pont, minden szavaddal egyetértek !!!

CarNico :Szabad megkérdeznem, hogy a szüleid mit szóltak hozzá, hogy 15 évesen, amikor csak tanulnod, ismerkedned, barátkoznod kellett volna az élettel mert egy taknyos kölyök voltál, azon törted a fejed, hogy hogyan batyuzkodj össze a fiúval? Persze, hogy isteníted, mert nincs összehasonlítási alapod, mást nem is ismersz, lógtok egymás hátán, mint a hátizsák. Nem véletlen, hogy az életben mindennek megvan az ideje. Az asszonyi életnek is. Te ezt úgy 15 évvel megelőzted és most az hiányzik. Nincs veled semmi baj, csak kihagytál egy fejlődési szakaszt. Próbáld valahogy bepótolni, mert később lesz a baj.

Tipikus: "a saját dolgomban hülye vagyok című fejezet". :) Néha jó a vadidegenek objektivitása.

Én csak azért írtam, mert végigcsináltam. Persze nincs két egyforma helyzet, nincs két egyforma befejezés.

Nálunk 7 év után a szakítás lett a pont 'i'-re, és ezután azt sem tudtam ki vagyok, és mit kezdjek magammal, hogy kell viselkedni bizonyos szituációkban. Sokszor érzem úgy, hogy még mindig nem sikerült visszaállnom, visszailleszkednem.

Most megyek elgondolkodom ezeken és holnap munka után persze, visszatérek :D

Köszönöm mindenkinek!! De tényleeeeeeeeg!!!! :)

Tudod mit? :O) Akkor dolgozzál, aztán menj haza, és otthon dolgozzál tovább, de nehogy szórakozzatok egy kicsit, mert kitör a III. világháború. :)

Aztán eltelik még néhány év, be lesztek gyöpösödve, a többit gondolt hozzá, és a végén ha mégsem együtt megy tovább az élet, akkor fingotok nem lesz, hogy miként illeszkedjetek vissza a való világba. Vagyis talán inkább Te, ha már most felmerült az "Önbizalomhiány vagy kissebbségi komplexus?" kérdés.

Semmi nem sértegetésből írtam. De fiatal vagy. Sőt, ha szüleid korú lennél is ezt írnám.

A szokásaidon csak Te tudsz változtatni.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell dolgozni, hanem azt, hogy mellette arra van időd, amire szakítasz. Ahelyett, hogy egymást őrzitek, ki kellene találni valami mást.

Jujj! Nah, itt vannak a bajosbajságok!

Nem csodálom, hogy így kiégsz.

Tulajdonképpen punnyadsz otthon, mint egy jó háziasszony, ahol van nyóc gyerek, és az ember az úr.

Namármost! Szórakozni kell! Nem bulit értek csak ez alatt! Együtt, és külön is mozi, kajálda, bármi ami kimozdít. (De kell a külön is, mert egymás fejére nőttök.)

A másik, hgy ismered őt annyira, hogy tudod milyen az ízlése. Választhatsz olyan dolgokat, ami közös nevező, de szabad kísértésbe is esni, mert közhely, de Te fogod viselni, amit vásárolsz.

Valami nekem sem tetszik a páromon, és fordítva is így van, de mi van akkor? Van olyan is, amit szeretnénk, ha hordana a másik, de el sem tudnánk képzelni magunkon. :)

Mozdulj ki otthonról!

Én elkezdtem aerobikra járni, és hastáncra.

A hastánc nagyon sokat segített. Nem csak én, hanem az ismerősök is észrevették, hogy finomabbak, nőiesebbek lettek a mozdulataim.

Pedig kell lennie valaminek, ami ezt kiváltotta. A kérdésedre a válasz meglepő módon egyébként nagyon közel van hozzád; tulajdonképpen benned van!

Őszintén fel kell tenned magadnak a kérdést, kizárni minden, és válaszolni rá. Vagy gondolatban, de akár ha hülyén is hangzik, írd le (nem kell ide, magadnak)!